Keleti nyitás ide vagy oda, még mindig a Nyugaton múlik a magyar növekedés, és most pont ez a legnagyobb bajunk
Rögtön a 2010-es kormányváltás után hirdette meg a keleti nyitás politikáját Orbán Viktor miniszterelnök, mondván „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”. Azóta rengeteg minden történt a világban, elég csak a kibontakozó vámháborúra, izolációs törekvésekre vagy Kínára gondolni. A távol-keleti ország vitatatlanul a világgazdaság növekedési motorjává és a folyamatban lévő technológiai átállás úttörőjévé vált ez idő alatt, megdöntve azt a paradigmát, hogy kizárólag a nyugati berendezkedések képesek a fejlődésre és az innovációra.
Egy dolog azonban biztosan nem változott: a magyar gazdaság még mindig ezer szálon kötődik az európai gazdaságokhoz. Noha a kormány keleti szövetségkeresését számtalan kritika éri, az erőfeszítések dacára 2023-ban is az exportunk 77 százaléka irányult az EU országaiba, sőt, ez az arány még rosszabb, ha hozzáadjuk az unión kívüli európai országokat, ami – akárcsak bő évtizede – továbbra is 88-90 százalék körül mozog. Tehát a teljes magyar külkereskedelmen belül alig több mint 10-12 százalékos arányt képviselnek a nem európai piacok, ami egyértelműen kényszerpályát jelent Magyarország számára. Ugyanis ha az európai kereslet bezuhan, azt a magyar külkereskedelem és ipar azonnal megérzi.
Ezt látjuk visszaköszönni az év eleje óta: bármennyire is a jobbak között vagyunk az 1,3 százalékos második negyedéves GDP-növekedési adattal, és a nehézségek ellenére sem szűnt meg a tőkebeáramlás, valójában a gyenge európai konjunktúra esélyét sem adja meg, hogy felpörögjön a növekedésünk.
Emiatt történhetett, hogy idén két hónap után feladta a kormány a 4 százalékos növekedési célját, amelyet azóta még tovább faragott. A gyenge belső és külső kereslet miatt sokkal reálisabb az 1,5 és 2 százalék közötti éves GDP-növekedés, mint a márciusban várt 2,5 százalék. Ez persze nem független a fő exportpartnerünk, Németország gondjaitól, ahonnan szinte heti rendszerességgel érkeznek hírek elbocsátásokról és gyárbezárásokról. Az európai gazdaság vezetőjének ereje jól láthatóan megszenvedi az orosz–ukrán háború óta megváltozott gazdasági környezetet és a folyamatban lévő technológiai átállás okozta kihívásokat.
Marad a kiszolgáltatottságunk az európai piacok felé
Ez egy természetes adottság, amin nem tudunk változtatni a közeljövőben az EU tagjaként – ezt mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője a magyar gazdaság egyoldalú függőségéről. A szakértő szerint a 90-es évek közepére alakult ki a mostani gazdasági szerkezet, amelyben a magyarországi cégek már rögtön a rendszerváltás után beszállítóivá váltak a nyugat-európai országokban működő vállalatoknak.
Török Zoltán szerint időről időre más választ lehet adni arra, hogy baj-e, hogy ennyire ki vagyunk-e szolgáltatva az európai piacoknak. Jelenleg azért aktuális a kérdés, mert Németország és az európai gazdaság gyengén muzsikál, ennek ellenére úgy véli, ideiglenes a kereslet visszaesése, arra pedig szerinte nem lehet apellálni, hogy éppen a leggyorsabban növekvő gazdaságok felé exportáljunk többet. Azonban ennél is lényegesebb, hogy mit termel a magyar gazdaság, autóalkatrészeket ugyanis nem fogunk tudni küldeni fejlődő országokba.
Egyáltalán nem jó az egyoldalú függőség, de nehéz betörni a vilápiacra
Bármilyen típusú erős függésünk is legyen, az mindenképpen káros, ugyanis felerősíti a ciklikus változásokat. De ez egy olyan adottság, amivel együtt kell élnünk
– mondta lapunknak Virovácz Péter, az ING Bank vezetője, aki szerint teljesen mindegy, hogy kizárólag a belső gazdaságnak, a kormányzati költéseknek vagy az exportpiacoknak vagyunk kitéve, egyik függőség sem jobb a másiknál. Ezért amennyire lehet, a befektetőiportfólió-szemléletet érdemes makrogazdasági szinten is megvalósítani, azaz több lábon kell állni. Erről is szólt a keleti nyitás, hogy ne legyünk kitéve a nyugat-európai keresletnek, hanem Keletre is tudjunk exportálni
Virovácz szerint nem lehet egy gazdaságot azonban az egyik pillanatról a másik átállítani, erre tökéletes példa Kína. A távol-keleti országban évek óta próbálják a gazdaságot átállítani egy belső kereslet vezérelte modellre, de most beleütköztek egy falba, a fogyasztás ugyanis nem akar beindulni.
Szerinte kicsit hasonló cipőben járnak, mint a magyar gazdaság, mindenesetre úgy véli, ha a kínai gazdaság nehezen tudja levetkőzni magáról az exportfüggőséget, akkor a magyar gazdaságtól sem várható ugyanez.
Nagyon kellene a német gazdaság magára találása
Ugyanakkor kulcskérdés Magyarország számára, hogy Németország problémái minél előbb megoldódjanak. Ugyan vannak ciklikus okai a német visszaesésnek, amelyek ha rendeződnek, előbb-utóbb segíthetik a magyar gazdaságot is. Török Zoltán szerint az korábban sem volt várható, hogy 2024 végéig helyreállna a német gazdaság, de a jeleket látva elképzelhető, hogy ez később bekövetkezik.
A ciklikus tényezők egy év múlva vélhetően már támogatni tudják a magyar külkereskedelmet, addigra talán a német gazdaság is magához tér
– mondta az elemző, hozzátéve, hogy ezenfelül ott vannak még a strukturális problémák, azok viszont továbbra sem szűnnek meg, ilyenek a magas energiaárak és a munkaerőköltség, vagy az állami beruházások hiánya. Tehát ha meg is történik a fordulat, az nem azt fogja eredményezni, hogy belátható időn belül a német gazdaság visszatér a korábbi termelési színvonalához. A magyar külkereskedelem mindenesetre Török Zoltán szerint a nearshoring jelensége miatt nagyobb eséllyel pöröghet fel Németország irányába.
Virovácz Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ha jövőre élénkítésbe kezd a német kormány, azt például az állami beruházások felfutásával kezdi-e. Az ugyanis a magyar gazdaságon nem feltétlen segít, ha mondjuk emiatt 3 százalékra felpörög a gazdasági növekedés, de a járművek iránti kereslet meg alig mozdul.
A tőkebefektetések már Keletről jönnek, de a globális kereslet a lényeg
Virovácz szerint amit látunk keleti nyitás címén, az nem más, mint hogy ázsiai befektetők érkeznek Magyarországra, akik a nap végén ugyanúgy a nyugat-európai, illetve a globális keresletet próbálják meg kielégíteni, tehát teljesen mindegy, hogy milyen zászló alatt van a befektető, végeredményben ugyanazt a globális értékláncot szolgáljuk ki. A magyar gazdaság számára is ez a lényeg szerinte, ha ugyanis a globális kereslet is megnő az új autók iránt, akkor tudunk ebből profitálni.
Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a keleti nyitás az exportfüggőségünket nem tudta mérsékelni, azt mondta, hogy a magyar piac egyszerűen nem tud olyan mennyiségben és minőségben termékeket előállítani, amelyek a nyugat-európai termékekkel szemben versenyképesek lennének. Tehát réspiacot lehet legfeljebb megcélozni, így egy-egy vállalat szintjén lehetnek sikertörténetek, de makrogazdasági szinten ez már nehezebb ügy.
Ezt hozta eddig a keleti nyitás Magyarországnak
Ahogy korábban írtunk róla, egyértelműen sikeresek a keleti nyitás szempontjából a külföldi tőkebefektetések, ott már évek óta a keleti dominancia ismerhető fel. A Magyarországon megtelepült cégek teljesítményében egyértelműen látható: 2010-ben az Eurostat adatai szerint
- a kínai (és hongkongi),
- a japán, valamint
- a dél-koreai vállalatok Magyarországon 1,07 milliárd euró (nagyságrendileg 295 milliárd forint) hozzáadott érték létrehozásában vettek részt. 2021-re a gazdasági hozzájárulásuk már elérte a 4,6 milliárd eurót (akkori árfolyamon több mint 1600 milliárd forint).
Vagyis 2021-ben ezen három ország cégei adták a vállalati szektor által előállított jövedelem 5,0 százalékát (2010-ben ez az arány még csupán 2,3 százalék volt, és az azóta megtörtént bejelentések alapján [CATL, BYD] vélhetően még tovább nőtt).
Ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy világgazdaság működése hihetetlenül komplex, a termékek több országot érintő termelési láncokon keresztül jutnak el általában a fogyasztókhoz. Tehát a kérdés sokkal inkább az, hogy a magyar vállalatok mennyire tudtak bekapcsolódni ezekbe a láncokba a Keleten rejlő lehetőségeket kihasználva. Az utóbbit a legkönnyebben a Magyarországon jelen lévő német vállalatokon keresztül tudták eddig megvalósítani.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.