Amerikai-kínai csúcs: hatalmas a tét, de áttörést aligha hoz a Biden-Hszi találkozó

Minden szem San Franciscóra szegeződik szerdán, ahol csúcstalálkozót tartanak: egy asztalhoz ül az amerikai elnök Kína teljhatalmú urával. Szimbolikus jelentősége van a találkozónak, megfigyelők szerint a két szuperhatalom közeledésének kezdetét jelenti – írja a Bloomberg. 

Ugyanakkor megfigyelők szerint azzal, hogy a két csúcsvezető egy asztalhoz ül elismerik, hogy szükségük van a párbeszédre még akkor is, ha nézeteik igen távol állnak egymástól, illetve eddig egyikőjük sem tudta megfelelően kezelni  belső problémáikat, azaz a kínai gazdaság gyengén teljesít, Joe Bidennek pedig a közelgő elnökválasztás okozhat fejfájást.

Van, ami nem változik

Amin viszont bizonyosan nem változtat a találkozó, az a két hatalom közötti rivalizálás.  Sok a sérelem mindkét oldalon, és sok a vezetők közötti nézeteltérés is – ennek jó példája a Tajvanról való eltérő gondolkodás.  
De minden feszültség ellenére a két szuperhatalom ezer szálon kötődik egymáshoz: a kétoldalú kereskedelem 760 milliárd dollárt tett ki 2022-ben, az egymás eszközeibe áramló befektetések értéke pedig 1800 milliárd dollár volt.

Nagy bejelentésekre, dokumentumok aláírására nem kell számítani, ilyesmire szerdán nem kerül sor valószínűleg. Az ígéretdömping viszont valószínűleg nem marad el: kézen fogva, mosolyogva tesznek például hitet a klímaváltozás lassítása mellett, illetve nagy eredménynek állítják majd be, hogy felélesztik a két ország hadserege közötti kommunikációt.

Mindkét vezetőnek érdeke a közeledés. Hogy Bidennek mennyire fontos lenne a jobb viszony Kínával, az jól kifejezik Janet Yellen pénzügyminiszter szavai. Azt mondta, az utolsó dolog, amire a főnökének szüksége van, az a geopolitikai feszültség, zűrzavar. 

A szavazókra kéne koncentrálnia, ugyanis a közvélemény még mindig az infláció káros hatásain rágódik, és nincs meggyőződve az iparosítás sikerességéről sem.

Kína éhezik a külföldi tőkére

A Washingtonnal való kapcsolat stabilizálása lehetővé tenné Hszi Csin-ping számára, hogy jobban összpontosítson a hazai kihívásokra. Erre nagy szükség is lenne: gyorsan erodálódott a koronavírus-zárlatok utáni nagy gazdasági felpattanás, az ingatlanszektor válságba sodródott. Elemzők szerint a mostani találkozó létrejöttét segítette a gazdasági válság is: 

– mondta Dongshu Liu, a Hongkong Városi Egyetem Kína-szakértője. A felmérések azonban azt mutatják, hogy a nemzetközi vállalatok lelkesedése kifulladóban van.  

azaz a külföldi cégek Kínában megtermelt nyereségüket inkább hazaviszik semhogy újra befektetnék Kínában. A külföldi források nélkül pedig elképzelhetetlen a kínai gazdaság növekedése. Ebben a helyzetben tehát nem is csoda, hogy Hszi programjában előkelő helyen szerepel egy amerikai vezérigazgatókkal eltöltött gálavacsora is.

Gordiusi csomók

A találkozót geopolitikai konfliktusokról való eltérő gondolkodás is beárnyékolhatja. Míg az Egyesült Államok hatalmas összegeket mozdít meg Ukrajna megsegítésére, Kína igen „diplomatikus”  kérdésben, és nem ítéli el az orosz agressziót, illetve a szankciókban sem vesz részt. 

Hszi októberben találkozott Putyin orosz elnökkel is. Emellett a Hamász október eleji támadását sem ítélte el, annyit azonban elért az amerikai adminisztráció, hogy Peking üzeneteket közvetít az iráni vezetés felé.

– akár katonai erővel is. Pekingben felerősödtek az aggodalmak, hogy ha fegyveres konfliktusra kerül sor, akkor az Egyesült Államok megvédi majd Tajvant, ami igen jelentős háborúhoz vezethet. Ugyan Biden kijelentette, hogy nem változott a Tajvan-politika, a kínai közvéleményt ez nem nyugtatta meg.