A világ második legszennyezőbb iparága
A divatipar tavaly globális szinten 1,78 ezermilliárd dollár bevételt generált. A járványhelyzet az ágazatot nehéz helyzetbe hozta: zavar keletkezett az ellátási láncokban, és világszerte bezártak kiskereskedelmi üzletek. Időközben a fogyasztók fenntarthatósággal szembeni hozzáállása is megváltozott, hiszen kétharmaduk már elvárja, hogy a vállalatok tegyenek a globális felmelegedés ütemének mérsékléséért. A McKinsey és a Global Fashion Agenda közös tanulmányából kiderül, hogy az iparág cégvezetőinek fele fontosnak tartja a fenntarthatósági törekvések bevezetését.
A divatipar 2018-ban körülbelül 2,1 milliárd tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért volt felelős, ami a globális összkibocsátás 4 százalékának felel meg, és megegyezik Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság összesített éves szennyezőanyag-kibocsátásával.
Az iparág szennyezésének több mint 70 százaléka a termékek előállítása során keletkezik:
a nyersanyagok gyártásához, előkészítéséhez és feldolgozásához köthető. A káros anyagok kevesebb mint 30 százaléka keletkezik a csomagolás, a szállítás, a kiskereskedelmi folyamatok és a felhasználás során.
A népességnövekedés és a fogyasztói szokások változása miatt a mostani ütemben az iparág üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2030-ra előreláthatólag éves szinten 2,7 milliárd tonnára emelkedik, ha az eddig elért fenntarthatósági akciókon kívül nem történik semmi.
Ha ebben az ütemben folytatódnak a dekarbonizációs törekvések, ez az érték mindössze 2,1 milliárd tonnára csökkenthető éves szinten.
Ez a szint majdnem a duplája a párizsi klímaegyezményben foglalt célok eléréséhez szükséges 1,1 milliárd tonnás éves kibocsátásnak. A vállalatoknak három területen szükséges változtatniuk: a legégetőbb a gyártás során keletkező üvegházhatású gázok mérséklése, míg a márkákkal kapcsolatos operatív tevékenységek és a fogyasztói magatartás megreformálása másodlagos fontosságú.
A gyártással kapcsolatos kibocsátás csökkentése elérhető az anyagtermelés és a feldolgozás dekarbonizációjával, a termelési hulladék minimalizálásával és az értékláncban a megújuló energiaforrásokra való áttéréssel. Ez az évtized végére összesen egymilliárd tonnás kibocsátáscsökkentést eredményezhet. A márkák operatív működésének megreformálásával, vagyis a termékek anyagösszetételének javításával, a fenntarthatóbb közlekedési modellre való áttéréssel, a csomagolóanyagok újrahasznosításával és a túltermelés csökkentésével
2030-ra 308 millió tonnával csökkenthető a cégek szén-dioxid-kibocsátása. A fenntartható fogyasztói magatartás – a ruházati cikkek kölcsönzése, újraértékesítése, javítása – 2030-ra 347 millió tonna kibocsátáscsökkentést eredményezhet.
A fent említett változtatásokkal elérhető az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1,7 milliárd tonnás csökkenése 2030-ig a tanulmány szerint. Jó hír a vállalatoknak, hogy a környezetvédelmi ráfordítások 55 százaléka iparági szinten megtérül, sőt még megtakarítást is eredményez.
Például több mint 600 dolláros költségmegtakarítás érhető el, ha a társaságok a mostaninál is nagyobb részben támaszkodnak a környezetkímélőbb szállításra.
Jelenleg az áruk 83 százalékát tengeri, 17 százalékát pedig légi úton szállítják, ezt az arányt a tanulmány szerint 90-10-re kellene változtatni. Tény, hogy nem mindegyik környezetvédelmi ráfordítás térül meg, a kibocsátáscsökkentés 89 százaléka azonban kevesebb mint 50 dolláros tonnánkénti költségráfordítással elérhető, ami igen szerény összegnek számít más iparágakkal összehasonlítva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.