Generációváltás megállás nélkül

– A Nyakas Farm Hajdúnánás egyik meghatározó agrárvállalkozása. 1800-1900 hektáron gazdálkodnak, 4800 tejhasznú szarvasmarhát tartanak, közöttük 2100 fejőstehén van. Nyakas András mindig büszkén emlegette, hogy a mezőgazdaságban ő a legnagyobb egyéni vállalkozó. Tavaly mégis úgy döntött, kft.-vé alakítja vállalkozását. Mi indokolta ezt?

Nyakas András: Döntésünkben a társasági forma nyilvánvaló előnyei mellett annak is része volt, hogy olyan egységben kívánjuk tartani a vállalkozásunkat, amelyben minden családtag megtalálja a helyét. A cég vezetésében még magam is részt veszek, ám mivel már 68 éves vagyok, egyre inkább a két agrármérnök fiam hozza meg a döntéseket. Hamarosan csatlakozik hozzánk most negyedéves joghallgató lányom is, akire az adminisztráció szervezésében, irányításában számítunk.

– Mikor kezdődött a generációváltás?

Ny. A.: A tudatos tudás- és feladatátadás mintegy tíz éve, de a gyermekek belenevelése az agrárgazdaságba már egészen kicsi koruktól folyamatos. Ha úgy tetszik, nincs is generációváltás, hiszen a gyermekeink a születésüktől belenőttek ebbe. Az egyetem elvégzése után azonnal idejöttek dolgozni, nem is dolgoztak soha másutt. András fiam 38 éves, ő immár több mint tizenöt, Tamás fiam pedig mintegy öt esztendeje tevékenykedik a családi gazdaságban.

– Hogyan osztják meg az irányítási kompetenciákat?

Ny. A.: Felmerült, hogy ágazati bontásban vegyék át a munkát a fiúk, de aztán elvetettük ezt a koncepciót, és amellett döntöttünk, hogy pár évig még engem is bevonva mindketten teljes hatáskörrel irányítják a gazdaság egészét. Úgy gondoljuk, egy családi vállalkozás arról szól, hogy mindenki megtalálja benne a munkáját, feladatát. Ebbe bele kell nőni, úgy, ahogyan a gyermekeim esetében is történt, és ahogyan Andris fiam gyermekei is kezdenek belenőni. A 11 éves lányunokám állatorvosnak készül, és a 8 esztendős fiút is nagyon érdekli a gazdaság. Úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: nálunk a generációváltás folyamatos.

– Mi az az örökség, amelynek a továbbadására mint alapító igazán büszke?

Ny. A.: Úgy gondolom, az új generációknak nem kell szégyenkezniük az elődök miatt, hiszen állattenyésztési kategóriában 2018-ban én voltam az év agrárembere, 2020-ban pedig elnyertük a Magyarország legszebb birtoka címet. Ez egy több díjat is odaítélő megmérettetés, ahol tavaly mi lettünk az abszolút győztes is. Példát akarunk mutatni az utánunk jövőknek a társadalmi szerepvállalásban is: magától értetődően támogatjuk a hajdúnánási sportszervezeteket, a nyugdíjasklubokat, de a legnagyobb ilyen természetű megmozdulásunk a hagyományőrző aratók találkozója, amelyre mintegy kétezer vendég részvételével minden év júliusának első szombatján kerítünk sort.

– Mivel Magyarországon a tejtermelés meghaladja a -feldolgozást, valamint a -fogyasztást, időről időre előfordulnak piaci és árproblémák. Az önök gazdaságát hogyan érinti ez a ciklikusság?

Ny. A.: Nem panaszkodhatunk, mert kizárólag exportra dolgozunk, a piacaink és az áraink pedig stabilak. A világ legnagyobb tejfeldolgozó cégének számító Lactalis romániai leányvállalatának mi vagyunk a legnagyobb beszállító partnere, évente mintegy 24 millió liter tejet értékesítünk nekik. Pár esztendeje immár a korábban háromhavonta aktuális áralkukra sem kell sort kerítenünk, mert sikerült megállapodnunk a partnerrel arról, hogy ellenértékeinket az EU27 átlagához kötjük. Ezzel elégedettek vagyunk. A takarmányárak, az inputanyagok költségének drasztikus emelkedése miatt a tejpiacon az év vége felé árrobbanás várható, 15-20 százalékos felvásárlásiár-növekedés prognosztizálhazó. Az uniós középértékhez kötött ellenérték ebből a szempontból is praktikus, hiszen a mi árunk külön tárgyalás nélkül tudja követni ezt a felfelé tartó mozgást.

– Románia irányában a Covid miatt egy időben voltak szállítási korlátozások. Ezek hogyan érintették önöket?

Ny. A.: A koronavírus tavaly márciusban nálunk is okozott némi pánikot, hiszen ahogy az ország egésze, úgy mi sem voltunk felkészülve a helyzet azonnali kezelésére. Volt egy kis zökkenő. De hála istennek, a kormány és az operatív törzs hamar felismerte, miként lehet az egészségre is vigyázni, valamint a gazdaság működőképességét, esetünkben konkrétan az élelmiszer-szállítást is fenntartani, így csak egész rövid fennakadásunk volt az áru Romániába történő eljuttatásában.

– A jó minőségű tej előállításához jó minőségű takarmány kell. Ezt megtermelik vagy vásárolják?

Ifjabb Nyakas András: A tömegtakarmányaink jó részét – mintegy 80 százalékát – magunk termeljük. Van négyszáz hektárnyi lucernánk is, ezt évente ötször-hatszor beszenázsoljuk, emellett termesztünk rozst, ezt is szenázsoljuk. Van ciroksilónk, kukoricaszilázsunk is. A fehérjehordozó takarmányok egy részét – tipikusan ilyen például a szója-, a repce-, a napraforgódara – mi is vásároljuk, csakúgy, mint a réti szénát és a szárított lucernát, a szalmát. Mindezt helyben, a környéken gazdálkodó partnereinktől vesszük meg, mert fontosnak tartjuk, hogy vásárlóerőnkkel a helyi gazdaságot erősítsük.

– A biztos piac és a stabil árak nyilván lehetővé teszik, hogy időről időre jelentős fejlesztéseket hajtsanak végre. Mikor volt az utolsó, és mikorra tervezik a következőt?

Nyakas Tamás: Ahogy indulnak a pályázatok, igyekszünk a lehetőségeinkhez képest mindent kihasználni, mindenen indulni, hiszen az agráriumban a jövedelmezőség alacsony szintje miatt támogatások nélkül a fejlesztés elképzelhetetlen. A nagyon közeli jövőben fejleszteni szeretnénk az istállótechnológiánkat, növelni akarjuk a tárolókapacitásunkat, gépvásárlással pedig a modernizációt kívánjuk folyamatossá tenni. A legutóbbi nagy projektünkben ötszáz hektár öntözését oldottuk meg, ezt a területet szeretnénk még 350 hektárral növelni. Ha lesz erre pályázat, akkor egy modern istállót és egy nagy teljesítményű fejőházat is építenénk. Ezzel az ilyen funkciójú kapacitásainkat meg tudjuk duplázni.

Ny. A.: Mivel az új, államilag támogatott hitelek valóban nagyon kedvező konstrukciójúak, talán mégsem lehetetlen, hogy az eddig kőbe vésett családi pénzügyi stratégián – amely szerint addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér – a közeljövőben változtatunk. A döntést még nem hoztuk meg, egyelőre azon az állásponton vagyunk, hogy addig, amíg nem lesz pályázat istálló- és fejőházfejlesztésre, addig nem indulunk meg ezekkel a projektekkel.

– A világon szinte mindenütt a megfelelő munkaerő megtalálása okozza a legtöbb fejfájást a vállalkozásoknak. Önöknél mennyire számít ez neuralgikus pontnak?

Ifj. Ny. A.: Nagyon jó szakembert találni szinte lehetetlen, ezért mi is – sok más vállalkozáshoz hasonlóan – fiatalemberek felvételével és kiképzésükkel igyekszünk orvosolni a munkaerőgondokat. Nekünk mezőgazdaságigép-szerelők, traktorosok, fejőtehenészek, elletősök, borjászok kellenek. Ezeket a régi szakmákat ma már iskolában nem is oktatják, és pontosan ezek hiányoznak a vállalkozásból. Agrármérnököt kapnánk, de az nem fog beállni fejni. Gondolkodtunk abban, hogy hozzunk-e olcsóbb külföldi vendégmunkásokat, de egyelőre győzött a lokálpatriotizmusunk: csak helyi munkaerőt alkalmazunk.