Töretlen lendületben az amerikai dollár

Az idei esztendő egyértelmű fordulatot hozott a dollárral kapcsolatban, hiszen a pandémia megjelenésével és a GDP nagymértékű visszaesésének következtében

az amerikai jegybank két határozott lépésben a korábbi 2 százalék feletti kamatszintet gyorsan nullára redukálta.

Ezzel csatlakozott a legtöbb fejlett országhoz, ahol már évek óta ez a tendencia, vagyis megszűnt a dollárnak az a kamatelőnye, amely vitathatatlanul szerepet játszott az amerikai fizetőeszköz felértékelődési trendjében.

Ehhez érkezett még a Fed által indított pénznyomda, amely elképesztő extra likviditással látta el a piacokat. Márpedig a régi poros közgazdasági tankönyvekben még hosszú fejezetek szólnak arról, hogy ha valamiben a kínálat jelentősen megemelkedik, akkor annak csökken az ára.

Természetesen egy fizetőeszköz esetén az összefüggés nem olyan tisztán értelmezhető, mint egy fizikai terméknél, de azért a hatás itt is tetten érhető.

Fontos adat például, hogy amíg az Egyesült Államokban az M1 pénzmennyiség (szűken vett pénz, leglikvidebb eszközök) 40 százalékkal ugrott meg az idén,

addig ugyanez a mutató az Euró­pai Unióban mindössze 14 százalékos volt.

Mindezek mellett sokáig úgy tűnt, hogy a világjárvány terjedése is inkább az Egyesült Államokat sújtja, Európában egész augusztus közepéig sikerült kordában tartani a fertőzések számát. Ezek együttesen vezettek oda, hogy az amerikai dollár a nyáron látványosan gyengülő pályára állt.

Az euró-dollár árfolyama több mint 10 százalékot emelkedett, és augusztusban már többször is a lélektanilag fontos 1,20-os ellenállással kacérkodott. Végül ezt a szintet is elérte, de csak egy napon belüli kiszúrással, hogy aztán innen újabb fordulatnak lehessünk tanúi.

A legnagyobb figyelemmel kísért devizapárban ezúttal az a nem ritka eset következett be, amikor a technikai elemzés alapján kialakult fordulat válik olyan erőteljessé, hogy szépen lassan kerülnek mögé a fundamentális magyarázatok is.

Az ugyanis most már egyértelmű, hogy az 1,20-os szint áttörésének elmaradása nem csak egy könnyed korrekciót hozott a piacokra, egyre többször olvashatjuk, hogy a hangulat is alaposan megváltozott a két deviza kapcsán.

Egyrészt a járványhelyzetben következett be egy váratlan fordulat. Miután Európát elérte a második hullám, és néhány országban az elsőnél is jóval súlyosabb terjedési számokat láthatunk, az Egyesült Államokban, ha nem is rohamléptekkel, de azért folyamatosan csökken a napi új fertőzések száma.

Egyelőre világszinten azonos a kommunikáció a tekintetben: még egyszer nem szeretnék teljesen leállítani a gazdaságokat, de nagy kérdés, hogy a fertőzés egy bizonyos szintet túllépve nem fékezi-e a gazdasági növekedés lehetőségeit, ha például az emberek nem kényszerből, hanem félelemből maradnak otthon.

Emellett a fiskális és monetáris kondíciók is kezdik újra a dollár felé billenteni a mérleget, hiszen míg az Egyesült Államokban egyre inkább úgy tűnik,

hogy a választásig már nem lehet keresztülvinni egy újabb mentőcsomagot,

addig a gazdasági lendület visszaszerzésének nehézségével küzdő Európa akár újabb fiskális bővítést dobhat be,

sőt néhány szakértő szerint további monetáris lazítás is előtérbe kerülhet.

Mindez tehát azt eredményezi, hogy a jelenleg tartó dollárerősödés folytatódhat a következő napokban vagy akár hetekben, és az euró-dollár újra az 1,15-os értéket veheti majd célba.

Ugyanakkor, ahogy az 1,20 esetében, úgy itt is könnyen előfordulhat, hogy a technikai elemzés által meghatározott szintek előbb hozzák el a fordulatot, mint ahogy a fundamentumokkal megmagyaráznánk.

Miután az 1,15 nemcsak múltbéli fontos szerepe miatt lehet jelentős árfolyamszint, hanem itt húzódik az a tizenkét évre visszanyúló ereszkedő trendvonal, amelynek áttörése az idén megtörtént, egy esetleges visszatesztelése technikailag mindenképpen erős jelzés lenne arra, hogy az euró-dollár keresztárfolyama újra felfelé veszi az irányt.