Paradigmaváltás a devizapiacon

A méltán közkedvelt carry-trade stratégiák céldevizái alapvetően olyan magas kamattartalommal bíró devizák, amelyek jellemzően a feltörekvő piacok fizetőeszközei, úgymint a mexikói peso, a brazil real, a dél-afrikai rand, vagy ad absurdum a magyar forint, a „finanszírozó deviza” kifejezés pedig általában azokra a devizákra utal, amelyek alacsony kamattartalommal rendelkeznek. 

Hagyományosan a japán jen, a svájci frank, vagy akár a svéd korona szokott a leggyakoribb finanszírozó deviza lenni, hiszen a jellemzően alacsonyabb kamat mellett tankönyv szerint kevésbé volatilisak más devizákkal szemben, ami előnyös lehet a hosszabb távú finanszírozási stratégiákban. Ugyanakkor a tőkepiacok augusztus eleji globális esését követően új szereplő jelent meg a hiteloldalon, mégpedig az amerikai dollár, és a hedge fundok a brazil reál, illetve a török líra vételeiket zöldhasúból kezdték finanszírozni – leváltva a japán jent. Az első olvasatra meglepő lépés mögött a két ország monetáris politikai irányvonalának különbözősége húzódhatott, hiszen erősödő devizában senki sem adósodik el szívesen.  

Emlékezetes, hogy a Japán és az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában és jegybanki politikájában tapasztalható eltérő pályák júliusban közel négy évtizedes mélypontra taszították a japán jent a dollárral szemben, és történelmi mélypontra az euróval szemben. A japán jen jelentős gyengülése természetesen komoly gazdasági hatásokat gyakorol az országra. Egyik oldalról drágábbá teszi az importot, ami inflációs nyomást generál (importált infláció), márpedig Japán nagymértékben függ az importált nyersanyagoktól és energiától, így az árak növekedése közvetlenül érinti a hazai gazdaságot. 

Másik oldalról bár a gyengébb jen elméletileg előnyös lehet az exportőrök számára, a globális gazdasági lassulás miatt az export kereslete csökkent, ami mérsékli az ebből származó előnyöket. Harmadrészt a jen árfolyamának ingadozása bizonytalanságot és kockázatot jelent a vállalatok számára, amelyeknek pedig előre kell tervezniük költségeiket és bevételeiket. Nem véletlen, hogy a Bank of Japan többszöri intervencióval igyekezett először stabilizálni az árfolyamot, majd megfordítani azt, amely azonban önmagában nem lehet eléggé hatékony, azaz az ortodox monetáris politikának is válaszolnia kellett a kihívásokra.

Míg a Federal Reserve, az EKB és más fejlett piaci jegybankok az évek óta tartó szigorítási ciklusok végén, vagy annak közelében járnak, az infláció felgyorsulása miatt a Bank of Japan márciusban hajtotta végre az első kamatemelést 2007 óta. 

Július végén újabb szigorítással 0,25 százalékra emelte az irányadó rátát, amelyet ma reggeli kamatdöntő ülésén szinten tartott. Az esetleges további kamatemelés kapcsán indokolt az óvatosság a japán jegybank részéről, ez ugyanis lassíthatja a gazdasági növekedést, ami különösen problematikus lehet egy olyan gazdaságban, amely már eleve gyenge növekedéssel küzd. 

A magasabb kamatok növelhetik az állam finanszírozásának költségeit, ami Japán esetében pedig különösen fontos szempont a magas államadósság miatt. Mindenesetre az implikált kamatok további kamatemelést tükröznek, és nem elképzelhetetlen, hogy jövőre megközelítheti, vagy akár meg is haladhatja az 1 százalékot az irányadó ráta Japánban.

Ezzel ellentétben a nagy, fejlett piaci jegybankok elkezdték, vagy rövidesen elkezdik a kamatvágási ciklusukat. A Fed szerdán 50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, és a CME Group FedWatch 3 százalék körüli szintre várja a rátát 2025 végére. 

Frankfurtban az EKB is hasonlóan lépett, sőt a kamatfolyosót is szűkítette. Az implikált kamatok Ausztráliában 3 százalék környékére mutatnak, míg Stockholmban a Riksbank még ennél is lejjebb mehet. Külön érdekes kérdés a másik klasszikus finanszírozó deviza, a svájci frank helyzete. 

Jóllehet 2015 januárjában megtépázta nimbuszát, amikor a svájci jegybank (SNB) váratlanul elengedte az EUR/CHF árfolyamküszöbét, a befektetői grémium mégis továbbra is „safe-haven”-ként, menekülődevizaként tekint rá, és mint ilyen, továbbra is finanszírozó devizaként is működik. Látva a gazdasági folyamatokat, az SNB jó eséllyel az idei két kamatvágást követően sem fog leállni, olyannyira, hogy a jegybanki kommunikáció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ismét megközelítse a negatív kamatszinteket, ha azt indokoltnak látják.

Mindezek a folyamatok tehát olyan helyzetet állíthatnak elő, amely szokatlan lehet a befektetői szemnek. A japán jen finanszírozó volta elhalványulni látszik, és – horribile dictu – céldeviza jellege erősödik – véleményem szerint. Nem véletlen, hogy a Bloomberg arról számolt be, hogy hedge fundok növelik a pozicionáltságukat az opciós piacokon a jen erősödésére, mivel arra számítanak, hogy az folytatja azt a szárnyalását, amely a világon a legjobban teljesítő devizává tette ebben a negyedévben. 

Ezeket az ügyleteket jellemzően olyan major cross devizákkal szemben kötik, mint az ausztrál dollár, vagy a svájci frank – ez utóbbi esetében pedig akár a pozitív carry is megjelenhet a horizonton jövőre! A japán jen diadalmenete ugyanakkor természetesen csak egy szelete a nagy képnek, hiszen a jelenleg legbefolyásosabb devizává avanzsálása nem hagyja érintetlenül sem a kötvénypiacokat, sem a tőzsdéket, ahogy azt nyáron is láthattuk. Ez pedig csak azt teszi biztossá, hogy további turbulenciákra kell felkészülnünk a következő, háborúktól és katonai konfliktusoktól, sarokba szorított inflációtól és amerikai elnökválasztástól terhelt hónapokban!