Alitalia: Berlusconi trükkjei a csőd elkerüléséhez

 Silvio Berlusconi kormánya a jogsértés és a törvényesség szűk mezsgyéjén haladva hajtott végre olyan iparpolitikai akrobata-mutatványokat, amelyekkel alaposan feladta a leckét a verseny tisztaságán – szóban mindenképpen – éberen őrködő brüsszeli hatóságoknak.

A római kormány kifinomult szabályozási, szervezési és pénzügyi műveletek sorával érte el, hogy – választási ígéretének megfelelően – olasz kézben maradjon a „nemzeti” légitársaság. Tette azt azzal a szándékkal, hogy véget érjen a végeláthatatlan, kusza – Brüsszel visszatérő fenyegetését kiváltó – mentőakciók sorozata, és a vállalat végre megállhasson saját lábán. Berlusconi mindezt úgy érte el, hogy a kritikus időpontban egyszerre változtatott meg több játékszabályt: módosította a trösztellenes rendelkezéseket, és a csődtörvény néhány előírását, machinált a felszállási jogokkal, az Alitalia meglévő együttműködési egyezményeivel és a repülőgép-parkkal. Biztosította például, hogy a nagy forgalmú Milanó-Róma viszonylat ellátásában jövedelmező pozíciókat tarthasson fenn a társaság, amivel szavatolni lehet a talponmaradást.

Ahogy a műveletet el kell adni az Európai Bizottságnak, abban a testület közlekedési kérdésekben illetékes tagja, az olasz származású Antonio Tajani is nyilván közrejátszott: a biztos maga közölte, hogy Brüsszelnek nem marad más választása, mint a tranzakció-sorozat támogatása. Az akció ennek folytán megtorlás nélkül maradhat, akkor is, ha például a Milánói Bocconi Egyetem közgazdász professzora azt a törvény uralmának, a hatalmi ágak szétválasztásának és a szabadpiaci elvek nyílt megsértéseként értékelte, ami összességében „egyet jelentett a haszon privatizálásával és a veszteségek államosításával”.

Az ellenvetésekkel szemben azonban – mint a Reuters emlékeztet – a megoldás a lakosság körében népszerűnek bizonyult, és növelte a kormány támogatottságát. Hasonló akciókra egyébként Párizs és London is szolgált példával: az előző a francia ipari bázis egyik pillérének tekintett Alstom részére dobott még évekkel korábban pénzügyi mentőövet, a brit kormány pedig nemrég a Northern Rock bankházat mentette meg egy – messzemenő következményekkel fenyegető – csődtől.

Ha az olasz kormánynak sikerülne megúsznia Brüsszel adminisztratív fellépését, általános gazdasági következmények nélkül nem marad a dolog. Mint elemzők rámutatnak, az olasz állampapírokat – a németekéhez képest – 70 bázisponttal magasabb hozam ellenében lehet eladni. Tavaly Olaszországba a GDP 1,9 százalékának megfelelő összegű közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett, holott a megfelelő szám a franciáknál 5,8 százalék volt, a válság által fenyegetett Spanyolország esetében pedig 4,2 százalék.