Zsákutca a lakossági fogyasztás ösztönzése? Közgazdászok bírálják a berlini kormány tervét

A kormányban eddig legnépszerűbbnek tekintett elképzelések között szerepel fogyasztási csekkek kiutalása, építési beruházások támogatása és energiatakarékossági intézkedések szubvencionálása. Kutatóintézeti szakemberek azonban óvnak attól, hogy hosszú távú ösztönzésre alkalmatlan intézkedésekre elpuffogtassanak nagy kiadási tételeket. A korábbi – 15 pontos – német gazdaságélénkítő terv hatástalansága egyre nyilvánvalóbbá válik. Mivel másutt sokkal nagyobb horderejű programokon dolgoznak, ezért erősödik a nyomás Angela Merkel kancellár kabinetjére, hogy foganatosítson hasonló intézkedéseket. Az erre válaszul felvetett három elképzelést – különféle érvekkel – máris bírálják kutató-közgazdászok.

 A fogyasztási csekket a szociáldemokraták egyik szakreferense úgy képzelné el, hogy minden felnőtt német állampolgár kapna egy 500 eurós utalványt, amellyel árut vásárolhatna, vagy kisipari munkát fizethetne ki, ha ehhez a maga részéről hozzátesz egy 200 eurós saját kiadási hányadot. Ez a terv az államnak mintegy 35-40 milliárd euróba kerülne. Az RWI-kutatóintézet konjunkturális kérdésekkel foglalkozó közgazdásza szerint azonban ez lenne a tipikus „szalmaláng-művelet”, amelynek a hatása nyomban ellobban, és utána marad minden a régiben. A DIW szakembere ezen is túlmegy, amikor rámutat, hogy az adott összeget elköltve a lakosság a fennmaradó pénzéből ugyanennyit máshol megtakarítana, ezért még átmeneti hatásra sem lehetne számítani. A Der Spiegel idéz további szakembereket, akik az év eleji amerikai adó-visszatérítési csekkekkel példálóznak, amelyek gyakorlatilag hatástalanok maradtak.

Nem nyerte meg a közgazdászok tetszését Frank-Walter Steinmeyer külügyminiszternek az „állami rabatt” formára vonatkozó javaslata, amely szerint a fogyasztó a saját, elköltött pénze arányában kapna engedmény-utalványokat. Közgazdászok szerint egyébként sem a fogyasztás a jelenlegi német konjunktúra rákfenéje, hanem az export visszaesése, amivel szemben ilyen ellenszerek hatástalanok. A másodikként javasolt építési beruházási támogatások ellen nincsenek elvi fenntartásaik a közgazdászoknak. Ezek részeként középületeket kellene felújítani, erőműveket kellene építeni vagy renoválni, esetleg ultragyors távközlési hálózatokat kellene létrehozni. Bajt azonban itt is látnak közgazdászok, részint, mert az építőipar az utóbbi években jelentős kapacitásokat épített le, emiatt egy lökésszerűen jelentkező keresleti többlet elkerülhetetlenül áremelkedésekben csapódna le.

További bajnak tekintik, hogy a versenytárgyalások, a megrendelések és a tervezési munkák időigénye miatt csak jóval később jelentkezne ösztönző hatás, holott a valóságban azonnal élénkítésre lenne szükség a gazdaságban. A harmadikként javasolt energiatakarékossági intézkedéseket közgazdászok csak környezetvédelmi szempontból tartják hasznosnak, érdemi konjunkturális hatást ettől nem várnak. Egyébként is – hangoztatják – erősen szektorra orientált program lenne ez, ami ellenkezne a kormányzati munka alapját képező normativitási elvekkel. Az ellenvetéseiket összegezve a vezető német gazdaságkutató intézetek szakemberei azt ajánlják a kormánynak, hogy már 2009-ben csökkentse a személyi jövedelmek adóját, ami egy „intelligens” módja lenne az emberek pénzhez juttatásának, ráadásul fokozná a teljesítményre való késztetést, ezen keresztül pedig erőteljes növekedés-élénkítő hatást fejtene ki. VGO