Miért forr a vérünk az online csalásoktól?

Az internet és az elektronikus fizetési módszerek elterjedésével futótűzként terjednek az online csalások, s bár elvileg csak a pénztárcánknak tudnak ártani, még a legbékésebb emberekben is olyan gyűlöletet ébresztenek, amelyet általában csak a legerőszakosabb bűnözők szoktak kiváltani. Ez pedig egyáltalán nem meglepő: az áldozatok legnagyobb félelmeit használják ki, hogy megkopasszák szeretteinket, és gyakran a rendőrséghez sem tudunk fordulni.

Nyugaton furcsa szemlélet alakult ki: bár a tömeges migráció sújtotta területeken kívül a bűncselekmények száma évről évre csökken, a legtöbb ember úgy érzi, hogy a törvénytelenség vírusként terjed, és több a gaztett, mint valaha. Ez azonban szinte csak egyetlen területre igaz:

Az internetes átverések pedig első pillantásra maguk is furcsa indulatokat szabadítanak fel az emberekből. Nem tetovált maffiózók követik el, a házunkat sem gyújtják ránk, vérfürdő helyett pedig csak kiürített bankszámlákat hagynak maguk után. Ennek ellenére ezek a bűnözők mindenkiben olyan gyűlöletet keltenek, amilyet általában csak az erőszaktevők és a terroristák érnek el.

Ez annak köszönhető, hogy az online csalások az elmúlt néhány évben jelentősen átalakultak. Korábban a nigériai hercegektől kapott levelek – akik óriási pénzeket ígértek nekünk, ha banki adataink átadásával biztonságos menedéket nyújtunk a vagyonuknak – elsősorban a kapzsiságunkra és a butaságunkra játszottak, így az áldozatokon könnyű volt nevetni. Végül is ki dől be ilyen marhaságnak?

Manapság azonban megérkezik egy e-mail, amely például arról tájékoztat minket, hogy

• törlődött a bankszámlánk, és elveszett minden pénzünk,
• a lányunk autóbalesetet szenvedett, és egy drága műtétre van szüksége,
• az unokatestvérünket letartóztatták egy külföldi repülőtéren, és nincs pénze ügyvédre.

A levélben pedig ezt azonnal az követi, hogy küldjük el a bankszámlaadatainkat, vagy utaljunk át egy bizonyos összeget – sokan pedig sokkos állapotban meg is teszik ezt. Ezzel pedig egy átverés áldozatává váltak.

A bolti tolvaj tetteit könnyű megmagyarázni azzal, hogy éhes és kétségbeesett volt, és még egy fegyveres rabló iránt is érezhetünk szimpátiát. Még egyes gyilkosságok esetében is vannak bonyolító tényezők, ami miatt nem tudjuk teljesen elítélni az elkövetőket.

Az internetes csalók azonban drága számítógépes eszközökkel felszerelkezve, csoportosan, kényelmesen hátradőlve és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül károsítják meg az embereket, a megélhetésük pedig a mi kétségbeesésünkre épül.

Az online csalókat nem éri utol a törvény

Más bűncselekményekkel ellentétben ráadásul az internetes átverések esetében nagyon ritka, hogy az elkövetőt elkapják a hatóságok, és elnyeri méltó büntetését. Ezek a szélhámosok ugyanis gyakran nemzetközi bűnbandák tagjai, és direkt olyan országokban tartózkodnak, ahol a törvény nem foglalkozik ilyen esetekkel, és a nemzetközi igazságszolgáltatással alig működnek együtt.

A legtöbb csaló Indiában, Pakisztánban, Kínában és Oroszországban, valamint más, szegényebb afrikai és ázsiai országokban tevékenykednek, ahol gyakorlatilag érinthetetlenek, esetenként pedig az állam támogatásával működnek. Az általuk ellopott pénzeket tehát szinte soha nem fogjuk visszakapni.

Ez azonban megkönnyíti, hogy gyorsan észrevegyük a gyanús üzeneteket, amelyek általában rossz helyesírással vagy fogalmazással íródnak, furcsa külföldi linkeket tartalmaznak, és olyan e-mail-címekről érkeznek, amelyeket még sohasem láttunk.