Van az inflációnak egy kevésbé kártékony hatása: elinflálódhat az államadósság
Becslések szerint idén a GDP-arányos államadósság 70 százalékra csökkenhet, de természetesen alakulhat ennél kedvezőbben vagy kedvezőtlenebbül is, attól függően, hogy miképp alakulnak az energiaárak, illetve beérkeznek-e az uniós források – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, miután a héten megjelent a Pénzügyminisztérium tavalyi államháztartási jelentése.
2022-ben annak ellenére folytatódott adósságráta mérséklődése, hogy a vártnál nagyobb lett a költségvetés eredményszemléletű hiánya, sőt a bruttó hazai termék arányában számított 73,5 százalékos tavalyi adósságmutató még ez előzetes terveknél is sokkal jobb lett, eredetileg 76,1 százalékkal számolt a kabinet, igaz, gyökeresen más makropálya mellett.
A szakember ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az inflációnak van egy rég látott, kevésbé kártékony hatása, ez pedig az államadósság elinflálódása: míg korábban kinőttük az adósságot, mivel a reál-GDP-növekedés mérsékelte az adósságrátát, most inkább elinfláljuk.
A magas, 15 százalék körüli fogyasztói áremelkedésnek és GDP-deflátornak köszönhetően a bruttó hazai termék nominális értéke idén 73,5 ezermilliárd forint körül alakulhat a tavalyi 64 ezermilliárd után, miközben az államadósság 50,5 ezermilliárdra emelkedhet, tehát a gazdaság méretéhez képest csökkenhet az adósság mértéke. Attól függetlenül, hogy ki mit gondol az adósság elinflálásáról, az azért jól látható, hogy az inflációval sokkal gyorsabban épülhet le az államadósáság, mint a 2010-es években, amikor kifejezetten nyögvenyelősen, évente csak 1-1 százalékokat sikerült lefaragni. A 70 százalékos adósságszint eléréséhez akkor nyolc évre volt szükség, most a legutóbbi, a koronavírus-járvány alatt történt megugrás után elég lehet három év is, amivel akár már jövőre elérhetjük a pandémia előtti 65 százalékos mutatót.
„Az államadósság valamilyen mértékű elinflálása a mostani környezetben mindenhol jelen van, de biztosan nem hazánkra jellemző leginkább, hiszen nálunk az alapkamat viszonylag magas, illetve rendelkezésre állnak inflációkövető állampapírok is a lakosság számára, és a nem inflációkövető hozamok sem épp alacsonyak nemzetközi összevetésben. Az más kérdés, hogy a korábban kibocsátott, nem inflációkövető állampapírok esetében ez az elinflálás valóban jelen van” – magyarázta az elemző, aki arra is rámutatott, a kormányzat által elkészített makropályát nézzük, akkor
növekedés tekintetében inkább lefelé mutató, míg az inflációnál felfelé mutató kockázatokat látunk. Az előbbi a hiányt növeli, míg az utóbbi csökkenti, azaz összességében e két kockázat a költségvetési egyenleg szempontjából kioltja egymást.
Regős Gábor arra a kérdésre, hogy nem veszélyes-e, hogy az adósságon belüli devizaadósság-állomány 30 százalékra emelkedhet, azt mondta, devizaforrások bevonása önmagában nem baj, ez alapesetben lehetővé tesz olcsóbb finanszírozást, ám szerinte ehhez az szükséges, hogy a forint árfolyama ne gyengüljön.
Mint ismert, 2010 elején ez a szint 45-50 százalék körül mozgott, ami hatalmas kockázatot hordozott a magyar adósságfinanszírozás szempontjából, ám kitartó munkával 2019-re sikerült 20 százalék szorítani. „A koronavírus nyomán megnövekedett finanszírozási igény szükségessé tette a devizaforrások bevonását is, hiszen a forintban történő eladósodás költségei egy bizonyos mennyiség után jelentősen növekednek” – emelte ki az elemző.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.