„Az elmúlt három-négy év próbára tette a hosszú távú megtakarítók türelmét”

2023 első negyedévében újra befektetési nyereséggel zártak az önkéntes nyugdíjpénztárak, ami nem is meglepő, hiszen tavaly októbertől a részvénypiacok tartósan jól teljesítenek, és a kötvényhozamok is nagyot ereszkedtek. Hogyan fogadták a fordulatot a megtakarítók?

Visszatért a nyugalom a pénztártagok körében – mindenki láthatja, hogy a hosszú távú befektetések ismétlődő velejárója egyes eszközosztályokban a visszaesés, de ahogy a 2008-as pénzügyi válság után, ezúttal is stabilizálódtak a piacok. 2022-ben azonban, amikor szinte az év egészét a negatív hírek határozták meg, csak azok a pénztári portfóliók termeltek hozamot, amelyek bankbetétekben tartották a tagok befizetéseit. Mindemellett fontos látni, hogy a pénztári portfóliók teljesítményét nem érdemes egy–három éves időtávban vizsgálni, hiszen akár több évtizedre szóló befektetésekről van szó – ezért is gondoljuk úgy, hogy a hosszú távú megtakarítások szempontjából kockázatos döntést hoztak a távozó tagok, hiszen ezzel realizálták az addig csupán virtuális veszteséget.

Mennyi idő alatt dolgozhatók le a tavaly elszenvedett veszteségek?

Az önkéntes nyugdíjpénztárak összesített vagyona a tavaly második negyedévi, 1,5 ezermilliárd forintot követően 1,588 ezermilliárd forintra emelkedett 2023 első negyedében, ami kismértékben az egy évvel korábbi szintet is meghaladja. A vagyongyarapodás alapvetően annak köszönhető, hogy folytatódott a hozamok múlt év közepétől elkezdődött javulása, így a kedvezőtlen tőkepiaci körülmények miatt tavaly bekövetkezett veszteségek egy jó részét már sikerült ledolgozniuk a pénztáraknak. Az év első három hónapjában mintegy 2,2 százalékos hozamot ért el átlagosan a szektor.

Ugyanakkor Magyarországon a jelenlegi inflációs környezetben rövid távon nehéz reálhozamot biztosító befektetési lehetőséget találni. A 2008-as válság és az azt követő időszak tapasztalatai alapján abban bízunk, hogy az infláció csökkenése mellett és a jelenlegi egyre javuló hozamkörnyezetben középtávon visszatér a reálhozam.

Kétéves Covid-időszak, majd másfél éve tartó háború, sok év szünet után megugró infláció. Valamennyire azért érthető, hogy sokan újratervezik a megtakarításaikat, akár a nyugdíjpénztári számlájuk rovására.

Igen, ez látszik is a nyugdíjpénztári statisztikák alakulásában: a többség ugyan több évtizedes befektetésként tekint a nyugdíjpénztári megtakarítására, de szektorszinten magas volt a kifizetések volumene, magasabb, mint tavaly az első negyedévben.  

A pandémia két éve pedig nagy tanulság. Pánik volt a piacokon, de az első sokk után azt láttuk, hogy nőttek a befizetések a tagok részéről, és a munkáltatói hozzájárulások is emelkedtek mind az egészség-, mind a nyugdíjpénztárban. A munkáltatók láthatóan igyekeznek szétteríteni a dolgozói juttatásokat, a SZÉP-kártya mellett jut a két pénztári szegmensre is. A háború viszont valamennyi befektetési eszközosztályt megrengette, innen zajlik most a korrekció.  

Az inflációval együtt egyes pénztárakban a működési költségek is emelkednek, erről nemrégiben határozott több egészségpénztár közgyűlése. Mi indokol például egy 8 százalékos költségelvonást egy egészségpénztári tagtól az éves befizetéseinek első 150 ezer forintja után?

Úgy látjuk, hogy egyre népszerűbbek ezek a pénztárak. Az önkéntes egészségpénztárakban erőteljes volt mind a taglétszám, mind a vagyon bővülése 2023 első negyedévében: már közel egymillió tagot számlálnak a pénztárak, ami éves szinten 43 ezer fős (4,5 százalék) növekedés. Az összesített vagyon ennél is nagyobb mértékben, közel 12 százalékkal 68 milliárd forint közelébe emelkedett. A tagdíjbevételek 22 százalékot megközelítő mértékben nőttek éves összevetésben úgy, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók hasonló ütemben növelték befizetéseiket.

Az egészségpénztáraknál a tagok befizetései még jelentősebb súlyúak, mint a nyugdíjpénztárak esetében, arányuk több mint 86 százalék. A növekedés tehát egyértelmű, ami azt jelzi, hogy az egészségpénztári tagok tisztában vannak azzal, hogy ez az szja-visszatérítéssel is támogatott öngondoskodási forma milyen sokoldalúan kihasználható: 2022 első negyedévéhez képest például közel 43 százalékkal ugrott meg a lakáscélú jelzáloghitel-törlesztéshez teljesített kifizetések összege.

Ami a költségeket illeti, fontos tudni, hogy az egészségpénztárak esetében a működtetés jellemzően drágább, mint a nyugdíjpénztáraknál, tekintettel a más működési környezetre, modellre, teljesítendő célkitűzésekre, feladatokra. Egyrészt az egészségpénztáraknál jellemzően napi számlamozgások történnek, mindemellett gyakori, akár havonta több tucat szolgáltatáselbírálás és teljesítés történik pénztártagonként. Ezenfelül azt is látni kell, hogy számos fejlesztést hajtottak végre az egészségpénztárak, például jól működő webshopokat alakítottak ki, illetve a társkártyák révén a tagságnál jóval szélesebb kör veszi igénybe a szolgáltatásokat – ezeknek mind van költségvonzatuk is.

Tulajdonképpen miben különbözik egy önkéntes nyugdíjpénztárban lévő kockázatvállaló portfólió attól, mint ha valaki TBSZ-számlán tart például egy S&P 500 ETF-et? Egy ilyen összehasonlításban – költségek, tőkéhez hozzáférés – mi szól az ÖNYP-számlán való megtakarítás mellett?  

Az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliót pénzügyi szakértők kezelik, akik a mindenkori befektetési környezethez igazodva keresik az optimális lehetőségeket. A TBSZ-számlák szakszerű kezeléséhez jelentős egyéni pénzügyi tudás és befektetési információk szükségesek.

Emellett a TBSZ-számlán történő mozgások többletköltségeket tudnak generálni, amelyek a beavatkozások gyakoriságától függően a pénztári költségeknek akár a többszörösét is elérhetik. Az önkéntes nyugdíjpénztár mellett szól továbbá az szja-visszatérítés lehetősége is.

Ez igaz, és sokáig volt extra érv az öngondoskodás mellett, de a visszatérítéssel elérhető évi maximum 150 ezer forint (nyugdíjbiztosítási termékekkel további maximum 130 ezer forint) már kevésbé vonzó. Van reális esély a törvénymódosításra és az szja-befizetésekből visszaigényelhető összeg növelésére?

A kormány szándékait nem ismerjük, de tény, hogy ha az adózás vagy járulékfizetés terén újra kedvezményessé tenné az állam ezt a juttatást, vagy kedvező irányban módosítana az szja-visszatérítés feltételein, az még nagyobb teret adhatna ennek az öngondoskodási formának. 

A kimutatásaik szerint a nyugdíjpénztári tagok átlagéletkora 45 év. Miért nehéz megszólítani a fiatalabbakat?

Az adókörnyezet változása miatt az edukációban, illetve a fiatal munkavállalók beléptetésében jelentős szerepet kapó munkáltatók aktivitása jelentősen visszaszorult, és ez igaz a munkaadói befizetésekre is. Egyetértünk azzal, hogy a fiatalabb korosztály elérésében jóval nagyobb szükség lenne a munkáltatói szerepvállalásra. Azt is látjuk, hogy azokon a munkahelyeken, ahol a munkaadó hozzájárulást kínál a nyugdíjcélú megtakarításhoz, szívesen csatlakoznak a fiatal dolgozók. Körükben egyébként az egészségkasszák népszerűbbek, a sokoldalú felhasználhatóság – gyógyszerek, magánegészségügyi szolgáltatások, jelzáloghitel törlesztés, társkártyák, családi kedvezmények – és az évi maximum 150 ezer forintos állami támogatás miatt. Ez az szja-visszatérítés kérhető a nyugdíjpénztári és az egészségpénztári számlára is, a nagyobb összeg évek óta az utóbbi kasszákba érkezik.  

A szövetség is dolgozik azon, hogy növeljük a fiatalabbak arányát, és még erőteljesebben meg szeretnénk mutatni a potenciális tagoknak az öngondoskodás előnyeit. Minél korábban kezdjük el ugyanis a nyugdíjpénztári befizetéseket, egyrészt annál több alkalommal vehetjük igénybe a jelenleg évi legfeljebb 150 ezer forintos szja-visszatérítést, másrészt pedig könnyebb hosszabb időn át, kezdetben kisebb összegeket félretenni, mint a nyugdíjkorhatárhoz közeledve, százezres nagyságrendű megtakarítást kipréselni a jövedelmünkből.  

Talán többen tartanak attól, hogy mire elérik a nyugdíjkorhatárt, akkor már 70 évesek lehetnek, így alig marad idejük felhasználni a megtakarításaikat. Ha pedig nincs örökösük, akkor nem biztos, hogy marad érv az ilyen típusú megtakarítás mellett.

Az összegyűlt vagyon örökíthető, ráadásul a pénztári megtakarítások egyik jellemzője, hogy nem csak a törvényes vagy végrendeleti örökösök örökölhetnek, hanem a pénztártag jogosult az összegyűjtött vagyonára kedvezményezettet jelölni. Ez azt jelenti, hogy nem családtag is megjelölhető kedvezményezettként, például előző házastárs, barát, ismerős vagy akár volt családtagok.  

Van elképzelés arra, hogyan lehetne az önkéntes nyugdíjpénztári rendszert fejleszteni?  

Minden rendszert lehet jobbítani, fejleszteni, természetesen nekünk is vannak erre irányuló gondolataink: ilyen például az előzőekben említett inflációs korrekciók megtétele vagy a munkáltatói szerepvállalás visszahozatala, növelése. De hogy más területet is megmutassak, nézzük a következő példát: ahogy nő a pénztártag életkora, úgy válik indokolttá, hogy egy vagy több lépésben a kockázatos portfólióból konzervatívra váltson. Itt azonban az időzítés az, ami roppant nehéz, és ez jelenleg a tagok döntése. Erre a problémára kínálkozó lehetőség lenne, ha a kasszák befektethetnének úgynevezett lifecycle fundokba, amelyek rendelkeznek céldátummal, és ahhoz közeledve fokozatosan csökkentik az alap részvénykitettségét.  

Emellett – számos külföldi példa alapján – egyes niche piacokra is beszállhatnának a kasszák finanszírozóként, van példa hasonlóra a környező országokban is. Legyen szó úthálózat- vagy egyéb infrastruktúra-fejlesztésről, olyan beruházásokról, amelyek hosszú távon térülnek meg ugyan, de fix, stabil jövedelmet biztosítanak a finanszírozóknak, például nyugdíjalapoknak.