Válsággóccá mérgesült Róma, újabb veszély leselkedik az euróra és a forintra – Frissítés: az államfő elutasította Draghi lemondását

Frissítés: Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök csütörtökön este elutasította Mario Draghi olasz miniszterelnök nem sokkal korábban benyújtott lemondását. Az államfői hivatal közleménye szerint Mattarella egyben felkérte a kormányfőt, hogy forduljon a parlamenthez, és mérje fel a politikai erőviszonyokat. A DPA német hírügynökség szerint Mattarella döntése lényegében azt jelenti, hogy megbízta Draghit, próbáljon meg új koalíciót tető alá hozni, amelynek minden valószínűség szerint már nem lesz tagja az Öt Csillag Mozgalom (M5S) eddigi kormánypárt.

Frissítés: Bejelentette lemondását Mario Draghi olasz miniszterelnök csütörtök este, miután az Öt Csillag Mozgalom (M5S) nevű kormánypárt kivonult a kormány energiacsomagjáról tartott szenátusi szavazásról. „Ma este benyújtom lemondásomat a köztársasági elnöknek – mondta Draghi a hivatala által kiadott közlemény szerint. – A nemzeti egységkoalíció, amely ezt a kormányt támogatta, már nem létezik” – tette hozzá.

Megint válságból válságba döcög Olaszország, ami nem ritka fejlemény, de ezúttal Európa szempontjából igen rosszkor jött az újabb felfordulás. Az euró egységnyi árfolyama a napokban a dollár alá süllyedt, a gyengesége az európai devizák közül különösen a forintnak jött rosszkor, és egy héttel az Európai Központi Bank (EKB) kamatülése előtt nem enyhül, hanem inkább erősödik a vihar. Jelentős részben pont az olaszok miatt, miközben problémában nélkülük sincs hiány. 

Békeidőben, alacsony kamatok és pénzbőség közepette keveset számított, hogy vannak az euróövezetnek olyan rendkívül eladósodott országai, mint Olaszország. Alacsony, netán negatív kamatok mellett még az olyan hatalmas államadósságot is viszonylag könnyű finanszírozni, mint az olaszokét: ez 2021 végén meghaladta az éves belföldi össztermék (GDP) 150 százalékát, ami kétszerese a már szintén magasnak tartott magyar rátának. 

Amikor azonban felszaladnak a kamatok, amint ez idén történik – hiszen a megugró infláció miatt a jegybankok kamatemelésekre kényszerülnek –, hirtelen nagy nyűggé és teherré válik az államadósság. Láthatjuk is, hogy az előző évtized első éveit megmérgező eurózónaválság aggodalmai elkezdtek kísértetként visszajárni, elijesztve az eurótól a vásárlókat és a dollár felé terelve őket. 

Tíz éve a leggyengébb láncszem Görögország volt, most a legkockázatosabbnak az olasz helyzetet tartják a befektetők, 

még úgy is, ha nincsen kormányválság. Európán az elmúlt több mint két évben egymást váltva és átfedve söpörtek át a válságok, jelenleg a háború és az infláció okozta krízis, amelyet a félelmek szerint akár súlyos gazdasági visszaesés is követhet.

Tíz évvel azután, hogy EKB-elnökként „kerül, amibe kerül” ígéretével megmentette az eurót az összeomlástól,

Draghi olyan adósságválsággal szembesül, amelyeit nem oldanak meg a szavak

– írta cikkcímében a Reuters.

Minden válság útja Rómába vezet – írta csütörtöki cikkében a Bloomberg hírügynökség. Másik hasonlattal élve: ha a válságok anyja Róma, akkor az apja Frankfurt. Ha az olasz kormányválság így vagy úgy megoldódik – és valahogy mindig meg szokott, ha másképp nem, új választással –, a megoldást még akkor is az EKB jövő héten a Majna partján összeülő döntéshozóitól várják most.

Az amerikai jegybankhoz képest több hónapos késéssel – ami az euró rekordgyengülésébe került, megrendítve a forintot is – július 21-én az EKB  is ráfordul az infláció elleni kamatszigorítás útjára, ha iránymutatásának megfelelően dönt. 

A piacokon nagy kérdésnek tartják ugyanakkor, mekkora elkötelezettséget jelez előre a bank az infláció elleni küzdelemben, hiszen egyre erősödnek a félelmek, hogy a háború, a nemzetközi szankciók és a nyomukban járó egyre mélyebb energiaválság recesszióba taszítja az uniós gazdaságokat.

Olaszország két megfontolásból is az egyik leggyakrabban elhangzó szó lehet a frankfurti ülésen. (Hacsak nem udvariasan a gazdasági sajtóban is elterjedt fragmentáció szót használják helyette: ez arra a problémára utal, hogy a kamatemelkedés közepette az eladósodott euróövezeti országok bajba kerülhetnek, és az EKB-nak ezt meg kell előznie.) Az aggodalmaskodókat csitítandó az EKB döntéshozói már hetekkel ezelőtt belengették, hogy a pandémia alatt bevásárolt hatalmas mennyiségű állampapír lejárataiból származó pénzeket a jegybank visszaforgatja ezeknek az országoknak a kötvényeibe, így fékezve a hozamok emelkedését. 

A piacok azonban ennek alapján nem nyugodtak meg, türelmetlenül várják a program részleteit, és ha a jövő héten sem kapják meg őket, az euró még akkor is újabb bajba kerülhet

 – talán magával rántva a forintot és a zlotyt is –, ha sok év óta először az EKB megemeli kamatait.

A másik ok, amely miatt Olaszország terítékre kerülhet, hogy a leggyengébb láncszem az euróövezet nagy gazdaságai közt abban az esetben is, ha gazdasági visszaesés lesz Európában. Az Európai Bizottság ma közzétett nyári előrejelzése szerint egyébként nem lesz recesszió, bár a legnagyobb euróövezeti gazdaság, Németország növekedése nagyon lelassulhat, idén 1,4, jövőre 1,3 százalékra. Az olasz gazdaságra erre az évre még annál is nagyobb növekedést vár Brüsszel, mint májusban – 2,4 helyett 2,9 százalékot –, 2023-ra azonban már csak 0,9 százalékost, ami már nagyon közel van a veszélyzónához.

A devizapiacok idegesen emésztették kedden az olasz kormányválság eseményeit, illetve a recessziót sugalló jeleket és a bizonytalanságot az EKB kamatait és fragmentációs eszközét illetően. Miközben erősödnek a várakozások, hogy a hónap végén a Federal Reserve újabb hatalmas kamatemelést hajt végre, az euró a héten másodszor is a paritás – az 1:1 árfolyam alá gyengült a dollár ellenében. Az eurózóna államkötvényeinek hozamai folytatták a hónapok óta tartó emelkedést. Az olasz tízéves papír hozama 19 bázispontot emelkedett – ami egy kereskedési napon belül hatalmas ugrásnak számít –, 3,422 százalék környékére.

Mario Draghi kormánya csütörtökön annak ellenére megnyerte a szenátusban tartott bizalmatlansági szavazást, hogy bojkottálta a voksolást a legnagyobb kormánypárt, az 5 Csillag Mozgalom, amely szétszakadt, miután vezetői összekülönböztek azon a kérdésen, szállítson-e fegyvereket a háborúban álló Ukrajnának az ország. Olaszországban azonban nagy stabilitásra a kormányzásban ezek után nem kell számítani, és az 5 Csillag bojkottja még a megnyert szavazás után is Draghi székébe kerülhet.

A stabilitás önmagában érték, és ilyen időkben szükség van a kohézióra

– nyilatkozta még a szavazás előtt Paolo Gentiloni korábbi olasz miniszterelnök, az Európai Bizottság gazdasági biztosa.

A bizottság kellő visszafogottsággal, de aggódó megrökönyödéssel szemléli (az olaszországi) eseményeket

– tette hozzá.