A pokoli aszályban jobban teljesítettek a magyar vetőmagok

Az idén az extrém időjárási körülmények a vetőmagtermesztők számára is nagy kérdőjelet jelentett abból a szempontból, hogy az uniós, vagy a szigorúbb, nehezebben teljesíthető hazai szabványnak megfelelően termeljenek. 

Mi, a martonvásári fajták képviselőiként kiállunk amellett, hogy egy ilyen kritikus időszakban csak a szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő vetőmagokat hozunk forgalomba. Meggyőződésünk, hogy a magyar gazdák ezzel tudják megalapozni a jövő termésbiztonságát  – mondta a VG-nek Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója.

A jelentős időjárási stressznek kitett növények termesztésénél nagyon fontos, hogy a földbe vetett genetikai alapnak kiváló növekedési erélye legyen, aminek az alapját a szigorúbb minősítés adja. Ezek a magas követelmények jelentik a garanciát arra, hogy megfelelő magméretű, hektolitersúlyú és csírázóképeségű vetőmagok kerülnek a Marton Genetics által forgalmazott zsákokba – mondta. 

Kettészakadt az ország

Az idei év a búzatermesztés szempontjából rendkívül ellentmondásosan alakult, de sem a mennyiséggel, sem a minőséggel kapcsolatban nem lehet általános következtetéseket levonni. Különösen a Dunától keletre gyötört rendkívül súlyos aszály bizonyos régiókat, és míg a Dunántúl egyes részein 6-8 tonnás termések is előfordultak, az Alföld legkritikusabb részein 2–3 tonna közötti átlagok szomorították a termelőket – idézte fel az idei aratáskor tapasztaltakat. 

„A Marton Geneticsnek a hazai kalászos vetésterület közel 60 százalékára van rálátása, és ezekből az adatokból megállapítható, hogy a magyar fajták jobban bírták a stresszt, minőségben és hozamokban is jobban teljesítettek a multinacionális cégek által előállított fajtákkal szemben” – jelezte Sándorfy András, hogy ebben az aszályos időszakban egyáltalán nem volt mindegy, hogy ki milyen vetőmagot használt. Szerinte mindez arra vezethető vissza, hogy a magyar fajtákat az itteni klimatikus viszonyok között nemesítették, és már az ősgenetikájukban benne van az alkalmazkodóképesség. 

A felvásárlók jellemzően azt tapasztalják, hogy – bár rendkívül változatos a kép – a hektolitersúlyok azokon a területeken sem feltétlenül alacsonyak, ahol az a gyengébb termés miatt várható lett volna – derült ki a Marton Geneticshez érkező információkból. A tételek zöme megfelel, nem ritkák a 80 feletti hektolitersúlyok sem. A sütőipari mutatók alapján a tételek döntően a malmi, a javító és az euro kategóriába sorolhatók, és csak a kisebb részük takarmány. A magyar fajták a viszontagságos körülmények ellenére jól teljesítenek a hektolitersúlyt és a beltartalmi mutatók alapján is. Ezek a fajták jelentős részarányt képviselnek a korai érésű szortimentben, így talán több eséllyel viselték az érési időszak hőségnapjait is. „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jó termés záloga elsősorban a fémzárolt vetőmag, és úgy tűnik, az üzenet célba ért: a termelők nem akarják az utolsó pillanatra hagyni a beszerzést, időben szeretnék biztosítani a vetőmagszükségletüket és folyamatosan adják le a megrendeléseiket” – mondta Sándorfy András.

Van lehetőség az alkalmazkodásra 

A kutatók már 15-20 éve mondják, hogy elérkezik a szárazabb időszak, a hőstresszes területek északra tolódnak – emlékeztetett a Marton Genetics ügyvezető igazgatója. Most viszont már nem a termelők felkészítésének a fázisában vagyunk, hanem konkrét javaslatokat kell tenni a fajtaválasztékra. „A Dél-Alföldön nem mindenhol lehet tavaszi kultúrákat vetni úgy, hogy meglegyen a megfelelő termésbiztonság. Olyan vetésváltást kell kialakítani, ami nem hoz annyit az első évben, mint egy 10-12 tonnás kukorica, viszont minden évben biztosan produkál biztos hozamot” – mondta. 

Az őszi betakarítású növényeket, ha lehet, még jobban megkínozta az aszály, mint a nyáriakat. 

A kukorica- és napraforgó-állományok a szemünk láttára mennek tönkre – nem kis terület nulla termés szintű lesz, főként a kukoricából. 

A napraforgó-termesztést kevésbé érintik az aszályos esztendők; az idei és hasonló évek kivételnek számítanak. A kukoricatermesztésben pedig több évtizedes tapasztalat, hogy tíz évből általában három jó, négy közepes, három gyengébb, és abból egy kifejezetten rossz. Az idei épp egy ilyen, és talán ez lesz a valaha volt legrosszabb. A fő növények vetésterületének hirtelen átrendeződése nem várható, a vetésváltás kérdésében nem indokolt megkongatni a vészharangot. A hatékony alkalmazkodásra ugyanis a jelenlegi rendszeren belül is több lehetőség van, viszont a vetésszerkezet hirtelen változtatását a technológiai költségek nagysága és az új piacok feltárásának időigényessége sem támogatja.

Sándorfy András emlékeztetett arra, hogy a vetésváltás szabályozási környezete, valamint a vetésváltással kapcsolatos felfogás a nemesítés, a talajművelés és a precíziós gazdálkodás fejlődésével már most is változik. Ezekre pedig kutatással is fel kell készülni, emellett fontos a gazdák átfogó és célirányos képzése.