Arannyal tömik magukat a jegybankok

Az írekről úgy hírlik, hogy már nyomdai kapacitást is keresnek egy saját pénz kibocsátásának esetleges szükségességére. És mintha a piac elvesztett bizalmát visszaadni szándékozó központi pénzintézetek maguk sem hinnének a sikerben. Mi más lehet az oka annak, hogy az év végéig várhatóan annyi aranyat fognak felvásárolni, mint legutóbb negyven éve?

Az Arany Világtanács (World Gold Council) legfrissebb adatai szerint csak az idei harmadik negyedévben 148,4 tonna sárga nemesfém vándorolt a jegybankok páncéltermébe, az év egészére nézve pedig mindösszesen 450 tonnával növekedhetnek a nemzeti bankok aranytartalékai. Ezzel a jegybankok idén az arany iránti kereslet 10%-áról fognak gondoskodni, míg 2008-ban, a válság kezdete előtti utolsó évben még a kínálat 10%-át adták.

Mindazonáltal fontos megjegyezni éppen most, hogy az arany árfolyama sem egyirányú utca. A nemesfém árfolyama spekulatív befolyásoknak éppen úgy ki van téve, mint ahogy irracionális túlkapásoknak is, amelyek előbb vagy utóbb korrekciókat vonnak maguk után. A mostanihoz hasonló bikapiacra volt példa az arany történetében nem egyszer, legutóbb 1980-ban, amikor fékevesztett emelkedés után az árfolyam hirtelen összeomlott. Ilyesmi a jövőben is bekövetkezhet, de a múlt azt is tanúsítja, hogy az összeomlás mindig csak átmeneti.

Aki a válság kiéleződése ellen akar arannyal védekezni, annak a nemesfémet a jegybankokhoz hasonlóan lehetőleg annak fizikai valójában, érmék vagy rudak formájában érdemes megvásárolni. Bár létezik számtalan értékpapír, amely az arany árfolyamát leköveti, de ez korántsem jelenti azt, hogy ezek a papírok arannyal lennének fedezve. A kockázat ezeknél leginkább abban rejlik, hogy egy komoly krízis esetén az értékpapír kibocsátója, például egy befektetési bank, tönkre mehet, ami a befektetés totális elvesztését is eredményezheti. Valójában pedig éppen akkor fog ezeknek a papíroknak a zöme semmit sem érni, amikor az aranyra, mint pénzhelyettesítőre szükség lehet.