„Előbb lőlek agyon, minthogy eladjalak” – üzente edzője Cristiano Ronaldónak, amikor távozni akart

A labdarúgásban a rajongók nemcsak kedvenc csapatuk pályán mutatott teljesítménye miatt izgulhatnak, hanem évente két alkalommal az átigazolási időszak is borzolhatja a kedélyüket. Ki jön és ki távozik? Kire van szüksége a csapatnak és mennyire változik meg a klub, mire bezárul az ablak. A játékoskeringő mindig feszültségekkel teli, különösen, amikor egy dúsgazdag együttes jelentkezik be egy csapat sztárjáért. 2023 januárjában a Chelsea gyakorlatilag a városi rivális Arsenal orra elől happolta el Mihajlo Mudrikot, az ukrán csodagyereket. A londoni vörösök hetekig tárgyaltak a Sahtar Donyeck vezetőségével a transzferről, amikor megérkezett Todd Boehly és lerakott 100 millió eurót az ukrán együttes asztalára az ágyúsok legnagyobb bánatára.

Az ilyen, és ehhez hasonló drámák gyakorik az átigazolási időszakokba. Mit tehet egy klub, ha meg akarja tartani a legjobb játékosait? Vannak csapatok, akiknek nem lehet versenyezni a pénzével, ilyenkor pedig szükség van egy olyan edzőre, aki képes megtartani az embereit.

2008-ban, amikor a Real Madrid először megkereste a Manchester Unitedet Cristiano Ronaldo átigazolása miatt, az akkor még fiatal portugál klasszis egyből jelezte a vezetőségnek, hogy távozni akar. Azonban a csapat legendás menedzserének, Sir Alex Fergusonnak esze ágában nem volt elengedni a feltörekvő csillagot és ezt Ronaldo tudtára is adta.

– mondta ekkor Ferguson Ronaldonak, aki végül maradt is a Vörös Ördögöknél. Ferguson ekkor meggyőzte Ronaldot, hogy tegyen pontot a manchesteri karrierjének a végére, nyerjen még egy bajnokságot, lőjön amennyi gólt csak tud és akkor sokkal többet ki tud majd hozni az átigazolásából. A mesternek végül igaza lett, Ronaldo maradt, lőtt 26 gólt, harmadszorra is magasba emelte a Premier League serlegét, majd akkor rekordnak számító összegért költözött Madridba.

Azonban nem minden menedzser rendelkezik azzal a presztízzsel, mint Sir Alex Ferguson. A nagy nevű tréner még meggyőzhette a fiatal csillagot, hogy maradjon a klubjánál, de ez a legtöbbeknek nem sikerült volna. Példának lehet felhozni a fiatal Anthony Gordon esetét. Az Everton játékosát minden áron le akarja igazolni a Newcastle, a liverpooli kékek pedig minden követ megmozgatnak, hogy Gordont a Goodison Parkban tartsák. Ez azonban szinte lehetetlen küldetésnek tűnik, mivel Gordon egyértelműen a Szarkákhoz akar igazolni, ahol jóval magasabb fizetésre és több sikerre számíthat.

Az 1995-ös Bosman-szabály óta a klubok lehetőségei megfogyatkoztak, amikor a játékosaik megtartásáról van szó. Jean-Marc Bosman esetét az Európai Bíróság vizsgálta. A döntés előtt a focisták kvázi korlátlan idejű szerződésekkel voltak foglalkoztatva a csapatoknál, így amikor Bosman távozni akart a RFC Liege-től, a klub olyan magas igazolási árat határozott meg, amit egyetlen kérő sem tudott kifizetni. Ezt követően Bosmant a tartalékok közé tették át, a fizetését pedig jelentősen lecsökkentették. Az Európai Bíróság kimondta 1995-ben, hogy a labdarúgók ugyan olyan munkavállalók, mint más szakmák képviselői, így a jogaik is a munkavállalókéval megegyezők.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy a csapatok tehetetlenek lennének, amikor a kérők elkezdenek legyeskedni a sztárjaik körül. A klubok kötelezhetik a játékost a határozott idejű szerződések kitöltésére, azonban ez sokszor nem célravezető. Az elégedetlen játékosok teljesítménye a tapasztalat szerint rohamosan romlani kezd, ráadásul mire a szerződésük lejár, az értékük is kisebb lesz a piacon. Vannak, akik jutalmakkal és bónuszokkal halmozzák el a játékosaikat, de a szerződés újratárgyalása magasabb fizetéssel is működőképes lehet.

Ezek az anyagi megoldások viszont mindig kockázatosak. Sok esetben fordult már elő, hogy egy játékos teljesítménye visszaesett, amint kiharcolta a klubjánál a magasabb fizetést, vagy egy sérülés is hónapokra ledöntheti a lábáról a focistát, utána a csapatnak meg szívnia kell a fogát a feleslegesen kifizetett eurók miatt.

A Reading és a Leeds korábbi edzője, Brian McDermott szerint 

Huw Jenkins, a Swansea egykori elnöke az Athleticnek mesélt egy esetről, amikor Dan James a Leeds Unitedhez akart igazolni. James és az ügynöke fizetésemelésért állított be Jenkis irodájába egy átigazolási időszak utolsó napján. Mikor nemleges választ kaptak, autóba ültek és még aznap elkezdték az orvosi vizsgálatokat a Leedsnél. Még aznap befutott a Leeds ajánlata a játékosért, amit végül a Swansea elutasított, tehát Dan Jamesnek vissza kellett térnie Walesbe. 

– mondta Jenkins. Hozzátette, hogy tisztában voltak vele, hogy ez nagyon veszélyes vállalkozás volt, mivel fennállt a veszélye, hogy a csalódott James teljesítménye a pályán megromlik és az öltözőben is bomlasztóan kezd viselkedni.

– mondta a tréner.

Végül Jenkins húzása bevált. Mint mondta, elmagyarázta Dan Jamesnek, hogy a klub érdekeit kellett szem előtt tartania, majd azt mondta neki, hogy dolgozzon keményen továbbra is a Swansea-ért és akkor sokkal többre viheti a jövőben. James megfogadta az edzője tanácsát, kiváló szezont futott, nem sokkal később pedig a Manchester Unitedbe igazolt.

Brian McDermott azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy az edző jó kapcsolatot ápoljon a játékosaival. Hozzátette, hogy minden menedzser tudja, hogy milyen játékosnak lenni, ezért hajlamosak rá, hogy a játékos érdekében háttérbe helyezzék a klub javát.

Arról, hogy mennyit árt egy focicsapatnak, ha hiányzik a jó viszony a játékosok és az edzők között, Paul Jewell mesélt, aki a Wigan edzője volt a 2000-es években. A Wigan rendkívül jól teljesített a 2005–2006-os szezonban, egy friss szerzeményük, Pascal Chimbonda szárnyalt. A csapat még a ligakupa döntőjébe is bejutott. Chimbondát különleges körülmények között igazolta le a csapat a Bastiától, ahol faji alapú megkülönböztetés érte.

A szezonban a Wigan végül a 10. helyen végzett, ami felülmúlta a várakozásokat. Az utolsó meccsen az Arsenaltól kaptak ki 4–2-re de így is jó szezont tudhattak maguk mögött. Jewell elmesélte, hogy a meccs után lement elbúcsúzni a játékosoktól, mivel néhány hét szabadságra készült, amikor Chimbonda a kezébe nyomott egy borítékot. Jewell először azt hitte, hogy egy köszönőlevél lesz benne, de amikor felbontotta látta, hogy egy hivatalos távozási kérelmet kapott. A klub vezetése felháborodott, hiszen Chimbonda frissen érkezett a klubhoz, ahol kiváló eredményt tudtak elérni. A kapcsolat megromlott a játékos és az edzője között, és annak ellenére, hogy a szerződés alapján még sok év lett volna Chimboda lábában a Wigannel, a csapat mindenképpen meg akart válni tőle. 

– mondta Jewell, és kifejtette, hogy semmiképpen nem akart tovább együtt dolgozni Chimbondával. A Wigan 6 millió fontot kért a játékosért, ezt azonban senki nem akarta kifizetni. Az előszezonban pedig láthatóvá vált a kapcsolat megromlásának eredménye. Chimbonda teljesítménye rohamosan zuhant, az edzéseken pedig nem tette oda magát. A klub tudta, hogy azonnal el kell küldeniük a játékost, mielőtt a mentalitása átragad a többiekre is, így végül az igényeikből leadva 4,5 millió fontért elengedték a Tottenhamhez.

– emlékezett vissza az edző.