A globális minimumadó kapcsán figyelmeztet a szakértő: itt az idő, hogy az érintett cégek elkezdjenek tájékozódni

Az OECD 2021 decemberében hozta nyilvánosságra a globális minimumadóra vonatkozó szabályokat. Ezt követően mind a gazdasági szereplők, mind az adótanácsadók részéről rengeteg értelmezési kérdés merült és merül fel folyamatosan. Az OECD újabb értelmezéssel kísérli meg a jogbizonytalanság eloszlatását – hívta fel a figyelmet még a nyáron a Deloitte. Most a Pénzügyminisztérium a globális minimumadóról szóló uniós irányelv részletszabályait az őszi adótörvényekkel egy időben nyújtotta be az Országgyűlésnek. Juhász Gergely, a PwC nemzetközi adószolgáltatások területének vezetője azt javasolja: az érintett, vagy a 750 millió euró konszolidált bevétel közelében járó cégek kezdjenek el tájékozódni az ügyben.

Mint ismert, 2022 márciusában az OECD egy részletes kommentárt hozott nyilvánosságra a jogbizonytalanság eloszlatása céljából, majd 2023 februárjában hasonló célból kiadta az első adminisztratív iránymutatását. Most pedig egy második iránymutatás is napvilágot látott további dokumentumokkal, egy nagyobb csomag részeként. A kommentár terjedelme 228, az első iránymutatásé 111, a mostani másodiké pedig 91 oldal.

miközben egységes szerkezet nélküli több külön dokumentumot kell összeolvasni és együttesen értelmezni.

A második iránymutatás több technikai kérdést próbál tisztázni, például, hogy milyen pénznemben és milyen deviza-árfolyamon kell az adókötelezettséget meghatározni? Hogyan kell a valós gazdasági tevékenységek kedvezményét meghatározni bizonyos speciális esetekben? Hogyan kell kezelni különböző adókedvezményeket?  Milyen szabályoknak kell a belföldi kiegészítő adónak megfelelnie?

Globális minimumadó helyett belföldi minimumadó?

A fentiek túl az iránymutatás két érdekes mentességet (safe harbour szabályokat) is tartalmaz. Az első safe harbour-szabály alapvetően arra szolgál, hogy az aluladóztatott csoportcégek országában kivetett helyi feltöltési adó bizonyos feltételek teljesülése esetén mentesítse a vállalatcsoportot az alól, hogy adókötelezettségét ezen aluladóztatott csoportcégek vonatkozásában az anyavállalat, illetve egyéb csoportcégek országainak szabályai alapján is kiszámítsa. Ily módon tehát a belföldi kiegészítő adó a feltöltési adókötelezettség végleges összegének fog minősülni, annak összegét más országok adóhatóságai elvileg nem fogják tudni vitatni.

„A safe harbour a compliance terhek csökkentése mellett tulajdonképpen azt a problémát hidalja át, hogy a belföldi kiegészítő adó és a más országokban a GloBE-szabályok alapján megállapított feltöltési adó összege eltérő lehet. Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere szerint

A safe harbour nélkül elképzelhető, hogy annak ellenére, hogy egy ország bevezeti a belföldi feltöltési adót, és ezáltal az effektív adókulcsa egy ott lévő vállalkozásnak eléri az előírt 15 százalékos minimumot, egy másik ország eltérő szabályok vagy értelmezés miatt ezt nem fogadja el, és mégis adóztatni akarja a vállalkozást, amely számításai alapján 15 százalékosnál alacsonyabb effektív adókulccsal rendelkezik. A safe harbour ezt a helyzetet próbálja kezelni azáltal, hogy a safe harbour szabályoknak megfelelő feltöltési adó esetén kizárja a további GloBE-szabályok alapján történő adóztatást.

A fenti kialakítása céljából az OECD hosszabb távon (egyelőre nem tisztázott időzítéssel, de valószínűleg több évről beszélünk) egy úgynevezett „peer review” folyamatot is be kíván vezetni, ahol várhatóan az egyes tagállamok fogják vizsgálni a más tagállamok által bevezetett feltöltési adó szabályokat, hogy azok mennyire vannak összhangban a GloBE-szabályokkal, illetve az egyéb belföldi feltöltési adóra vonatkozó iránymutatásokkal. Erről a folyamatról keveset lehet tudni, de nem sok jóval kecsegtet, ha 143 ország fogja vizsgálni 143 ország szabályozását, és próbálja majd megítélni, hogy azok összhangban vannak-e a már most is több száz oldalas szabályrendszerrel.

Még több jelentendő adat, még több új szabály

A második iránymutatáson kívül az újonnan megjelent csomag részeként publikálták a globális minimumadóhoz kapcsolódó adatszolgáltatás végleges részleteit is. A jelentendő adatok listájának tervezete már 2022 végén megjelent, ugyanakkor a megjelenést követő további egyeztetések eredményeképp a lista jelentősen bővült és adott esetben több száz adat kigyűjtését és jelentését írja elő a vállalatcsoportoknak. Emellett az új csomagba bekerült egy az adóegyezményeket kiegészítő, és a fejlődő országoknak bizonyos feltételekkel kiterjesztett forrásadóztatási jogot biztosító mechanizmus is. Ez az új szabály lehetőséget biztosít bizonyos esetekben a forrásországoknak, hogy (további) forrásadót vessenek ki bizonyos kifizetésekre abban az esetben, ha a fogadó ország névleges társasági-adókulcsa 9 százaléknál alacsonyabb (a 9 százalék és a fogadó ország adókulcsa közti különbözet erejéig).

A legutóbbi fejlemények nyomán ugyan egyre több bizonytalanság tisztázódik a globális minimumadó szabály-rendszere körül, de amellett, hogy az új iránymutatások is vetnek fel új kérdéseket, az adószakma a már eddig meglévő szabályok kapcsán is számos nyitott technikai kérdés rendezésére vár.

Cél: a magyar adórendszer versenyképességének megőrzése

Varga Mihály pénzügyminiszter a közelmúltban – amikor befektetések ösztönzéséről tárgyalt nemzetközi vállalatok vezetőivel – kijelentette: „A kormány továbbra is ösztönözni kívánja a magyar adórendszeren át a befektetéseket és a fejlesztéseket, ennek megfelelően alakítjuk ki a globális minimumadó hazai részletszabályait. A kormány célja, hogy megőrizze a magyar adórendszer versenyképességét, és a Magyarországon működő vállalkozások továbbra is Európa egyik legalacsonyabb közterhét fizessék”. A részletszabályokat a kabinet úgy alakítja ki, hogy a beruházások kedvezményben részesülhessenek, a Magyarországon megfizetett adók széles körét figyelembe vegye a szabályozás, és a hazánkban keletkező jövedelmek kizárólag itthon adózzanak.