Megvannak a növekedésnek a pillérei, amelyekkel egy 3 százalék körüli GDP-bővülés reálisnak tűnik 2025-ben, bár a kockázatok miatt ez lehet kisebb vagy épp nagyobb is – erről beszélt a Világgazdaság makrogazdasági podcastsorozata, a Bruttó legújabb adásában Török Zoltán, a Raffeiesen Bank vezető elemzője. Szeptember első hetében felemás adatok érkeztek a magyar gazdaságból, míg a külkereskedelem az élénkülés jeleit mutatja, az ipar és a kiskerekedelmi forgalom sem tanúskodik átütő erőről. Ahogy a második negyedéves GDP-adat sem lett túl acélos. Török Zoltán úgy látja, ha a második fél évben kedvezően alakulnak a folyamatok, akkor idén 1,5 százalék és 2 százalék között lehet a GDP-bővülés mértéke. Ilyen kedvező fejlemények közé sorolta, hogy tovább oldódik a lakosság óvatossági motívuma, és a külső piacainkon is erősödik kereslet.
Varga Mihály az idei közgazdász-vándorgyűlésen azt mondta, hogy gondolkoznak azon a kormányon belül, hogy a német ipar problémái miatt, amelyek egyre szembetűnőbbek, hogyan lehetne leválni a német gazdaságról. Török Zoltán szerint azonban meglehetősen korlátozottak a kormány lehetőségei. Az áruexporton belül ugyanis egyre nagyobb a súlya a gépiparnak, illetve az akkumulátorgyártásnak, emiatt a kapcsolat a német autó- és gépiparral egyre szorosabb.
Ami viszont kedvező, hogy a „nearshoring”, azaz a szomszédos országokba sokszor kiszervezik a gyártás folyamatát a német cégek, ennek nyertese szerinte már most is Magyarország.
Ez azt is jelenti, hogy egyre nagyobb azon cégek aránya hazánkban, amelyek végső soron a német gazdasághoz kötik a magyar gazdaságot. „Azt kell látni, hogy a feldolgozóiparban meghatározó nagyvállalatok nem magyar tulajdonúak, a tulajdonosok döntésének megfelelő tevékenységet folytatnak, ezen pedig a magyar gazdaságpolitika nem tud változtatni” – magyarázta a vezető elemző.
Noha a hazai ipar továbbra sem mutatja a szebbik arcát, arra is felhívta a figyelmet, hogy a feldolgozóipar esetében ciklikus folyamatok vannak, ennek a ciklusnak lassan elérhetjük a mélypontját, és elkezdődhet egy lassú növekedés. Épp ezért szerinte van arra esély, hogy 2025-ben ebből lássunk valamit, ami tudja húzni a hazai feldolgozóipart is.
Az óvatossági motívum oldódása eredményezhet egy robusztusabb lakossági fogyasztásnövekedést
– vélekedett a növekedés egyik pilléről Török Zoltán, hozzátéve, hogy az állam részéről a beruházási aktivitás élénkülésére számít 2025-ben.
Hangsúlyozta, az „inflációs Mount Everest”, amit tavaly-tavalyelőtt láttunk, az már nem tér vissza, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne feladata a monetáris politikának. Nagyon nagy kérdésnek nevezte, hogy hogyan valósul meg az erőteljes bérnövekedés 2025-ben. Ha ugyanis termelékenységjavulás nélkül történik, az biztos inflatorikus hatású lesz, amivel elodázza a hazai gazdaságpolitika az infláció letörését.
Török Zoltán arról is beszélt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök félreérthetetlenül utalt arra, hogy Varga Mihály lehet a jegybank új elnöke márciustól, a költségvetés felügyeletét pedig megkapja Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy csúcsminiszteri poszttal. Emlékeztetett rá, hogy rengeteg konfliktus terhelte az elmúlt időszakban a kormány és a jegybank kapcsolatát, ami szerinte egyáltalán nem kedvező.
Nem jó a pénzügyi eszközök megítélésének, nem jó a stabilitásnak. Ha ebből el tudna mozdulni a magyar gazdaságpolitika egy együttműködő kapcsolat irányába, az megnyugató lenne a piacok számára is
– fogalmazott az elemző, aki szerint csak idő kérdése, és ismét 400 forint lehet egy euró.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.