„Olyan fejlődésen mehet át egy év alatt az új, hazai fizetési ökoszisztéma, amekkorához a bankkártyáknak még egy évtized kellett”

Mit jelent a qvik bevezetése a lakosság szempontjából, milyen előnyöket biztosít az átlagos felhasználóknak?

Jelenleg kétféle módon tud az átlagos fogyasztó fizetni: készpénzzel, vagy ha elektronikusan szeretne fizetni, boltokban – amelyek lehetnek fizikai üzletek vagy online kereskedők is – bankkártyával. Ma már az átutalás is létezik mint fizetési mód, de korábban ez nem volt így. Az átutalás inkább a vállalatoknál volt jellemző: ezt jól mutatja az is, hogy az egy lakosra jutó átutalások száma jóval kevesebb, mint a vállalatoknál.

Ennek a szolgáltatásnak a bevezetését pedig az tette lehetővé, hogy 2020-ban létrejött egy olyan átutalási rendszer Magyarországon, amely biztosítja, hogy az átutalást követően a pénz azonnal megérkezzen. Nyilván, ha a korábbi átutalási rendszerre próbáltuk volna az új megoldást építeni, nehézkes lett volna: ha valakinek mondjuk este hatkor jutott volna egy boltban eszébe, hogy ő most a qvik segítségével szeretne fizetni, akkor az a pénz legkorábban másnap reggel jutott volna el a kereskedőhöz, ha pedig véletlenül hétvégén, akkor hétfőn reggel kapta volna meg. Tehát az azonnali átutalási rendszer, az AFR 2020. márciusi bevezetése teremtette meg a lehetőségét annak, hogy ráépüljenek olyan bolti, számlafizetési, online térben használható fizetési megoldások, amelyek azonnal teljesülnek – ez pedig jó a fogyasztónak és a kereskedőnek is.

Új választási lehetőség, jobb élmény, egészséges verseny

A fogyasztónak számára azért jó az újabb elektronikus fizetési megoldás megjelenése, mert választhat. Ha nincs választási alternatíva, akkor érezheti kényszernek vagy tehernek is az adott szolgáltatást. Azok a szolgáltatók pedig, akik csak egyféle fizetési lehetőséget nyújtanak, könnyen piaci fölénybe kerülnek, hiszen alternatíva híján nem alakul ki egészséges verseny az egyes fizetési megoldások és az egyes szereplők között: könnyű belátni, hogy ez a szolgáltatások árára és a színvonalára sincs jó hatással. Ez volt az oka a qvik fizetési ökoszisztéma kialakításának, és azért hoztuk létre a különböző formákat – a QR-kódos, az érintéses (NFC-n alapuló) technológiával működő, és a deep linkes megoldást –, hogy a lehető legtöbb elektronikus fizetési helyzetben legyen választható alternatíva. Fontos, hogy a közelmúltban elérhetővé vált, az azonnali és ütemezett átutalást lehetővé tévő fizetési kérelem is ebbe a csoportba tartozik, hiszen az alatt is ott zakatol az azonnali fizetési rendszer. Az tehát a lényeg, hogy az új rendszer bevezetése versenyt jelent, és a verseny a fogyasztónak jó, hiszen annak révén olcsóbban juthat magasabb színvonalú szolgáltatáshoz. A fogyasztók szempontjából az is nagyon fontos, hogy a kormányzat is támogatta az MNB-nek ezt a gondolatát, és úgy döntött, hogy jogszabályban tiltja meg a pénzforgalmi szolgáltatóknak (köztük a bankoknak), hogy díjat számítsanak fel a qvikes fizetési tranzakciókért, legyen szó bármelyik megoldásról, sőt, még tranzakciós illeték sem terheli.

A fogyasztók számára a bankkártyás fizetés is díjmentes, sőt, elvben még a készpénzes is, mi ehhez képest a qvik előnye?

A készpénzes fizetés elvben valóban lehet ingyenes, ha valaki tisztán készpénzben kapja a jövedelmét. Ha viszont nem úgy kapja, hanem bankszámláról kell felvennie, akkor ezt havi 150 ezer forintig szintén ingyenesen megteheti, de e határ felett már fizetni kell a készpénzhez jutásért is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy emelni kell az ingyenes készpénzfelvételi limitet, hanem azt, hogy a készpénz használatánál nem tényleges, hanem érzékelt ingyenességről lehet beszélni, hiszen a többség számára van költsége, még ha közvetlenül nem is szembesülünk ezzel. Ugyanez az érzékelt ingyenesség a bankkártyás fizetésekre is érvényes: a fogyasztó érthetően úgy érzékeli, hogy ha boltban vagy az interneten vásárol, annak rá nézve nincs költsége, ám ez valójában nincs így. A bankkártya fenntartásának ugyanis van éves díja, ami egy átlagos kártyánál 4-6 ezer forint környékén lehet – a több járulékos szolgáltatást nyújtó, prémium kártyáknál pedig ennek a többszöröse is. Ha pedig úgy kalkulálunk, hogy a kártya egy hónapra jutó díja 400 forint, és mondjuk tíz vásárlási tranzakciót végzünk egy hónapban, akkor egy műveletre átlagosan negyven forint jut. Ha ennél kevesebbet, akkor ennél nagyobb összeg. Ezek persze csak példaként említett számok, de látszik belőlük, hogy a kártyás fizetéseknél is számolni kell valamekkora költséggel a fogyasztónak, még ha ezt közvetlenül nem is érzékeli a kártyahasználat során. 

A másik előny, amelyet fontos megemlíteni, az a szolgáltatás színvonala, illetve az az élmény, amit nyújtani tud. Ebből a szempontból a készpénzes fizetés egyértelműen hátrányban van: ha a kasszánál készpénzben fizetek, elő kell vennem a bankjegyeket, megvárni a visszajárót, vagy kiszámolgatni az aprót, ami időigényes folyamat. Ehhez képest a kártyás fizetés és a qvik jóval gyorsabb: öt másodperc az a rendelkezésre álló idő, ami alatt a műveletnek be kell fejeződnie, de a tapasztalatok szerint a tranzakciók 96 százalékánál két másodpercnél rövidebb idő alatt megtörténik a fizetés. Szintén a kényelmet és a gyorsaságot szolgálja, hogy idén júniusban a bankoknak kiadtunk egy ajánlást, amely arról szólt, hogy a mobiltelefonos applikációkban a qvik felülete legyen gyorsan – legfeljebb két-három kattintással – elérhető: a pénzügyi szolgáltatók igyekeznek is megfelelni ennek, bár kétségtelen, hogy vannak még bankok, ahol a mobilapp további fejlesztésre szorul ebből a szempontból. Mi mindenesetre a magunk eszközeivel ösztönözzük a szükséges fejlesztéseket, és meggyőződésem, hogy néhány hónapon belül kialakul egy gyorsan elérhető, és kényelmesen használható rendszer.

Sok múlik a kereskedőkön is

Milyen gyorsan terjedhet el a qvik, milyen ütemű felfutással kalkulálnak?

Ha a globális fizetési forgalmat nézzük, minden okunk megvan az optimizmusra. A QR-kódos fizetés most Ázsiában a legelterjedtebb: egyes országokban – például Kínában, Szingapúrban vagy Vietnámban – már több száz millió felhasználó milliárdos nagyságrendben használja ezt a fizetési módot. Nyugaton viszont a bankkártya a domináns: az elektronikus fizetési forgalom nagyjából kétharmadát két kártyatársaság, a Visa és a Mastercard bonyolítja le. Nálunk szintén a bankkártya a meghatározó az elektronikus fizetéseknél, ám ha az ügyfelek megismerik az új lehetőséget, és hozzá is szoknak, akkor gyorsan megszeretik majd és használni is fogják. Persze a kereskedőkön is sok múlik, hiszen nekik is át kell állniuk az új megoldások használatára.

Az utóbbi kapcsán érdemes felidézni, hogy az elektronikus fizetési forgalom hogyan fejlődött Magyarországon. Az első bankkártya 1988-ban jelent meg a piacon, és 2000-re addig jutottunk el, hogy kb. 20 ezer elfogadóhelyen lehetett fizetni vele és a nagyjából 100 millió bankkártyás tranzakció 80 százaléka ráadásul készpénzfelvétel volt. 2010 környékén már 50-60 ezer elfogadóhelyen 200 millió tranzakciót regisztráltunk, 2020-ra viszont már eljutottunk a 140 ezer elfogadóhelyig, és az egymilliárd kártyás vásárlási tranzakcióig.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a qvikes fizetés ennél jóval gyorsabban elterjed majd: ennek főként az az oka, hogy a technológia ma már gyorsabban beépül a mindennapokba, és az ügyfeleket is sokkal könnyebb elérni, ezért sokkal hamarabb ki tud alakulni a kapcsolat a kereskedő vagy a számlakibocsátó és az ügyfél között.

A kezdeti érdeklődés mekkora?

Az indulás napján már több száz kereskedő bekapcsolódott a rendszerbe, és az a várakozásunk, hogy az a két banki szereplő, amelyek már a nyújtják ezt a szolgáltatást a kereskedőknek, október végére hozzávetőleg 15 ezer kereskedőnél elérhetővé teszi a qvik fizetést. Ez azt jelenti, hogy év végéig gyakorlatilag elérhetjük azt az elfogadói kört, amekkorát tíz év alatt sikerült a bankkártyánál. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy most már jóval fejlettebb a technológia: első körben nyilván az online kereskedők kapcsolódnak majd be, hiszen náluk egyszerűbb a rendszert telepíteni. A fizikai boltokban már bonyolultabb a helyzet, hiszen náluk kasszarendszerekbe kell integrálni ezt a megoldást, és valahol meg is kell azt jeleníteni – például POS-terminálon, okostelefonon –, aminek a fejlesztése nyilván hosszabb időt igényel. Ezzel együtt a boltokban is megindultak a fejlesztések, tudunk több nagy kereskedőről, ahol ez tervben van, és biztos vagyok abban, hogy mához egy évre már jó néhány ismert áruházláncnál elérhető lesz valamelyik qvikes fizetési megoldás.

Azonnal pénzükhöz jutnak a kereskedők

A kereskedőknél egyébként melyek a fő érvek a qvik bevezetése mellett?

Itt két fontos dolog van, amelyet meg kell említeni. Ezek közül az egyik, hogy a kereskedő milyen gyorsan jut a pénzéhez. Készpénzt ma természetesen mindenki elfogad – többek között azért, mert kötelező –, annak minden járulékos következményével együtt. A másik a kártya, amellyel még nem mindenhol lehet fizetni ugyan, de az elfogadói kör egyre szélesebb, ami annak is köszönhető, hogy 2021 januárja óta az online pénztárgépet működtető kereskedőknek kötelező az elektronikus fizetés lehetőségét biztosítani. Ennél a megoldásnál viszont a kereskedő nem jut azonnal pénzhez, hiszen a fizetéskor csak egy előzetes jóváhagyás (autorizáció) történik meg: maga a jóváírás (és az ügyfél számlájának a terhelése) csak azután valósul meg, hogy a tranzakció könyvelése átfut a kártyatársaságon és a bankon. Mindezek nyomán a kártyás fizetés és a kereskedő pénzhez jutása között akár egy-két munkanap is eltelhet, tehát előfordulhat az is, hogy egy péntek esti kártyás vásárlás ellenértéke csak kedden jelenik meg a kereskedő számláján. Ezt az átfutási időt a nagyobb szereplők könnyebben tudják kezelni –van elég tartalékuk –, a kicsik viszont jóval nehezebben, pedig ők vannak jóval többen. 

A másik fontos tényező a költségoldal, amely a havi 1-2 millió forintos forgalmú kisboltoktól a milliárdokat mozgató nagy szereplőkig mindenkit érint. A kártyás fizetések után jelenleg– 0,5–3 százalékos – díjat fizetnek a kereskedők, miután a forgalmon a kártyatársaságok és a bankok is keresni akarnak. A qvik viszont ennél olcsóbb tud lenni, mégpedig azért, mert hazai szereplők működtetik: az MNB tulajdonában álló Giro Zrt. működik közre elszámolóként, és a tranzakciókban részt vevő pénzforgalmi szolgáltatók is itthoniak, tehát nem kell számolni külföldre vándorló jutalékokkal. Azt pedig, hogy a qvik mennyivel tud olcsóbb lenni a kártyás fizetésnél, majd az idő – és persze a verseny – dönti el, de az biztos, hogy olcsóbb lesz. A kereskedők ennek alapján mérlegelhetik, hogy a továbbiakban milyen elektronikus fizetési lehetőségeket biztosítanak: a nagyok persze nem tehetik meg, hogy lemondjanak a kártyás megoldásról, de a kicsik akár igen. 

Itt érdemes talán beszélni a qvik fizetési szolgáltatás szlogenjéről is, ami úgy szól: „Hazai, biztonságos és olcsó.” Az olcsóságról már a felhasználók és a kereskedők oldaláról is beszéltem, illetve a „hazai” jelző is szóba került, s ennek kapcsán visszakanyarodnék a nemzetközi kártyatársaságok kétharmados részesedésére. Ezt a súlyt ugyanis mindenképpen szeretnénk csökkenteni, mégpedig azért, hogy ne legyünk ilyen mértékben kiszolgáltatva a nemzetközi, globális szereplőknek. Ami még a „hazai” kitételnél fontos, az az adatvédelem: közhely, hogy az adat mára óriási értékké vált a globális gazdaságban, hiszen pénzt lehet belőle csinálni. Ha a kártyás tranzakciók alkalmával generált adatok külföldre kerülnek – márpedig ez így történik –, akkor abból globális óriáscégek csinálnak pénzt: a qviknél viszont semmilyen adat nem jut át az országhatáron.

A qvik használata milyen technikai felkészültséget igényel a felhasználók és a kereskedők oldaláról?

Lakossági oldalon a bankszámla és a mobilbanki elérés a qvik használatának a feltétele: az utóbbi azért elengedhetetlen, mert valaminek olvasnia kell a QR-kódot, sugároznia kell az NFC-t, vagy fogadnia a linket. Az MNB minden, lakossági ügyfelekkel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatót jogszabályban kötelezett arra, hogy szeptember elsejétől a mobilbanki applikációiknak tudniuk kell lebonyolítani ezt a fizetést. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki mobilbanki applikációval rendelkezik Magyarországon, és az applikációja frissült – illetve frissítették – szeptember 1. óta tudja használni a qvikes fizetési módot.

A kereskedői oldalon az online szolgáltatóknál a qvik logónak meg kell jelennie a weblapon, és a fizetési folyamatba kell beépíteni a többi mellé a qvikes fizetést, ami jellemzően a QR-kód megjelenítését fogja jelenteni. A felhasználó a QR-kód leolvasásával indíthatja el a fizetési műveletet. Ebben a QR-kódban minden adat szerepel, ami a fizetéshez szükséges. A kisebb fizikai kereskedőknél szükség van egy eszközre (tablet, monitor, POS terminál, mobiltelefon), amely kommunikál a mobilbanki alkalmazásunkkal, de a jó hír, hogy ha már van ilyenünk, akkor nem kell újat venni, csak felokosítani a régit. A nagyobb kereskedőknél már bonyolultabb a folyamat, hiszen a meglévő kasszarendszerbe kell integrálni ezt a megoldást, és ez jellemzően fejlesztési feladatot is jelent, aminek nagyobb az időigénye és a költsége is. 

2030-ra meglehet a kétharmad

A hazai elektronikus pénzforgalom nemzetközi összehasonlításban biztonságosnak számít, és gondolom, a qvik esetén is nagy hangsúlyt fektettek erre. Mennyire tekinthető biztonságosnak az új technológia?

Az online térben a visszaélések száma évről évre növekszik, ezért különösen nagy hangsúlyt helyeztünk a biztonságra a qvik fejlesztésénél. Ennek részeként a QR-kódot átalakítottuk: már 2020-tól is volt olyan QR-kód, amelyet fizetésre lehetett használni, és néhány bank ezt alkalmazta is. Miután ennek az elérése korlátozott volt, viszonylag kevesen használták. Most viszont bárki tud QR-kóddal fizetni, ezért fejlesztettünk a rendszeren, és a QR-kódot levédettük. Ez azt jelenti, hogy amikor a kereskedő létrehozza a kódot, az bemegy a központi rendszerbe, ahol lakat kerül rá – ezt hívjuk tanúsítványnak –, és ezután ezzel a tanúsítvánnyal halad tovább a tranzakció a fogyasztó bankjához, majd a tranzakció megjelenik a fogyasztó eszközén, ő leolvassa, és utazik vissza a pénz a kereskedőhöz. A tranzakciót védő lakatot csak az arra jogosultak tudják felnyitni. 

Amit még fontos megemlíteni, hogy mint a bankkártyás fizetéseknél, a qviknél is adott a lehetőség az úgynevezett visszatérítés (chargeback) alkalmazására: tehát, ha az ügyfél valamiért elégedetlen a fizetés lebonyolításával, mert például nem vagy nem azt kapta meg, amit kifizetett, panasszal élhet a bankjánál.

A magyar elektronikus pénzforgalom mennyire tekinthető fejlettnek nemzetközi összehasonlításban?

A bolti vásárlások 43 százaléka történik elektronikus csatornán Magyarországon, miközben a készpénzes műveletek darabszám szerinti részesedése 57 százalékos. Az érték alapján jóval nagyobb, 57 százalékos az elektronikus fizetési műveletek részesedése. Ezekkel az értékekkel Európa középmezőnyében vagyunk. A jegybank Pénzforgalom 2030 című stratégiájában azt tűzte ki célként, hogy a teljes gazdaságban az elektronikus fizetési tranzakcióknál el szeretne érni a 66 százalékos darabszám szerinti arányhoz. Megjegyzem ugyanakkor, hogy a stratégia készítésének idején, 2020-ban még csak 27 százaléknál jártunk, tehát igazából az a cél, hogy tíz év alatt teljesen megforduljon az arány. 

A készpénz pénzforgalomban betöltött szerepe egyébként a skandináv országokban a legalacsonyabb: 10–20 százalék között mozog. Vannak ugyanakkor nagyobb gazdaságok is, ahol még viszonylag nagy a készpénz szerepe, ilyen például Németország.

Ami az elektronikus pénzforgalom fejlődését illeti, jelenleg 257 ezer POS-terminál működik Magyarországon, amelynek alapján a bankkártya-elfogadói infrastruktúra fejlettnek mondható. A bankkártyás pénzforgalom az elmúlt időszakban évi 10–25 százalékkal emelkedett: itt a növekedést látványosan élénkítette a koronavírus-járvány. Az elektronikus pénzforgalom fejlődéséhez az AFR bevezetése is hozzájárult, hiszen drasztikusan lerövidítette a tranzakciók átfutási idejét.

Az elektronikus pénzforgalomra vonatkozó szabályozásban egyébként az unió előtt járunk: az Európai Bizottság csak 2025-től tette kötelezővé az azonnali fizetés bevezetését, tehát jövőre fognak ott tartani, mint Magyarország 2020-ban. Az átutalás alapú qvik fizetési megoldások kötelező bevezetésével pedig most megint egy lépéssel előbbre járunk az uniós szabályozáshoz képest. Ezekre az eredményekre nagyon büszkék vagyunk.