MiZo-sztori: a piacvezető pozíció a tét

MiZo-sztori: a piacvezető pozíció a tét

Tovább koncentrálódhat a termelés a magyarországi tejiparban

Juhász Péter

A saját eredetét az 1800-as évek végéig visszavezető pécsi központú MiZo-Baranya Megyei Tejipari Rt. hányattatásai az 1994-es privatizációval kezdődtek. Az akkor még Baranya Megyei Tejipari Vállalatként ismert cég részvényeinek 51 százalékát februárban hirdették meg eladásra. Bár a földművelési minisztériumban a társaság akkori vezetéséből formálódott Prospero Kft. pályázatát ítélték a legjobbnak, az ÁVÜ mégis az Első Hazai Tőkebefektetési Társaság Kft.-t (EHTT) jelölte ki győztesnek, noha tervei állítólag szakmailag igencsak gyengén voltak megalapozva. (A kormányváltást követően azonban az ügyletet vizsgáló bizottság nem talált lényeges szabálytalanságot.)

Az EHTT Jederán Miklós és Bajczi Zoltán nevéhez kapcsolódott, akik egyik első intézkedésükként saját keresztnevük első betűiből megalkották a MiZo nevet. A cég a magánosítást követően azonnal növekedésnek indult. Előbb 1995-ben a kecskeméti Bácstej Kft.-t, majd 1996-ban a kaposvári Classtej Rt.-t, 1997-ben pedig a Győrtej Rt.-t vásárolták meg. A társaságot 1999. február 4-én még a BÉT C kategóriájába is bevezették.

A beolvasztások és a piaci verseny miatt csökkenő árrés együtt hatalmas veszteségeket okozott, így a cég két év alatt saját tőkéje 35 százalékát vesztette el. Emiatt - a cégvezetés szerint politikai nyomásra - 1999 végén három bank egyszerre mondta fel a MiZóval kötött hitelszerződéseket, s egyúttal hatalmas összeget emeltek le a cég számláiról. Ezzel nemcsak a társaság, de 2-3 ezer tejbeszállító gazda sorsa is megpecsételődött. A folyamatosan csúszó fizetéseket megelégelve 24 hitelező kérte a Baranya Megyei Bíróságot a fizetésképtelenség megállapítására, amit az 2000. február 17-én meg is tett. Így április 10-én a részvényeket a tőzsdéről is kivezették. (A kényszerűen hitelező gazdák kárát az állam intervenciós kölcsönnel mérsékelte, amelynek visszafizetési határidejét az idén januárban meghosszabbították az év végéig.)

A Pécsett, Sellyén, Kecskeméten és Csornán termelő társaság részvényeiből ekkor 32,9 százalékos részesedést a holland Friesland Europe Holding (FEH) birtokolt, melynek jókora tulajdona ellenére sem volt képviselője a vezetésben. Mellette a korábbi legnagyobb tulajdonos, a végelszámolás alatt álló, szintén a két privatizáló magánszemély által tulajdonolt Pannonsajt Rt., s a tőle eredetileg 41 százalékos pakettjének egy részét megvevő Kereskedelmi és Hitelbank Rt. is részvényes volt. A tulajdonosok között szerepelt még az azonos gyökerű EHTT és az MHTT is. Az összkép kedvéért: a válság kirobbanása után fél évvel az előbbinél felszámolás, az utóbbinál végelszámolás volt folyamatban.

Nem véletlen, hogy mindeddig nem sikerült megegyezni a hitelezőkkel. Bajczi Zoltán akkori nyilatkozatai szerint a válság pillanatától a bankok nem voltak hajlandók tárgyalni. Ennek okát abban látta, hogy azoknak nem érdekük a megegyezés, hisz a felszámolás révén a várhatóan 100 százalékos megtérülés mellett még egy nyereségesen működő cég tulajdonosává is válnak. Ezt támasztja alá, hogy a céggel szembeni, 2000 nyaráig elfogadott 6,13 milliárdos hitelezői igényből (vagyis lejárt és le nem járt követelésekből) összesen alig 1,08 milliárd forint volt a banki tartozás. (További 800 milliós hitelezői igényt akkor még vitatott a MiZo.)

Sajátos helyzetben van kirendelt felszámolóként a Vectigalis Rt. Amennyiben ugyanis sikerülne egyezséggel lezárni a MiZo történetének e viharos fejezetét, az érintett 9-10 milliárd forintos összeg 5 százaléka üthetné a markát, ennek azonban a kis hitelezők nagy száma és a pénzintézetek állítólagos ellenállása miatt kevés a remény. Ezzel szemben egy sikeres reorganizációt követő eladás elemzők szerint aligha hozhatna többet, mint a valamivel 11 milliárd feletti mérlegfőösszegű vállalat eszközértékének fele. (A kezdet kezdetén érkezett a cégre ajánlat 1,5 milliárd forintos áron is.) Márpedig ez legalább 200-300 millió forinttal kevesebbet jelentene a felszámoló kasszájában.

A gyors befejezés elodázását az előbbiek mellett az is magyarázza, hogy az eljárás során a felszámolót fix díj illeti meg, amelyet a törvény az árbevétel 2 százalékában határoz meg. Bár a társaság 1999-ben elért 23 milliárd forintnyi forgalma 2000-re a válság miatt 14,5 milliárdra olvadt, amelyet még tavaly is csak 20,3 milliárdig sikerült visszatornázni, az ennek alapján számolt 300-400 milliós éves felszámolói díj igencsak összemérhető azzal, ami az ügylet lezárásakor illeti a felszámolót. Ráadásul a bevételek visszaesését sohasem értékesítési gondok okozták, hanem az, hogy a pénzükre várni kényszerülő termelők más cégekhez szerződtek, így a társaság alapanyaghiánnyal küzdött. A hiányzó nyersanyagot más felvásárlóktól igyekeztek pótolni, ami viszont jelentős többletkiadást okozott.

Így aztán a Vectigalis felügyelete két éve alatt mindent megtett a cég felvirágoztatására, s nem igazán összpontosított megbízása lezárására, így az értékesítésre különösen nem. A tejipari cég talpra állását szemlélteti, hogy a feldolgozott napi tejmennyiséget, ami 500 ezer literről a felszámolás megkezdése után a termelők elpártolása miatt 300 ezer alá csökkent, fél év alatt sikerült újra 420-430 ezer literre feltornázni. Eközben új termékkel (kenhető sajt), illetve csomagolással jelentkeztek a piacon, s a csornai tejfehérjegyártó üzemben minőségfejlesztési beruházásba kezdtek, ráadásul mindent megtettek a magyar, a japán és az amerikai piacokon elért pozíciók megtartása érdekében is.

Az eredmény kézzelfogható volt: öt és fél hónappal a felszámolás megkezdése után a cég már néhány milliós nyereséget termelt, míg 1998-ban 874 millió, 1999-ben 1,211 milliárdos volt a veszteség. Tavaly már 200 millió liter tejet feldolgozó, 20,282 milliárdos forgalom mellett 125 milliós nyereséget termelt a ma 844 főt foglalkoztató MiZo. (Ha a felszámoló díját visszaadjuk, a normál működés nyeresége az 500 milliót is meghaladta.) A cég piaci részesedése 10-12 százalék.

Miután a felszámolási eljárás legfeljebb két évig tarthat, már a Vectigalist is sürgeti az idő: az eredeti határidő februári lejártakor már így is kénytelen volt a hitelezői választmánytól féléves haladékot kérni. A hitelezői egyezséghez ez ideg - úgy tűnik - nem kerültek közelebb, kútba esett a cég zártkörűvé alakítása is. Ezért hirdették meg a 3325,6 milliós jegyzett tőkéjű MiZo eszközeinek eladását április 11-re, miközben a mind jobban muzsikáló cég megőrzésében érdekelt részvényesek a másnapra összehívott közgyűlésen ismét határoztak arról, hogy megegyeznek a hitelezőkkel 6,6 milliárdos tartozásukról. Ehhez azonban 75 százalék plusz egy szavazat kell, vagyis a FEH-nek mindenképpen ki kell majd egyeznie a ma is 25-26 százalékot birtokló Jederán Miklós, Bajczi Zoltán párossal.

Az eszközökre megszabott 7,5 milliárdos, illetve a készletekért kért 1,9 milliárdos irányár, ami a felszámoló szempontjából a hitelezői egyezséggel azonos bevételt jelent, az érdeklődők szemében igen soknak bizonyult. (Egyes kalkulációk szerint 50 év alatt térülne csak meg a befektetés.) Pedig az árverésen állítólag részt vevő Sole és Parmalat mellett a hitelező termelők egy csoportja is folyamatosan hangoztatja vételi szándékát. A Népszabadság szerint a Sole mellett a másik licitáló nem a Parmalat, hanem az idén március végén alapított Détej Kft. volt. A vállalatot a hitelezők egy csoportja - így többek között a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. - állítólag az MFB-től kapott 11,5 milliárdnyi hitelből hozta létre részben épp azért, hogy a liciten részt vegyen. Az ügylettel stabil felvevőpiacot szerezve nemcsak a felvásárlási árakat diktálhatnák, de megszerezhetnék a feldolgozói hasznot is. Bármilyen háttér is állna azonban mögöttük, nem valószínű, hogy az olasz holdinggal felvehetnék a versenyt tőkeerőben. Ráadásul nem világos, hogy a MiZo mai (felszámolódíj nélküli) 500 milliós éves nyereségéből hogyan fizetnék vissza a felvett hitelt, hiszen annak kamatai is valószínűleg túlszárnyalják az eredményt.

A május 8-ra elnapolt licit tehát alaposan átrendezheti a magyar tejipar mostani képét. A második legnagyobb társaság piacvezető lehet, esetleg a hatodik rukkolhat mindenki elé, vagy a termelők egy igencsak eladósodott csoportja szerezhet feldolgozói kapacitást, ezzel stabil értékesítési lehetőséghez jutva. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a tranzakcióra a versenyhivatalnak is áldását kell adnia.