Keveset iszunk a borászok szerint

Sok más gazdasági szektor mellett a szőlő-bor ágazatot is sújtotta az elmúlt két év válságos időszaka: először a koronavírus-járvány rendezte át teljesen a piacot, az értékesítési csatornákat és az exportstruktúrákat, jelenleg pedig az ukrajnai háború következtében elszabadult energiaárak okoznak nehézségeket. E helyzet kezelése mindenképpen ágazati szintű megoldásokat kíván a szektor összes szereplőjét tömörítő, 35 ezer tagot számláló szakmaközi szervezet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) szerint.

A pandémia és a háború a 2016-ban elfogadott és 2030-ig szóló Szőlő-bor ágazati stratégia időtartamának első felében érte a szektort,

amely az előző évtized közepén a minőség fejlesztése mellett a tudatos gazdálkodásnak, az öngondoskodásnak, valamint a magyar bor bel- és külföldi elismertségének a növelését tűzte célul – idézte fel Brazsil Dávid, a HNT főtitkára egy minap rendezett szakmai háttérbeszélgetésen. Persze hat esztendővel ezelőtt nem gondolták, hogy a világban zajló történések jelentősen beleszólnak a tervek megvalósításába, pontosabban még fajsúlyosabbá tesznek bizonyos törekvéseket, így például a marketing erősítését.

A hegyközségi tanács ugyanakkor a járvány ideje alatt sem tétlenkedett: felülvizsgálták például a birtokkatasztert, s ennek folyamán mintegy háromezer hektár elhanyagolt vagy már kivágott ültetvényt töröltek a nyilvántartásból. Részt vettek továbbá a szőlő-bor ágazati szabályozás kidolgozásában, melynek eredményeképpen – az átláthatóság és a bürokráciacsökkentés jegyében – mára kilenc helyett három jogszabály rögzíti a szakágra vonatkozó hazai előírásokat.

A jogi aggályok viszont nem tűntek el véglegesen, bár nem a magyar regula okoz fejfájást a szakmaközi szervezetnek, hanem az uniós, azon belül is a jelölési szabályok tervezett átalakítása. A probléma abban áll – magyarázta a főtitkár –, hogy az Európai Bizottság pusztán alkoholként tekint a borra, annak például a közismerten jótékony élettani hatásait vagy éppen a kulturális jelentőségét nem veszi figyelembe. Márpedig ha a brüsszeli testület megközelítésében a bor egyszerűen egy „szeszes ital”, akkor az komoly következményekkel fog járni az ágazati promócióra és támogatási rendszerre, valamint a csomagolási-címkézési feltételekre nézve egyaránt.

A HNT a nehézségek közepette – szüreti intézkedéscsomagjának a részeként – azzal is igyekszik segíteni a honi borászokat, hogy folyamatosan elemzi az európai versenytársak termelési adatait. E megfigyelésekből erre az évre vonatkozóan az látszik, hogy míg Franciaországban a jégkárok, Spanyolországban pedig az aszályok jelentenek gondot a termelők számára, addig Magyarországon az eddig eltelt hónapok alapján kiegyensúlyozott esztendőről lehet beszélni.

Az idehaza előállított és forgalomba hozni kívánt borászati termékek után tavaly január elseje óta szakmaközi bormarketing-járulékot kell fizetni.

A pénzügyi hozzájárulásból – melynek mértéke literenként egy forint – a HNT működteti az Országos Bormarketing Alapot, melynek célja, hogy a nemzeti piacon, valamint az EU-ban és harmadik országokban folytatott promócióval javítsa a magyar bor és pezsgő helyzetét, erősítse az imázsukat, elősegítse a forgalmazásukat és népszerűsítse a fogyasztásukat.

A jövőre vonatkozó szőlő-bor ágazati promóciós programnak a benyújtását júliusra tervezi a köztestület, de az már látszik, hogy egy masszívnak mondható forrás fog rendelkezésre állni reklámozásra az elkövetkező három évben:

a 750 milliósra tervezett ágazati önerőt az Agrárminisztérium 1,75 milliárd forinttal egészíti majd ki.

A fogyasztásösztönzésre bizony minden okuk megvan a borászoknak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisából ugyanis kiderül: 2019-ben – az utolsó olyan esztendőben, amelyről rendelkezésre áll KSH-információ – huszonegy literre esett vissza az egy főre jutó hazai borfogyasztás mértéke, amire az 1970 óta készített bormérleg alapján az elmúlt ötven évben nem volt példa.

A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.