Beköszöntött a hideg idő –törekedjünk az energiamegtakarításra

„Így szigeteld az ajtód! Védekezz a huzat, bejövő hideg ellen!” – ilyen és ehhez hasonló felhívások bukkannak föl az internetes oldalakon, rábeszélve az olvasókat a különféle szigetelési módokra a hideg idők beköszöntével.  

Többnyire piaci és reklámfogások ezek, azonban azt mégis jól mutatják, hogy bizony baj van épület- és lakásállományunk „hőmegtartó” képességével.

Mert baj van, úgy tűnik hiába írtam már többször is erről a problémáról, az energiatudatosság csekély lángon pislákol ma még hazánkban, a bajok tehát velünk maradtak, amiknek több összetevője van. Érdemes ismét számba venni ezeket, és a megoldási javaslatokat is, mert ha csak negyedére-felére is csökkenne ezen az őszön-télen az elpocskolt energia, mindnyájan jobban járnánk.

A kiindulópontom az, hogy az energiatudatosság kérdése döntő tényező a mai világban, mely szorosan kapcsolódik a fenntarthatósághoz: a fenntartható fejlődés, a városfejlesztés alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának javítása. Jelenleg Magyarországon az összes energiafogyasztás 40 százaléka épületeinkben történik, ezek kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. Magyarország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése, felújítása és üzemeltetése terén javítható. A hazai mintegy négymillió lakást kitevő állománynak legalább a fele sajnos nem felel meg a korszerű funkcionális műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek, és ez érvényes családi házakra, társasházakra és panelépületekre egyaránt; a középületek esetében az arány még rosszabb. Tehát egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra, különös tekintettel a világban zajló folyamatokra, azon belül is az energia piac állapotára, kedvezőtlen irányára.

A második alapfelvetésem a következő: felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar lakosság még nem kellően motivált az energia észszerű felhasználásában – nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.

A konklúzióm: minden szempontból fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek az energiamegtakarításra. Vagyis az energiatakarékosságot a mindennapok rutinjává, természetes jelenségévé kell tennünk. 

Itt utalnék a mérnöktársadalom felelősségére, hiszen az ő szaktudásuk, szakértelmük elengedhetetlen a megoldások keresésében.

És itt érkeztem el egy másik fontos mérnöki kérdéshez: az épületenergetikai tanúsítványokhoz. Az energetikai tanúsítás egy komplex módon elvégzett méréssorozat, amelyet jogszabályok által meghatározott módon végeznek el. A tanúsítások eredménye növeli a lakosság energiatudatos gondolkodását. Ezek célja, hogy emelkedjen az energiahatékonyság szintje, ehhez pedig az kell, hogy az energetikai tanúsítások alapján végzett energetikai fejlesztések optimális mértéket érjenek el.

Amikor az olyan reklámszlogeneket olvassuk, mint amit a cikkem elején idéztem, akkor mindig tartsuk azt szem előtt, hogy hazánkban a teljes energiafelhasználás közel negyven százalékát az épületeink emésztik fel, aminek jelentős része télen a fűtés, nyáron a hűtés számlájára írható. És ezeknek az épületeknek a nagyobbik hányada „szelel”, télen hideg levegő járkál ki-be, nyáron a forró levegő – vagyis a kinti környezetet hűtjük és fűtjük. Ez megengedhetetlen luxus és pazarlás! 

A gazdaságosság szempontjai pedig azt diktálják, hogy a fűtési és a melegvíz-rendszereket, lehetőleg hőszivattyúsrendszerrel, a falak szigetelését és a nyílászárók cseréjét egyidejűleg kell megoldani. A programokat mind az épületszerkezeti, mind az épületgépészeti oldalról vizsgálva, összefüggéseiben kell megtervezni és végrehajtani.

Azt is el kell mondani, hogy egy megkövesedett, idejétmúlt szemlélet is hátráltatja az új energiakoncepció megszületését, ez pedig az, hogy csupán a perifériális gondolkodás része az energiamegtakarítási hajlandóság: ez az intézményi és a lakossági felhasználókra egyformán igaz.  Vagyis a civil szférának, így a mérnöki kamaráknak ismeretterjesztő szerepet is magukra kell vallaniuk e téren is. 

Erre a feladatra is felkészült a Budapesti és Pest Vármegyei Mérnöki Kamara.