Fed: mi van, ha a kamatemelések fűtik az amerikai gazdaságot?
Az amerikai gazdaság hónapról hónapra dübörög, több százezer új munkahelyet teremt, folyamatosan cáfolja a szakértők recessziós figyelmeztetéseit – miközben az egekben van a Fed-kamatszint. Nem csoda, ha radikális magyarázattal állnak elő a közgazdászok.
Mi van akkor – kérdezik –, ha az elmúlt két év kamatemelései valójában éppen hogy fellendítik a gazdaságot? Másként fogalmazva: az amerikai gazdaság nem a magasabb kamatok ellenére, hanem inkább azok miatt virágzik. Mindez teljesen szembemegy a fősodorhoz tartozó közgazdasági gondolkodással, amely szerint a monetáris szigor, a magas kamatok befékezik a gazdasági növekedést. A számok azonban magukért beszélnek: a GDP, a munkanélküliség, a vállalati nyereségadatok azt mutatják, hogy az amerikai gazdaság most ugyanolyan erős vagy még erősebb, mint amikor a Federal Reserve megkezdte kamatemelési ciklusát.
Az időszak során az irányadó kamatlábak nulláról 5 százalék fölé ugrottak, ami két évtized óta először biztosít az amerikaiaknak jelentős jövedelemáramlást kötvénybefektetéseikből és megtakarítási számláikról.
Az embereknek egész egyszerűen több pénzük van
– mondta a Bloombergnek Kevin Muir, az RBC Capital Markets egykori derivatív piaci kereskedője, aki most egy népszerű befektetési hírlevél szerzője.
Egy tipikus kamatemelési ciklusban az e csoporttól származó többletkiadások közel sem elégségesek ahhoz, hogy kiegyenlítsék azok keresletcsökkenését, akik a magas kamatszint miatt nem vesznek fel kölcsönt, visszafogják fogyasztásukat.
Muir szerint mindenki arra számított, hogy a gazdaság ezt a mintát követi, és meredeken lelassul. Ezúttal azonban más a helyzet. Az okok között talán a legfontosabb a robbanásszerűen növekvő amerikai költségvetési hiány hatása. Az államadósság 35 ezermilliárd dollárra duzzadt, ami kétszerese az egy évtizeddel ezelőtti szintnek. Ez azt jelenti, hogy a magasabb kamatlábak miatt növekvő kamatteher révén havi nagyjából 50 milliárd dollárral több folyik be a kötvénybefektetők zsebébe, vagyis
a növekvő kamatterhek miatt a tőkejövedelmek révén az állam finanszírozza a lakossági fogyasztást.
Elemzői becslések szerint az amerikai háztartások több mint 13 ezermilliárd dollárnyi rövid lejáratú kamatozó eszköz után kapnak jövedelmet, ami majdnem háromszorosa annak az 5 ezermilliárdos dolláros fogyasztói hitelnek, amely után kamatot kell fizetniük (nem számítva a jelzáloghiteleket). David Einhorn, a Greenlight Capital közgazdásza szerint
a mai kamatlábak mellett ez a háztartások számára évente mintegy 400 milliárd dolláros nettó nyereséget jelent.
A lakosság jövedelmi helyzetét – és így fogyasztási hajlandóságát – kedvezően befolyásolja az is, hogy sokuknak a világjárvány idején, a zérkókamat-politika időszakában, sikerült rendkívül alacsony kamatlábakat rögzíteniük hosszú távra, általában 30 éves jelzáloghiteleikre, s ez megvédte őket az emelkedő kamatlábak okozta fájdalom nagy részétől.
A közgazdászok és a befektetők túlnyomó többsége persze még mindig szilárdan hisz abban az ősi elvben, hogy a magasabb kamatlábak elfojtják a növekedést. Ennek bizonyítékaként a hitelkártyák és az autóhitelek törlesztőrészleteinek növekvő késedelmére, valamint arra a tényre mutatnak rá, hogy a munkahelyek számának növekedése, bár még mindig erőteljes, de mégiscsak lelassult.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.