A brit zeneipar óriási fellendülést mutat az elmúlt években: olyan előadók húzzák Nagy-Britanniában a szektor szekerét, mint Adele, Ed Sheeran, Rag'n'Bone Man, a Muse vagy a Coldplay. A mögöttünk álló időszakban ezek az előadók rekord bevételeket értek el nem csak az Egyesült Királyságban, hanem külföldön is.
2017-ben minden nyolcadik megvásárolt album – a világ egészét tekintve – brit zenészé volt, ám ennek a hegemóniának könnyedén véget vethet a Brexit.
Bár egyelőre most meglehetősen bizonytalan a kilépés kimenetele, mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen veszélyek leselkednek a szigetország muzsikusaira.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Brexit esetén nincs egyértelmű terv a sikerkorszak folytatására, s nem állítunk merészet, ha azt mondjuk, nagy esély van arra, hogy a zeneipar jó ideig szenvedni fog, míg magára talál a vihar okozta pusztítás után. Márpedig kár lenne egy olyan szektorért, amely
a tavalyi évben 4,5 milliárd fontot hozott, exportbevételei 7 százalékkal 2,6 milliárd fontra nőttek.
Ed Sheeran harmadik, Divide című lemeze toplista vezető lett, Rag'n'Bone Man debütáló albuma a Human pedig a negyedik helyen végzett.
Az élő események (koncertek stb.) 1 milliárdos fontos bevételt hoztak a konyhára, ami leginkább a Coldplay, a Roling Stones és Sir Paul McCartney világkörüli turnéinak köszönhető. Ezen felül a világ tíz legsikeresebb koncertturnéja közül öt brit előadóhoz kapcsolható. S ha ez még mindig nem lenne elég: a földkerekség legsikeresebb koncerthelyszíne a londoni O2 Aréna volt 2017-ben.
Egyre nagyobb azonban a félelem, hogy a Brexit elkaszálhatja ezt a leírhatatlan sikert. Az olyan népszerű régi motorosok, mint például Rod Stewart már nem egyszer hallatták hangjukat azzal kapcsolatban, hogy bizony elkélne egy második népszavazás a kilépéssel kapcsolatban.
Azt hiszem, az embereket alaposan megvezették. Hazudtak nekünk a vámunióról és minden másról, így úgy érzem, itt az ideje az újratervezésnek, és ki kell írni új népszavazást
– nyilatkozta az énekes.
Az iparági testületek is folyamatos jelzéseket adtak egy esetleges rossz Brexit-megállapodás hatásairól, melyek rendkívül komoly befolyással lehetnek a helyi zenei színtérre. A fejesek mindvégig hangsúlyozták, hogy fontos lenne egy olyan megfelelő, jól átgondolt megállapodást kötni, amely inkább ápolná, mintsem elhanyagolná a jelenleg még virágzó brit zeneipart.
Geoff Taylor, a Brit Hanglemezgyártó Szövetség (BPI) vezérigazgatója szerint egy, az EU-val kötött „erős” megállapodás szükséges annak biztosítására, hogy a Brexit ne befolyásolja negatívan a brit zenei importot és exportot.
A zene segíthet megérteni a világnak, hogy mi olyan izgalmas Nagy-Britanniában, de csak akkor, ha a kormányunk képes egy olyan megállapodás kötni, amely garantálja, hogy a zenészeink szabadon utazhassanak, turnézhassanak, s a kiadványok ki- és beáramlása zavartalanul működjön
– mondja Taylor.
A független lemezkiadók is kifejezték aggodalmukat: többek közt a Beggars Group és az XL Recordings (a Radiohead és Adele istállója) is arra figyelmeztetett, hogy egy kedvezőtlen megállapodás leginkább a fiatal, feltörekvő művészeket érintheti. Egy rossz Brexit óriási hatással lehet az előadók költségvetésére, utazási korlátozások léphetnek életbe, és a szerzői jogokkal is bonyodalom lehet.
A zenészeink nemzetközi hallgatósággal rendelkeznek, amely az egész világra kiterjed. Nehéz elképzelni, hogy a Brexit ne okozna kereskedelmi, utazási és kommunikációs bonyodalmakat
– hangsúlyozta közleményében a kiadók szövetségének igazgatósága.
Michael Dugher, az UK Music vezérigazgatója elmondta, hogy több fontos probléma is adódhat az ágazat számára a Brexit után. Az egyik az a folyamatos bizonytalanság, hogy mi történik a zökkenőmentes átmeneti időszak biztosítása érdekében.
A második a szerzői jogok kérdése, bár a PRS – az Egyesült Királyságban a jogdíjakkal foglalkozó szervezet – arra számít, hogy a hangfelvételek jelenlegi védelme változatlan marad, kivéve, ha valaki azt állítja, hogy az káros a gazdaságra nézve. Nagy-Britannia legutóbb 2011-ben változtatott a törvényen – pont egy uniós rendelet miatt – amely során 50-ről 70 évre emelték a hangfelvételekre vonatkozó jogi védelmet.
A várhatóan megnehezített utazási körülményekre már júliusban felhívta a figyelmet a Womad nevű fesztivál egyik szervezője, aki kiemelte, hogy
már most is rengeteg zenész mondott le arról, hogy Nagy-Britanniába látogasson, mert a Brexit-népszavazás óta a beutazás meglehetősen komplikált és megalázó.
Számos zeneszerző, énekes és producer írta alá Bob Geldof (énekes, zeneszerző, politikai aktivista) nyílt levelét, amely arról szól, hogy miként válhat kulturális börtönné a brit zeneipar, amikor majd szembesülnek a csökkentett jogdíjakkal, és azzal, hogy a határokat már nem olyan könnyű átlépni, turnékat szervezni, mint napjainkban. Ennek kiküszöbölésére a zenészek szervezete petíciót nyújtott be a kormánynak, amelyben
arra kérik a vezetést, hogy segítsék őket egy olyan könnyített törvénnyel, mely által egyszerű utazási törvényekkel közlekedhetnek az Európai Unió területén.
A beadványt 15 ezer előadó, szerző, illetve az iparágban dolgozó szakember írta alá.
Külön érdekesség, hogy a brit zenészeknek hazafelé el kell számolni csomagjaikkal a határőröknek, akik alaposán átkutatnak mindent, és meg kell győződniük arról, hogy semmivel sem hoztak be többet vagy kevesebbet, mint amennyit kivittek. Így történhetett meg például, hogy egy zenekar háttér-személyzete összeszedte koncert után a törött dobverőket is, ugyanis a törvényben az áll, ha 400 dobverőt vittél ki, jobban teszed, ha 400-at is hozol vissza….
A brit zeneipar tehát tavaly 4,5 milliárd fonttal járult hozzá a GPD-hez, s a Brexit most rendkívül nagy veszélyt jelent erre a komoly egzisztenciális sikerre,
hacsak nem védik meg a zenészek szabad mozgását, s a termékek szabad kereskedelmi forgalmazását az Egyesült Királyság és az Európai Unió közt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.