Élelmiszer: sokat pazarolnak az Európai Unióban
Bár nagyok a különbségek az Európai Unió tagországaiban, összességében így is túl sok élelmiszer kerül a kukákba. Ez a pazarlás több szempontból is óriási felelőtlenségnek minősül.
Arányaiban leginkább a háztartások gondatlansága mutatkozik meg a számok mögött.
Az élelmiszer-pazarlás növekvő, globális probléma az egész világon. Növeli az ellátás bizonytalanságát, ezzel hozzájárul az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett a feleslegesen megtermelt élelmiszerek környezeti terhe hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is, fokozza a túlzott vízfelhasználással összefüggő kockázatokat.
Az élelmiszer előállításához értékes erőforrások felhasználása szükséges, ezért magas a tevékenység ökológiai lábnyoma.
A termesztés, betakarítás, szállítás, előállítás, csomagolás, tárolás, kereskedelem, előkészítés mind energiaigényes folyamatok. Ezt az energiát pazaroljuk el a kidobott élelmiszerek esetében. Ennek kiküszöbölésére sokféle megoldás létezik, amelyek közül a leghatékonyabb és a legegyszerűbb a pazarlás megelőzése.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése felhívja arra is a figyelmet, hogy az élelmiszerek pazarlásában megkülönböztethetünk elkerülhető, nem elkerülhető és potenciálisan elkerülhető hulladékokat. A legelső pont arra utal, hogy eredendően emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel kerül a kukába. Például megromlott joghurt, összefonnyadt egész gyümölcs, kidobott készétel. Ha ez megtörténik, az általában emberi gondatlanság következménye. Ezt nevezzük valójában pazarlásnak.
A második pont az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati vagy növényi eredetű úgynevezett élelmiszerrészeket érinti. Ilyen például a tojáshéj, a csont vagy éppen a banánhéj. Ilyen hulladékok szükségszerűen keletkeznek az élelmiszerláncban.
Végezetül: potenciálisan elkerülhető élelmiszer-hulladékról beszélünk az emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel esetében, amikor egészségi okokból (például rágási képesség romlása) vagy egyéni ízlés miatt kerül kukába például a csirkebőr vagy a kenyérhéj.
Élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc minden pontján keletkezik, az elsődleges termelésnél, a feldolgozás és a gyártás során, a kereskedelem és egyéb forgalmazás területén. Továbbá az éttermek és étkezési szolgáltatások tevékenysége során és végül a háztartásokban. A KSH összegzése megállapítja, hogy arányaiban a háztartásokban keletkezik a legnagyobb része a szóban forgó hulladéknak. Az Európai Unióban 2020-ban ez az arány 55 százalék volt, amely fejenként átlagosan hetven kilogramm élelmiszernek felel meg. Magyarországon ennél is nagyobb, 70 százalék körüli a háztartások részaránya a teljes élelmiszer-hulladék képződésében. A teljes élelmiszer-hulladék több mint 20 százaléka a feldolgozás és a gyártás során keletkezik. Az elsődleges termelés felel a legkevesebb veszteségért.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy Európai Unió országaiban 2020-ban egy főre vetítve átlagosan 127 kilogramm élelmiszer veszett kárba. Az egyes országok között azonban jelentősek a különbségek. A legtöbb élelmiszer-hulladék (fejenként 397 kilogramm) Cipruson keletkezett. Ezt az országot követi Dánia, Görögország és Portugália, fejenként kétszáz kilogramm körüli értékkel. A legalacsonyabb élelmiszerhulladék-értéket Szlovéniában és Horvátországban mérték, kevesebb mint 20 százalékát Ciprus adatának. Magyarország élelmiszerhulladék-adata (93 kilogramm/fő) az uniós átlagnál alacsonyabb, így jobb értéknek tekinthető.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.