Hiába futnak a doppingolók után az ellenőrök

Negyvenmilliárd dollár. Becslések szerint ennyit költött Kína a vasárnap véget ért olimpiára, amely – legalábbis Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke szerint – ha nem is a történelem legjobb olimpiája, de mindenképpen kivételes esemény volt. A kínaiak igazán jó munkát végeztek: felhúzták – és nem is akármilyen minőségben – a szükséges sportlétesítményeket, alkalmassá tették Pekinget a sportolók és turisták fogadására, és – hellyel-közzel – még a levegőt is megtisztították.

Az igyekezetnek meg is lett az eredménye: a pekingi nyári játékok ugyanis az olimpiák történetének legnézettebb eseménye lett. Felmérések szerint csak az Egyesült Államokban 211 millióan néztek bele az ötkarikás játékok történéseibe, ez azt jelenti, hogy a háztartások majd kilencven százalékában átkapcsoltak az eseményt közvetítő NBC-re, amelynek átlagos nézőszáma az olimpia alatt főműsoridőben elérte a 27,7 milliót (ez több mint tizedével haladja meg a négy esztendővel korábbit).

Nem csak az Egyesült Államokban döntött ugyanakkor rekordokat a pekingi olimpia: természetesen minden korábbinál többen nézték a versenyeket a rendező Kínában és Európában (azon belül Magyarországon) is. Ráadásul ezúttal nem kizárólag a televízión keresztül követték az eseményeket a rajongók, hanem az interneten is: a NOB honlapját például már a pekingi játékok első hetében többen keresték fel, mint a 2004-es athéni olimpia egész időtartama alatt.

Az olimpia tehát hihetetlenül jó platform volt azoknak a cégeknek, amelyek saját népszerűsítésükre akarták felhasználni a játékokat. Nem véletlen, hogy a szponzorok minden korábbinál több pénzt költöttek a játékok támogatására. Csak a NOB 866 millió dollárt kapott 12 főtámogatójától, ez majd 30 százalékkal több, mint 2004-ben, de jelentősen megugrott a helyi és egyéb – például sportolókat, csapatokat, szövetségeket támogató – szponzorok által fizetett összeg is.

A cégek ugyanakkor nem szeretnek hiába fizetni, a sportolókat szponzoráló társaságok esetében pedig a támogatás természetesen akkor a legeredményesebb, ha a versenyző sikereket ér el. Éppen ezért, ha lehet, most még a korábbiaknál is nagyobb az eredménykényszer az olimpikonokon, akik természetesen – láthatóan sikerrel – mindent megtesznek annak érdekében, hogy tovább javítsák a korábbi csúcsokat.

Persze ehhez különböző legális és esetenként illegális segédeszközöket is igénybe vesznek. Előbbiek általában a ruhákban, cipőkben, sporteszközökben és – tiltólistán nem szereplő – táplálékkiegészítőkben, illetve egyéb egészségügyi eszközökben merülnek ki, amelyekkel, ha sikert ér el a sportoló, a gyártónak is komoly márkaépítési lehetőséget teremt.

Ezek közül a pekingi játékokon a legnagyobb hírverést talán a Speedo LZR Racer úszódressz kapta – amelyet a társaság szakemberei a NASA mérnökeivel karöltve fejlesztettek ki, és amelyben már az olimpia előtt több mint negyven világcsúcsot úsztak –, de természetesen nemcsak úszók, hanem más sportágak képviselői – atléták, triatlonosok stb. – számára is fejlesztettek ki speciális ruhákat, eszközöket.

Bár ezek a termékek – kicsit a Forma–1-es fejlesztésekhez hasonlóan – gyakran nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba, mivel azonban a sport igen jó referenciaszerzési lehetőséget jelent, a cégek gyakran dollármilliókat ölnek az ilyen irányú innovációba.

Sajnos azonban minden bizonnyal még ennél is több pénz megy el olyan szerek kifejlesztésére, amelyek bár illegálisak, ugyanakkor hatékonyabban növelik a teljesítményt, ráadásul a doppingellenőrzések során rejtve maradnak.

Legalábbis erre lehet következtetni az éppen az olimpia alatt elfogott Angel Hereida nyilatkozatából, aki elmondta: mindenki doppingol, a különbség csak annyi, hogy a szegények egyszerű szteroidokat vesznek, és reménykednek, hogy nem ellenőrzik őket, míg a sztárok százezer dollárt fizetnek egy-egy kimutathatatlan, speciálisan számukra kifejlesztett doppingszerért.

Persze nem biztos, hogy egy évekig bujkáló doppingdíler mindenkit bemártó nyilatkozatának hinni lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a hatalmas fogyasztói igény miatt az élsport oldalán mindig nagyságrendekkel több pénz áll rendelkezésre, mint amennyivel a doppingellenes szervezetek gazdálkodhatnak. Éppen ezért sokak szerint a – főleg a nagy sportnemzetekből érkező – sportolók mindig egy vagy több lépéssel a doppingellenőrök előtt járnak.

Feltehetőleg ezért mondták el sokszor a közelmúltban, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) valójában egy árnyékszervezet, amelynek esélye sincs megállítani a doppingolókat. Werner Franke német doppingszakértő például épp a napokban közölte, hogy a pekingi olimpián elvégzett vizsgálatok a vicc kategóriájába estek, azokon ugyanis csak a legügyetlenebbek buktak meg.

Azt, hogy a WADA mennyire tehetetlen, egy példával is alátámasztotta: a Pekingben legtöbb aranyat nyerő kínaiakat hazájukban nem lehet bejelentés nélkül ellenőrizni, mert a doppingellenőröknek is vízumot kell igényelniük, így előre lehet tudni, mikor érkeznek.