Gigacsomag, de miből?

Ma hagyta jóvá az Európai Bizottság azt a beruházási csomagot, amelytől az Európai Unió pangó gazdaságának fellendülését remélik. Az azonban egyelőre rejtély, hogy a bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által az Európai Parlament szerdai ülésén bemutatandó, nagyjából 300 milliárd eurós összegnek mi lesz a forrása.

A Bruxinfo felveti, előfordulhat, hogy a kohéziós pénzek átcsoportosításával szabadít fel összegeket Juncker. Ehhez viszont a tagállamok jóváhagyása szükséges, a nehezen kialkudott hétéves keret (MFF) újratárgyalásának kockázatát azonban aligha vállalja be Brüsszel. Annál is inkább, mivel a mostani csúszások eredője az, hogy az MFF elfogadása is jócskán csúszott, utána pedig az EU-n belüli változások - elsősorban a bizottság újraalakulása - lassíthatták a folyamatot.

A lassulás viszont Juncker kezére játszhat, hiszen egyelőre nem nagyon vannak olyan operatív programok (op), amelyeket jóváhagyott volna a bizottság. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagországok nem vagy csak saját költségvetésük terhére írhatnak ki pályázatokat a 2014–2020-as keretre. Vagyis elméletben még módosítani is lehet a pályázatok irányvonalait – más kérdés, hogy most először az op-k alapja minden tagország esetében egy úgynevezett partnerségi megállapodás. A pénzköltés stratégiai irányait lefektető dokumentumokat azonban a múlt héten valamennyi tagország esetében jóváhagyta Brüsszel.

A Financial Times értesülései szerint mindössze 16 milliárd euró származik a csomagban az EU költségvetéséből és 5 milliárd az Európai Beruházási Banktól. A többi magánforrás, amelyet 315 milliárd euró értékű beruházáshoz használnak fel. Ezt az alapot a tagországok önként tovább duzzaszthatják, ami tovább növelheti a beruházási alap keretösszegét – írta a londoni üzleti lap.

Ez utóbbi elem bizonytalannak tűnik, különösen annak fényében, hogy a csomag célja az, hogy kirángassa a recesszió szélén táncoló euróövezeti gazdaságokat a pangásból. Juncker és biztosai mindenesetre igyekeznek megnyugtatni a tagállamokat, hogy nincs szó a hétéves költségvetési keret felülvizsgálatáról. Arról sem, hogy esetleg forrásokat vonnának el a periféria országaitól (igaz, arról sem, hogy többet kapnának). Azt sem hozza magával – ezt vélhetően a londoni vezetés kedvéért emeli ki Brüsszel –, hogy növelnék a 2014–2020-as keretet. Sőt, az elsősorban a britek kedvéért megkülönböztetett magasabb összegű kötelezettségvállalás és az ehhez képest kevesebb kifizetés mellett megpróbálhatják számszerűsíteni a kötelezettségvállalás visszavonását (decommitment). Ez azért lehet fontos, mivel jelenleg a túlvállalások miatt deficites az unió büdzséje, ami egyfelől ellenkezik az EU alapszerződésével, másfelől folyamatos túlfizetésre kötelezi az országokat.

Jyrki Katainen, a bizottság munkahelyteremtésért, növekedésért, befektetésért és versenyképességért felelős tagja ugyanakkor arról beszélt, hogy megnövelhetik az EIB és más uniós pénzintézetek hitelkapacitását. Megemlítette, hogy a magán- és az állami tőke együttes bevonásával megvalósuló PPP-k formájában is elképzelhetőnek tartja a gazdaság felpörgetését.

Katainen volt azonban az is, aki arra utalt, a csomag nem feltétlenül új forrásokat vagy meglévők átcsoportosítását jelenti: „nem azt akarom, hogy 300 milliárd kerüljön az asztalra, hanem azt, hogy 300 milliárdnyi valódi, a munkahelyteremtést és a növekedést segítő beruházás történjen a következő három évben” – közölte korábban.

Elképzelhető tehát, hogy a bizottság a belső piac korlátainak lebontásával képzeli el a befektetésbarát környezet kialakítását. Az uniós pénzügyminiszterek novemberi ülésén a német Wolfgang Schäuble például azt emelte ki, hogy az energiaunióval vagy a digitális gazdasággal kapcsolatos, a csomaghoz hasonlóan nagyratörő bizottsági tervek megvalósítása, vagyis a jogszabályi dereguláció lenne az igazi befektetésösztönző.

Ez azonban nyilván hosszabb távon valósítható meg, miközben az európai gazdaság épphogy megúszta az újabb recessziót és nem hárult el a defláció veszélye. A harmadik negyedévben az euróövezet GDP-je alig 0,2 százalékkal tudott növekedni, az EU-é pedig 0,3-mal. Az éves infláció pedig októberben a valutaunióban 0,4 százalékos, az unió egészében 0,5 százalékos volt.

Juncker arra kérte bizottsága tagjait, hogy mindannyian vegyenek részt a vitán és az azt követő szavazáson, jóllehet aligha valószínű, hogy a képviselők kétharmada ellenük szavaz. -->