Komoly dilemma előtt az OPEC
Június elején tartotta legutóbbi ülését az OPEC+, ahol úgy döntöttek, hogy a termelés jelenleg hatályban lévő 6 millió hordós csökkentését 2025 végéig meghosszabbítják, habár bizonyos mértékben fokozatosan lazítanak majd rajta szeptembert követően.
A fokozatos lazítás némileg meglepte a piacot, arra lehetett számítani, hogy a kartell mindenféle lazítás nélkül hosszabbítja majd meg a kvótákat. Pár napra így 80 USD/hordó alá is csúszott az olajár, ami azóta a nyári szezonban ismét 85 USD/hordó körül mozog.
A döntés persze a másik oldalról érthető, a kartell hosszú évek óta komoly dilemma előtt áll: rövid távon a magasabb olajár számára kedvezőbb, ugyanakkor hosszú távon piaci részesedést veszíthet vele. A helyzet pedig egyre bonyolultabb.
OPEC ÉS OPEC+ Az OPEC, vagyis a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete 1960-ban alakult meg Bagdadban, hogy összehangolja a tagországok kőolaj-politikáit, és biztosítsa a stabil árakat a nemzetközi piacokon. Az alapító tagok között volt Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela. Később több ország is csatlakozott (néha kilépett, valaki újra csatlakozott), mint Katar, Líbia, az Egyesült Arab Emírségek, Nigéria, Algéria stb. Az elmúlt években Oroszország, Kazahsztán és még egyéb országok is csatlakoztak az együttműködéshez, így létrejött az OPEC+, azonban ezek az országok nem akartak teljes jogú tagok lenni, meg akarták őrizni a rugalmasságukat, csak együttműködő partnerekké váltak. |
AZ OPEC mandátuma kettős. A szervezet egyik célja, hogy stabilan tartsa az olajárat, megakadályozza a nagyobb kilengéseket és azok gazdasági következményeit, amelyek visszahathatnak az iparágra is (túlzott vagy nagyon alacsony beruházás). Továbbá célja, hogy megfelelő bevételt biztosítson a tagállamoknak. Ezen célok elérésére a szervezett fő eszköze a tagokra kivetett kötelező érvényű termelési kvóta, azaz a termelés csökkentése.
Viszont ahogy évtizedről évtizedre az OPEC súlya csökkent a nemzetközi termelésben, úgy céljainak elérése is egyre nehezebbé vált. Kivételesen nagy kihívást jelent a szervezet számára a már jó 15 éve tartó amerikai nem konvencionális olaj, vagy konyhanyelven palaolaj térhódítása. A szervezetnek egyszerre kell szem előtt tartania a rövid távú bevételi szükségleteket és a hosszú távú piaci részesedés megtartását, mindkettő nélkülözhetetlen a hosszú távú bevételek biztosítása érdekében.
Az OPEC tervei
Az OPEC/OPEC+ tagjainak az olajpiac kontrollálására 2022 novembere óta három termeléscsökkentési akcióterve van életben. Az első egy csoportszintű, napi kétmillió hordós csökkentés, amelynek az év végén kellett volna lejárnia, de további 12 hónappal meghosszabbították a június elején tartott OPEC-ülésen. (Az Egyesült Arab Emírségek kapott némi mentességet, 2025-re fokozatosan, összesen napi 300 000 hordóval növelheti a termelését.)
Emellett életben van egy Szaúd-Arábia, Oroszország és az Egyesült Arab Emírségek által önkéntesen vállalt termeléscsökkentés, amely összesen napi 1,66 millió hordót jelent, ennek 2024 decemberében kellett volna lejárnia, de a legutóbbi ülésen ezt is meghosszabbították egy évre.
Továbbá a szervezet 2024 januárjában egy újabb önkéntes alapú termeléscsökkentést jelentett be, amelynek június végével kellett volna lejárnia, de szeptemberig meghosszabbították ezen az ülésen, majd fokozatosan kivezetik az azt követő 12 hónapban. Szaúd-Arábia viszont fenntartotta a jogot, hogy ezt megváltoztassa, amennyiben a piaci dinamikák a tervektől eltérően alakulnak.
A három termeléscsökkentési akcióterv összesen napi hatmillió hordót tesz ki, ami a globális kínálat mintegy 6 százalékát jelenti. Az OPEC-döntés előtt a piac arra számított, hogy a kartell a harmadik önkéntes termelés-visszavágási akciótervet is meghosszabbítja legalább egy félévre, de akár 12 hónapra is változatlanul. Így a fokozatos feloldás híre negatívan hatott az olajpiacra a bejelentés után, hosszú hónapok után így, ha ideiglenesen is, de 80 USD/hordó alá esett a Brent típusú olaj ára.
Mindent borított a palaolaj
Az OPEC először 2014 körül szembesült a fent már részletezett árképzési dilemmával, akkor az olajárak alacsonyan tartása mellett döntött, hogy elfojtsa az Egyesült Államokban zajló nem konvencionális olajipari forradalmat. Ez végül nem zárult sikerrel, mivel az amerikai termelőknek sikerült technológiai fejlődéssel csökkenteniük a kitermelés önköltségét. Ennek köszönhetően
az Egyesült Államok mára közel önellátó olaj terén, ami komoly változásokat hozott a geopolitikában, és lehetővé teszi, hogy agresszívabb külpolitikát folytasson.
Másodjára 2020 elején szembesült a dilemmával az OPEC/OPEC+. Ekkor komoly vita alakult ki Szaúd-Arábia és Oroszország között. Szaúd-Arábia termeléscsökkentést akart, hogy növelje az olajárat. Oroszország ellenezte ezt, félve az amerikai olajipar térnyerésétől. Sok mai döntése az Egyesült Államoknak szóba se jöhetett volna, amikor 60 százalékban olajimportra szorult az ország. Majd aztán ahogy kitört a Covid, Oroszország és Szaúd-Arábia megint gyorsan közös nevezőre került az olajtermelés csökkentésének kérdésében.
Jelenleg több tényező is korlátozza a kartell mozgásterét az olajár szabályozásában. Az egyik, hogy a technológiai fejlődés miatt relatíve alacsony olajárra van szűkség ahhoz, hogy világszerte megtérüljenek az új projektek, a Citi szerint a megtérülési küszöbár jelenleg mindössze 50-60 USD/hordó. Ezzel szemben a Rystad Energy Research szerint az Egyesült Államok ígéretesebb olajtermelő vidékein ez mindösszesen 30-35 USD/hordó. Így ha a piaci ár ennél magasabb szinten marad, a fellendülés az olajtermelés terén várhatóan tovább folytatódhat, ami az OPEC piaci részesedésének további csökkenését eredményezheti a gyengélkedő világpiaci kereslet mellett. (Bár ezeket a becsléseket célszerű megfelelő mértékű fenntartással kezelni.)
Ami másik irányban korlátozza az OPEC mozgásterét, az az, hogy a tagországok egyre lazább költségvetési politikát folytatnak. A 2011-es Arab Tavasz után Szaúd-Arábia nagyban növelte szociális kiadásait, és az ország igen nagyszabású beruházási terveket is dédelget, így náluk a költségvetési egyensúlyhoz már 90 USD/hordós olajár szükséges. A többi tagország is hasonló cipőben jár, így limitáltak az OPEC képességei, hogy egy a 2014-eshez hasonló árháborút folytasson a piaci részesedés visszaszerzéséért.
Átalakulóban az amerikai olajipar
Emellett az amerikai olajipar is jelentős változásokon megy keresztül. Jelenleg egy konszolidációs hullám söpör végig az Egyesült Államok olajiparán, aminek fókuszában a Permi medencében koncentrálódó nem konvencionális olajtermelő vállalatok állnak. Ez a konszolidáció megváltoztathatja az iparág szerkezetét, korábban a sok kis szereplő mellett egy erős piaci verseny jellemezte a szektort, most az egyesüléseket követően sokkal közelebb kerül az USA olajipara az oligopol piac modellhez. Az ezután kialakult nagyobb szereplőknek sokkal nagyobb ráhatásuk lesz például az új kutak fúrásának intenzitására, ami erősebben kontrollált termeléshez és végső soron olajárhoz vezethet. Ezzel szemben a sok kis szereplő kénytelen volt növelni a termelését, ha többletbevételt akart, ami sokszor a visszájára sült el, a magas termelés az árak csökkenéséhez vezetett.
Scott Sheffield, a Pioneer, vagyis a legnagyobb nem konvencionális olajtermelésre fókuszáló amerikai vállalat volt vezérigazgatója többször is kísérletet tett korábban arra, hogy koordinálja az érintett cégek tevékenységét, hogy elkerüljék a túltermelést és az ezzel járó alacsony olajárat. A Covid idején az OPEC+ tagokkal is igyekeztek felvenni a kapcsolatot, amikor igen nyomott szinten kereskedtek az olajjal. Emiatt azonban komoly vádak érték az Egyesült Államokban a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) részéről, hogy magatartása teljesen szembemegy az Egyesült Államok értékeivel és súlyos gazdasági kárt okozhat az amerikai állampolgároknak. Miután az Exxon felvásárolta a cégét, Sheffield beült volna az Exxon igazgatósági tanácsába, amit az említett hivatal végül meggátolt ezen vádak miatt.
Egyelőre bizonytalan, hogy mi lesz az amerikai konszolidációs hullám hatása az amerikai és globális olajiparra.
De erősen benne van a levegőben, hogy a megnövekedett vállalatoknak nagyobb befolyása lesz az olajtermelési aktivitásra és így az árakra is. Ezt pedig összhangban lehet az OPEC+ céljaival is.
Változékony politikai széljárás az Egyesül Államokban
További fontos tényező, hogy egyre inkább úgy fest, Donald Trump nyerhet a közelgő elnökválasztáson, egy újabb Trump-adminisztráció pedig jelentős változásokat hozhat az amerikai bel- és külpolitikai irányban, valamint az olajipar és a kormányzat közötti viszonyban.
Trump egyik fő tanácsadója Scott Bessent szerint az új adminisztrációnak egyik kiemelt célja lenne, hogy hárommillió hordóval növelje Amerika olajtermelését, annak érdekében, hogy csökkentsék az olajárat és azzal együtt végső soron az inflációt. Ez akár növelhetné Amerika geopolitikai mozgásterét, valamint csökkentené az ellenséges, olajban gazdag országok – elsősorban Oroszország és Irán – bevételeit, fejlődését, befolyását. Viszont ha megtörténne, arra az OPEC+ részéről is várható lenne valamiféle válaszlépés, amellyel pedig az Egyesült Államoknak kell számolnia. (Fontos megjegyezni, hogy ezek még csak tervek, és a megvalósíthatósága is hagy maga után kétségeket, de tény, hogy ott van az asztalon.)
Az OPEC-tagok, különösképpen Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok közötti viszony már amúgy is sokat romlott az elmúlt másfél évtizedben. A megnövekedett amerikai olajtermelés szemmel láthatóan nem tetszik ezen országoknak.
Egy erőteljesebb amerikai nyomulás az olajpiacon akár a Kína–Oroszország-tengely felé is tolhatja az öböl menti OPEC-tagországokat, amely viszont aligha lehet célja az Egyesült Államoknak.
Összességében izgalmas évek várnak az olajiparra és az OPEC/OPEC+-ra. A legégetőbb kérdés pedig az iparág szempontjából, hogy az olajárak hogyan fognak változni, és hosszú távon, hol várható majd a stabilizáció.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.