Bűnöző vezetők - négymilliárdos veszteség

2005–2007 között csaknem 3,9 milliárd forint veszteséget szenvedtek el magyar cégek gazdasági bűncselekmények miatt. A PricewaterhouseCoopers (PwC) 2007. évi Gazdasági bűnözés című tanulmánya szerint ebből nagyságrendileg 1,5 milliárd származott lopásból, illetve hűtlen kezelésből, 1,4 milliárd korrupcióból és megvesztegetésből, míg 185 millió a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó visszaélések miatt.

Júdás vezetők

Naiv áldozatok és tudatos árulók egyaránt akadnak az üzleti titkok kifecsegői között. Sokan például az állásinterjúk harmadik körében nyílnak meg, amikor egy jó pozíció és busás fizetés reményében kiadják a folyamataikat, sorolják sikeres projektjeiket. S miközben önmagukat igyekeznek eladni, a vállalatukat adják ki a konkurenciának. A fejvadászok és jelöltjeik így válnak az üzleti hírszerzés szándékos vagy vétlen eszközévé. Természetesen sokan tudatosan értékesítik a jól ismert belső információkat. Van, aki pénzért, más bosszúból teszi. A legsúlyosabb visszaélések elkövetőinek több mint egyharmada azon cég alkalmazottja volt, ahonnan kivitte az információkat. Az összes cselekmény több mint 90 százalékában külső elkövető is részt vett, vagyis a belső informátor összejátszott valakivel.

Míg a kelet-közép-európai régión belül az egy vállalatra eső gazdasági visszaélések száma átlagosan közel tizenhárom, addig nálunk kicsivel jobb a helyzet, kilenc bűncselekmény jut egy társaságra. A visszaélések tipikus elkövetője 31 és 50 év közötti férfi, háromnegyedük diplomás, több mint egynegyedük felső, egyötödük középvezető. Hogy ki követ el szándékosan bűncselekményt a munkaadója ellen, az a személyiségétől és az élethelyzetétől is függ. Mindenesetre a menedzserek jellemzően a kinevezésüket követő két éven belül esnek leginkább kísértésbe.

Kóros rizikóvállalás

Sok olyan munkakör van, amely elképzelhetetlen rizikóvállalás nélkül, ám az nem baj, ha mindez az egészséges határon belül marad, s az üzleti boldoguláshoz (vagy épp az egyénihez) a menedzser nem szegi meg a vállalati belső szabályokat, az etikai normákat. Kis György pszichológus szerint könnyedén feltérképezhető, ki az óvatos duhaj, vagyis a kockázatkerülő munkavállaló, és ki az, aki nem fél a rizikótól, sőt, túlzottan is keresi a kockázatokat. Az Anima Polygraph ügyvezetője úgy véli, a kockázatvállalási magatartás például tesztekkel is „megjósolható”.

Ezekből kiderül, hogy valaki mennyire szabálykövető, lelkiismeretes, mennyire nyitott vagy épp zárkózott személyiség, esetleg szorongó, mekkora az önkontrollja. Mindezt szociometriai (kapcsolati hálót feltérképező) vizsgálatok, fókuszcsoportos interjúk, belső dokumentumok, szervezeti adatok elemzése is segítheti, esettanulmányok, folyamatok végignézése, poligráfos hazugságvizsgálat is kiegészítheti.

Vesztegetés helyett

A magyarországi cégek alábecsülik a gazdasági bűncselekmények veszélyét. A vállalatok közel fele úgy véli, szinte kizárt, hogy az elkövetkezendő két évben lopás vagy hűtlen kezelés áldozatául eshet. A legtöbben épp ezért csak kullognak az események után.

Személyiségfüggő

A legtöbben mohóságból, anyagi motiváció miatt csalják meg vagy árulják el a munkaadót, de szép számmal akad olyan dolgozó is, aki a költséges életvitelét finanszírozza a megvesztegetésből származó összegből. Kis György szerint, hogy egy vállalattól mennyi információ szivárog ki, nem számít, milyen szektorban tevékenykedik, és az sem, milyen tipikus munkakörökben dolgoznak az emberek. Sokkal inkább az a lényeg, hogy az embereknek mint humánkockázati tényezőknek, milyen a személyiségük. Ha nem tudják felmérni egy-egy döntésük hatását, s ezért alul- vagy épp felülértékelnek egy helyzetet, komoly anyagi kárt okozhatnak. A konkrét veszteségen túl a magyar vállalatok gazdasági bűnügyekkel kapcsolatos egyéb költségei az elmúlt két évben több mint 833 millió forintot tettek ki (például ügyvédi/felderítési költségek).

Forintosítható 

Kis György jelezte: nemcsak annak értéke határozható meg, egy szervezetnek mekkora a létszáma, hanem az is, mennyire motiváltak az emberek, milyen kompetenciáik vannak, milyen hosszú ideje dolgoznak az adott társaságnál, mekkora a fluktuáció, és az egyes munkakörökhöz milyen szintű felelősségi és döntési jogkörök tartoznak, milyen mélységű a karriertervezés a cégnél. Mindennek azért van jelentősége, mert az ilyen és ehhez hasonló mérőszámokkal megbecsülhető a vállalat humánkockázata is, például milyen könnyen csábíthatók el a dolgozók.

A teljes cikk a manager magazin ma megjelenő számában olvasható

Előfizetés a manager magazinra