Az uniós kereskedelempolitika fojtogatja az európai baromfitermelőket

Egy idén februárban készült felmérés szerint az uniós fogyasztók 30 százaléka egy fillérrel sem fizetne többet azért az élelmiszerért, amelyet magasabb állatjóléti szabályok szerint állítanak elő, de a többet fizetni hajlandók zöme is maximum 5-10 százakkal magasabb összeget tud elképzelni. Kérdéses persze, hogy a valóságban mi történne egy ilyen szituációban, a tapasztalatok szerint ugyanis, amikor a polcokon szembesülnek a fogyasztók a magasabb árakkal, akkor már lényegesen kisebb ez a hajlandóság. Egyes – magukat állatvédőnek mondó – szervezetek azonban a meglévő (világszinten is az egyik legszigorúbb) állatjóléti szabályokat tovább szigorítanák. Az úgynevezett European Chicken Commitment (ECC) által megfogalmazott javaslatok gazdasági, környezetvédelmi hatásait vizsgálta egy nemrégiben megjelent tanulmány.

Ennek megállapításai szerint az ECC-előírásoknak való megfelelés a jelentős termeléscsökkenésen kívül egyebek mellett azt is jelentené, hogy:

• 37,5 százalékkal többe kerülne egy kilogramm baromfihús előállítása,
• 35,4 százalékkal ugrana meg a termeléshez szüksége vízfogyasztás,
• 35,5 százalékkal növekedne a takarmányfelhasználás, és
• 24,4 százalékkal növekedne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása húskilogrammonként.

A nem szakmai és piaci, hanem ideológiai alapon hozott jogszabályi intézkedések komoly veszélyt jelenthetnek a termelési rendszerekre, holott a fenntarthatóság különböző dimenzióiban a jelenlegi rendszereknél nehéz jobbat kitalálni – fogalmazott a Világgazdaságnak Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács (BTT) elnök-igazgatója. Egy paraméter változása ugyanis komoly hatással van a fenntarthatóság további elemeire, így a magasabb állatjólétnek is megvan a maga „ára”. A telepítési sűrűség csökkentése esetén csökkenni fog a termék-előállítás mennyisége (élelmezésbiztonsági kérdés), költségesebb lesz, a magasabb árak miatt pedig vélhetően kevesebbeknek lesz elérhető a termék (társadalmi fenntarthatóság), mindemellett az egységnyi termékre vetített környezeti lábnyom is kedvezőtlenebb lesz.

Kereskedelempolitika: riasztó helyzet

Ha pedig megvizsgáljuk, hogy az uniós kereskedelempolitika hogyan hathat az európai baromfitermelésre, akkor kifejezetten riasztó a helyzet. A BTT vezetője szerint az EU-ba jelenleg a legnagyobb mennyiségben behozott állati termék a baromfihús. Az éves szinten korábban is 700-750 ezer tonnás importot Ukrajna megsegítése (vagyis a kvóta feloldása, illetve az azóta is vámmentes behozatali lehetőség) 840-850 ezer tonnára tornázta fel.

Az uniós baromfipiaci szereplők szerint a legnagyobb gond az, hogy a nagy beszállítók – mint például Brazília, Thaiföld, Chile, Argentína és Ukrajna újabban pedig Kína – termékeit úgy engedték rá az európai piacra, hogy az EU nem vizsgálta és nem ellenőrzi az importáló országok állatjóléti, környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági kritériumait. Ehelyett gyakorlatilag megelégednek az önbevallással, ezek az államok nyilatkoznak arról, hogy ugyanazokat a szabályokat tartják be, mint amelyek az európai termelőkre vonatkoznak. Ezt azonban senki nem ellenőrzi… Ennek (piacromboló hatásai mellett) élelmiszer-biztonsági kockázatára hívja fel a figyelmet az, hogy az idei év áprilisában több szalmonellafertőzés történt, melynek igazolt okozója ukrán baromfihús volt.

Kína is nyomul

Meglepő, de az utóbbi néhány évben az EU-ba érkező kínai importbaromfihús (kacsa és csirke) mennyisége is jócskán megnőtt. Ennek okát az ázsiai ország sajátos piaci viszonyaiban és szabályozási-támogatási hátterében kell keresnünk. Kína a világ legnagyobb sertéshústermelője és -fogyasztója, sertésállományát és termelését néhány éve az afrikai sertéspestisjárvány drasztikusan lerombolta (becslések szerint az állomány 30-35 százaléka elpusztult). Hatalmas támogatásokkal és gigantikus beruházásokkal sikerült elérni azt a politikai célt, hogy a belföldi sertéshústermelés ismét képes legyen az önellátáshoz minél közelebbi szintre (talán ennek egyik oka, hogy az EU sertéshúsexportja Kína irányába drasztikusan csökkent). A baromfihús ára (így a kacsahús ára is) a távol-keleti országban mindig alacsonyabb volt, mint a sertéshúsé, így nem meglepő, hogy az afrikai sertéspestisjárvány időszakában felfuttatott kacsatermékpálya komoly túltermelési válsággal küzd. 

– magyarázta Csorbai Attila.

Bár pontos és megbízható információk nincsenek a kínai termelés mennyiségéről, az gigantikus. Becslések szerint 3-3,5 milliárd kacsát állítanak elő Kínában, ez az európai termelés mintegy 20-25-szörös mennyisége. A jókora szállítási távolságok miatt a termék elősütött kacsafiléként, fagyasztva érkezik az EU-ba. A statisztikákból kiderül, hogy bár 2020-ban még „csak” 15 ezer tonna kacsahús érkezett Kínából, ez 2023-ra megduplázódott, a 2024. évi pedig elérheti a 36-37 ezer tonnás mennyiséget is. Nagyságrendileg ez a mennyiség megegyezik a legjelentősebb termelő országok (Magyarország vagy Lengyelország) éves termelésének mennyiségével. A kínaiak által az EU-ba (valamint az Egyesült Királyságba) szállított elősütött kacsa le is tarolta a HoReCa (szállodás, éttermek, kávézók) szektort és a kínai éttermeket, iszonyú nehéz helyzetbe hozva az európai szereplőket. A kereskedelempolitikai anomáliák természetesen itt is ugyanazok, mint az előzőkben már leírtak: 

Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a közelgő Mercosur-megállapodás évi 180 ezer tonna többletkvótát biztosítana a dél-amerikai közös piacba tartozó országoknak, így például Brazíliának, akkor kifejezetten drámainak tűnik az európai baromfitermelés helyzete.

A BTT elnök-igazgatója szerint pedig nem kellene sok, hogy az ágazat dinamikusan tudjon fejlődni. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek és ezek ellenőrzése, betartatása az EU teljes területén.