A piros gomb legendája – Valós-e az atomháborús veszély?
A korlátozott számú atomfegyver-telepítés nem bontja meg a nukleáris erőegyensúlyt, az Egyesült Államok nem is tartott különleges konzultációt a kérdésben. Moszkva bejelentette, hogy tíz, atomfegyver hordozására alkalmassá tett gépet telepít Belorussziába, emellett ismeretlen számú, 300 kilométeresnél nagyobb hatótávolságú Iskander-M taktikai, rövid hatótávolságú, atomrobbanófejjel felszerelhető ballisztikus rakétát adott át a beloruszoknak.
Közhely, hogy a világ még sohasem volt olyan közel egy atomháborúhoz, mint napjainkban. Ezt még egy, nem sokszor emlegetett tényező is alátámasztja: a reakcióidő drasztikus csökkenése. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt a problémával már foglalkoztak a NATO 1979-es „kettős” határozatában. Európában, ahol akkoriban a két nukleáris szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió atomfegyverei a legközelebb voltak egymáshoz, meg kellett teremteni egy olyan rendszert, amely adott volna 8-13 perc reagálási időt, ha a másik fél szándékos vagy véletlen atomtámadást kezd. Ennyi idő kellett akkor – ma sem kevesebb –, hogy az atomfegyver bevetéséről, a (válasz)csapásról döntő három-négy nemzeti vezető (általában az elnök és a védelmi miniszter, a vezérkari főnök, esetleg a parlament elnöke) kapcsolatba léphessen egymással és határozzon: megnyomja-e az amerikai elnök vagy a szovjet pártfőtitkár (ma Vlagyimir Putyin elnök) azt a bizonyos piros gombot? A nyolcvanas évek elején mind a szovjet, mind az amerikai köztes hatótávolságú atomrakétákat hátrébb vonták a határoktól, Törökországból, illetve Litvániából, így ezeknek a célig tartó repülési ideje meghosszabbodott.
Még korábban, a múlt század hatvanas évei elején Nyikita Hruscsovval az élen a szovjet vezetés SS-4-es és SS-5-ös köztes (500 és 5500 kilométer közötti) hatótávolságú, nagy teljesítményű, 1,1-2,5 megatonnás hidrogénbomba robbanófejjel felszerelt rakétákat és Il-28-as nukleárisbomba-hordozó repülőgépeket telepített Kubába. Ezek az USA területének négyötödét elérték volna. John F. Kennedy akkori amerikai elnök higgadtan, de határozottan reagált, tengeri blokád alá vonatta Kubát. Kis híján nukleáris összecsapásba torkollott a szembenállás, amely végül megoldódott, a szovjetek visszavonták Kubából a támadófegyvereiket.
Mára az ellenfél vezetésének adandó reagálóidő-intervallum szempontja – az új hidegháborús időszak feléledésével – elenyészett, ami roppant veszélyeket hordoz.
Ma alig másodpercek állnak rendelkezésre a válasz eldöntésére, amikor a másik fél már elindította atomrobbanófejes rakétáit. Az USA és Oroszország első számú vezetőit több mint fél évszázada kísérik mindenhová a „táskás emberek”. Ezek magas rangú, jó kondiban lévő állambiztonsági tisztek, akiknél ott az atomfegyvereket indító láncot aktiváló táska (az USA-ban „atomfocilabdának” nevezik a húszkilós eszközt), amelyben a „piros gombot” szükséghelyzetben az elnök másodpercek alatt megnyomhatja.
Az „atomtáskában” lévő, különlegesen védett távközlési vonal biztonságos összeköttetést teremt a mindig az elnök közelében (a legközelebbi repülőtéren) várakozó, stratégiai távközlési vonalakkal felszerelt repülőgéppel.
A Fehér Házban tartózkodó elnök a stratégiai döntőközpontban (Situation Room) juthat hozzá a szükséges távközlési kapcsolatokhoz.
A két nukleáris szuperhatalom (USA, Oroszország) között ma is működnek az 1963-ban létesített különféle szintű „vörös távközlési vonalak”, általában telexek – de sohasem telefonok. Az írott szöveg félre nem érthető, a telefonbeszéd igen… Ezek bizonyos fokú védettséget adhatnak váratlan nukleáris támadások (vagy annak vélt cselekedetek) körülményeinek gyors tisztázására. Ma is használatban vannak, viszonylag gyakran alkalmazzák őket. Az ügyeletes tisztek mindennap próbahívásokkal ellenőrzik a kapcsolatot mind a Fehér Ház–Kreml, mind a Pentagon–Orosz Védelmi Minisztérium között.
Amikor a minap egy B-52H nukleáris fegyverekkel ellátható amerikai stratégiai nehézbombázó mintegy 100 kilométerre megközelítette Szentpétervárt, az orosz Föderáció második legfontosabb városát, a bombázó által indított atomrobbanófejes rakéták néhány másodperc alatt elérhették volna az oroszországi várost.
Mégsem váltott ki érdemleges oroszországi reakciót – eszerint Moszkva is belenyugodott a ténybe: a korábbi hidegháborús korszakok néhány perces „türelmi ideje” immáron elkopott. Azaz de facto nincs idő a tanácskozásra, az (amerikai és/vagy az oroszországi) elnöknek másodpercek alatt döntenie kell. Ez a sietség növeli a „véletlen” atomháború kirobbanásának a kockázatát is, amikor az ellenfél technikai megfigyelőrendszereit valami megzavarja, például madárraj, napkitörés, a másik fél előre nem jelzett rakétakísérletei.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.