Nagy baj lehet még abból, hogy elégedetlen Matolcsyékkal az EKB

Matolcsy György szinte minden intézkedésével elégedetlen az Európai Központi Bank (EKB). Az eurózóna jegybankjának éves jelentése kritizálja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) lépéseit a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) megvételétől kezdve az ingatlan- és műtárgyvásárlásokon át a jegybank önfinanszírozási programjáig. A BÉT megvételével az a baja az EKB-nak, hogy az MNB jegybanki forrásokat ad egy állami gazdaságpolitikai cél elérésére. Ráadásul arra sehol a világon nincs példa, hogy a központi bank hazája tőzsdéjének a tulajdonosa lenne. „A piacélénkítés és a piacépítés ugyanis nem a jegybank hatásköre” – fogalmazott az MNB egyik korábbi alelnöke a Világgazdaságnak.

Szankcióra mégis csak akkor lehetne számítani, ha a háromnegyedes MNB-többségű BÉT veszteséges lenne – tudatta lapunk információi szerint két hete Jens Weidmann, az EKB alelnöke (a Bundesbank héjaként ismert elnöke) az MNB vezetőivel. Azt viszont nem tudni, mi az álláspontja az Európai Unió DG FISMA nevű szervezetének (magyarul: a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatók és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága), amely állítólag ugyancsak górcső alatt tartja az MNB tőzsdevásárlását.

Ennél is nagyobb baj lehet a monetáris politika eszköztárának átalakítása, ami a megengedő kommentárok szerint ösztönzi a pénzintézetek állampapír-vásárlását, a szigorúbbak szerint viszont erre kényszerítik a bankokat. Az EKB úgy látja: mindez ellentétes lehet az EU alapszerződésével is. A Világgazdaság ezzel kapcsolatos megkeresésére az MNB annyit írt, hogy együttműködnek és aktív párbeszédet folytatnak az EKB-val, de a vele kötött megállapodás értelmében nem nyilatkoznak a nyitott kérdésekről. A rövid válasz abból a szempontból is érdekes, hogy az MNB szinte minden kritikára azonnal dörgedelmes közleményeket ad ki, saját igazát bizonygatva. Úgy tudjuk, a jegybankban azzal nyugtatgatják magukat, a kritikák zöme már az előző évi jelentésekben is szerepelt, és ha azok annyira zavarták volna Frankfurtot, akkor már felszólították volna a jegybankot, hogy változtasson. Ez azonban eddig kétségtelenül nem történt meg.

Annak kapcsán sem, hogy az EKB szerint az MNB több olyan programot indított, amely nem kötődik a monetáris politikához. Ezek „felfoghatók úgy is, hogy potenciálisan ellentétben állnak a monetáris finanszírozás tilalmával” – fogalmaznak. Ilyenek az ingatlanvásárlások, a pénzügyi ismereteket támogató, hat alapítványból álló hálózat révén működtetett program, a PSZÁF dolgozóinak átvétele, valamint a festményvásárlások is. Az EKB szerint az MNB-nek biztosítania kell, hogy „azokat a jegybanki forrásokat, amelyeket átruházott az alapítványai hálózatára, ne használják – közvetlenül vagy közvetve – állami finanszírozási célokra”. Az alapítványok állampapírállománya a Világgazdaság jegybanki adatokon alapuló számításai szerint megközelíti a 200 milliárd forintot.

„A magyar állam és az MNB sportot űz abból, hogy nem kéri ki az EKB véleményét olyan ügyekben, amelyekben ezt meg kellene tennie” – mondta lapunknak a jegybank egyik korábbi elnöke. Az eset azonban nem egyedülálló. Az EKB szerint Magyarország mellett Ciprus, Görögország, Írország és Olaszország is rendszeresen elmulasztja ezt. Tavaly például a Quaestor-károsultak kárrendezési törvényéről, a magáncsődről és a devizahitelek forintosításáról felejtette el kikérni az EKB véleményét a kabinet.

Az MNB korábbi elnöke hangsúlyozta: ha bebizonyosodik, hogy az MNB állami feladatokat vállal át, akkor az visszamenőlegesen megemelheti a költségvetési hiányt is, mert az Eurostat, az unió statisztikai hivatala erre fogja kötelezni a KSH-t.

„Az MNB azt játssza, mintha oktatási vagy kulturális minisztérium lenne” – mondta a korábbi jegybankár, aki szerint az sem mentség, ha a nyereségéből teszi mindezt az MNB, mert csak a parlament dönthet a pénz felhasználásáról a törvények értelmében. Az egykori jegybanki vezető kiemelte: az EKB puha megfogalmazása már arra utal, hogy eldőlt: „kvázi fiskális tevékenységet” végez az MNB.

Nem tiltott monetáris finanszírozás, hogy az MNB-alapítványok 200 milliárd forintot tartanak állampapírban – mondta a Világgazdaságnak két héttel ezelőtt adott interjújában Nagy Márton. Az MNB alelnöke szerint az alapítványok elváltak az MNB-től, emellett a jegybanki alapítványok úgy jöttek létre, hogy a vagyonuknak csak egy részét használhatják fel közvetlenül, a másik részét befektetik, csakis alacsony kockázatú állampapírba. „Hiszen ha különféle részvényekbe tennék, akkor azzal kritizálnák őket, hogy kockáztatják a pénzüket” – emelte ki. Szerinte ha az MNB tartalékba teszi az eredményét, az olyan, mintha nullaszázalékos kamatozású bankbetétet nyitna. Ehhez képest az MNB az eredményéből juttatott vagyont az alapítványoknak, amelyek azt biztonságos hazai állampapírokba fektetik. „Ez biztos hozamot hoz, amit az alapítványok a céljaikra fordítanak, melyek teljesülését követően a vagyont visszaadják az MNB-nek” – magyarázta az alelnök, hozzátéve: azt majd a jövő eldönti, hogy e jelenlegi szervezeti és működési struktúrában az alapítványok jól működnek-e.