Lakásügy és építések

A lakásépítések száma az elmúlt évtizedekben – az állami szerepvállalás függvényében – jelentősen ingadozott. Az 1970-es időszakban túlnyomóan iparosított technológiával 100 ezerhez közeli lakás épült évente, a rendszerváltás után ez 20 ezer közelébe esett. 2004-ben az épített lakások száma alig maradt el a 44 ezertől, 2010-ben a lakásépítések száma beeshet akár a 20 ezres szint alá is. A hazai lakásállományból (körülbelül 4,3 millió lakás) hozzávetőleg egymillió épült 1945 előtt, 2,66 millió a szocializmusban, a rendszerváltást követően pedig 560 ezer. Az egyes lakások átlagos várható élettartama hozzávetőleg 100 év, az évenkénti egyszázalékos megújuláshoz évente 43 ezer lakást kellene építeni.
A Társaság a Lakásépítésért Egyesület az általa szerkesztett Otthonteremtési program javaslatot 2010. április 14-én hozta nyilvánosságra. A programjavaslat összefog számos, az otthonteremtéssel különböző nézőpontból foglalkozó szakmai, társadalmi szervezet által fontosnak ítélt problémát és megoldási elképzelést. A lakásügyet össze kell kapcsolni a gazdaságfejlesztési (kiemelten az építésgazdasági, energiahatékonysági, építészeti, foglalkoztatási) és társadalmi (különösen a népesedési, vidékfejlesztési, szociális) programokkal.
A programjavaslatban egy támogatási rendszer lehetséges alkotóelemeit és javasolt elveit gyűjtöttük össze, nem egy kész „állami lakásprogram” kidolgozása volt a cél. Az állam a javasolt elvek és támogatások figyelembevételével rakhatná össze azt a „támogatási mixet”, amely összhangban áll az aktuális finanszírozási képességével.
Javasoljuk, hogy:
1. az állam az adóbevételekről lemondást helyezze a segélyezési elv elé;
2. az előtakarékosság elvárása és lehetősége bővüljön;
3. a tervezett szja-csökkentés legalább részben a lakástámogatások útján legyen megoldva;
4. a tulajdonszerzési és felújítási támogatások felhasználása legyen számlával igazolt, erősödjön az ellenőrzés (ezáltal is növelve a költségvetési bevételeket).
Tulajdonszerzési támogatások: kiemelt cél az önerő képzéséhez való segítségnyújtás, például az előtakarékosság keretében gyűjtött szja-jóváírás, szocpol, áfa-visszatérítés útján. Ez biztonságosabb hitelfelvételt tenne lehetővé, az önerő és a hitel pedig beindíthatná a fizetőképes keresletet. A jelenlegi adószint mellett a lakosság jelentős része nem képes a lakásvételhez/építéshez megfelelő tőkét felhalmozni.
Felújítási, energiahatékonysági támogatások: fontos lenne az energiahatékonyságot és a lakásélettartam-vizsgálatot komplex módon figyelembe venni, az energiahatékonysági támogatásokat pedig egységes rendszerben kezelni. Az energiahatékonysági támogatásokat célszerű lenne a felújítások mellett az építésekre is kiterjeszteni.
Lakhatási támogatások: megfelelő eszköz lehet például a cafeteria keretében adott lakbértámogatás és a bedőlt hitelekkel terhelt lakásokat felvásárló állami bérlakásalap is. Széles rétegeknek megfizethető bérleti díjat biztosító bérlakásépítő és -kezelő rendszert is csak támogatással lehet létrehozni.
Ráfordítások: a költségvetési és az uniós forrásokból, valamint az adókedvezményekből származó különféle támogatások mértékével kapcsolatban azt javasoljuk, hogy azok középtávon, éves szinten, összesen érjék el a mindenkori GDP hozzávetőleg 1,5 százalékát.
A lakásépítések támogatásával az állam az e célú kiadásaival nagyjából azonos mértékű bevételt, a gazdaság működő építőipart, munkahelyeket, munkaerő-mobilitást, a lakosság modern lakásokat kap. A holnap használt lakásai ma épülnek, a lakásépítések támogatása nemcsak az építkező, hanem a jövő generáció érdekét is szolgálja.

A szerző a Társaság a Lakásépítésért Egyesület ügyvezető elnöke