Magára talált a kínai gazdaság

Eredményesnek tűnik a kínai élénkítési politika – legalábbis ezt igazolják a legfrissebb makroadatok. A fellendülés nyomán enyhülhet a jegybankra nehezedő lazítási nyomás, de az egész világon megnyugvást hozhat, hogy a számok alapján a kínai gazdaság, köszöni, jól van. Az ipari termelés augusztusban éves összevetésben 6,3 százalékkal nőtt – ez a leggyorsabb tempó március óta –, a kiskereskedelmi forgalom ugyanakkor 10,6 százalékkal bővült, az állóeszköz-beruházások pedig 8,1 százalékkal gyarapodtak az év első nyolc hónapjában. A kínai statisztikai hivatal által tegnap közzétett adatok egytől egyig jobbak a vártnál, és illeszkednek azok sorába, amelyek már az elmúlt hetekben is azt tükrözték, hogy a kínai gazdasági növekedés minimum stabilizálódik (ilyen volt például az 50,4 pontos értékével tízhavi magasságba emelkedő hivatalos feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index vagy a vártnál jobb exportadat).

Korábban az volt az általános elemzői várakozás, hogy a kínai központi bank még az év vége előtt csökkenti a tavaly október óta 4,35 százalékon álló alapkamatot, illetve tovább mérsékeli a bankok kötelező tartalékrátáját – ez a pekingi monetáris politika egyik fontos eszköze –, és így próbálja támogatni az első fél évben megnyugtatóan alakuló növekedést. Most azonban sokan úgy vélik, a monetáris politika irányítói makrogazdasági okokból már nem kényszerülnek rá a lazításra, és így könnyebben kordában tudják majd tartani a megint gyorsan fújódó ingatlanbuborékot. A jegybank jobban fókuszálhat a szerkezeti reformok folytatására is, beleértve a kamatpolitika liberalizálását – emelte ki egy elemző a Bloombergnek. Más vélemény szerint az ipari és a beruházási adatok azt mutatják, hogy a növekedés stabilizálódik, ám a vezetésnek vékony kötélen kell egyensúlyoznia ahhoz, hogy az ösztönző intézkedésekkel biztosítani lehessen a legalább 6,5 százalékos idei GDP-növekedést, de ne erősödjenek közben a hitelezéssel járó kockázatok.

A hivatalos célkitűzés szerint középtávon a gazdasági növekedés eddigi motorját jelentő beruházások és az iparfejlesztés helyébe a fogyasztásnak és a szolgáltatási szektornak kell lépnie, rövid távon azonban infrastrukturális fejlesztésekkel akarnak lökést adni a fellendülésnek. Ez nem okoz feszültséget a kínai ipar kapacitásfölöslegeit megszenvedő globális partnerekkel, vagyis Európával, az USA-val és Japánnal – mutatott rá a Ft.com –, de erősítheti azokat az aggályokat, hogy a bőkezű állami kiadások tovább növelik a már amúgy se kicsi kínai adósságállományt.