A Mol körülbástyázta magát, de a harcnak nincs vége

Ennek kapcsán ismét felelevenedtek a Szurgutnyeftyegaz hazai és régiós befolyásszerzésével kapcsolatos aggodalmak. Bár a hatékonyabb hazai külpolitikának, illetve a piaci és kormányzati szereplők „összezárásának” köszönhetően Magyarország rövid távon erősítette védelmi vonalait az orosz energiapolitikai expanzióval szemben, jól látszik, hogy a Kremlhez kötődő vállalatok megpróbálják átvenni az irányítást Közép- és Délkelet-Európában, és ezzel párhuzamosan megszerezni a Kaszpi-tenger környéki gázmezőket, hogy az energiapiac teljes vertikumát ellenőrizhessék. Ennek részeként a Szurgut erős nyomást gyakorolhat a Mol vezetésére, és kísérletet tehet arra, hogy oroszbarát vezetőket ültessen a menedzsmentbe.

Az elmúlt hetek fejleményei alapján tehát úgy tűnik, hogy a Mol körül tudta bástyázni jelenlegi pozícióit. A harc azonban közel sem tekinthető lefutottnak, a Szurgutnyeftyegaz sokkal több eszközzel rendelkezik céljai elérése érdekében, mint a korábban próbálkozó osztrák ÖMV.

A Mol bizonyos szempontból kiszolgáltatottja Oroszországnak, mivel a nyersanyagot onnan szerzi be. A Szurgutnyeftyegaz nyilván maga mögött tudhatja az orosz felső vezetés támogatását is: a Barátság kőolajvezeték elzárása esetén a Mol csak jelentős pluszköltséggel, közvetett úton tudna nyersanyagot beszerezni. Intő példa, hogy mióta 2006-ban a litván kormány a Mazeikiu Nafta finomítót a szintén pályázó orosz cégek helyett a lengyel PKN Orlen olajtársaságnak értékesítette, nem kap nyersanyagot a Barátság vezetéken keresztül.

Az orosz cég beszámolója szerint nagy mennyiségű szabad forrással rendelkezik, ebben a Mol nem veheti fel vele a versenyt, ezért folytathatja a részvényfelvásárlást, akár a piaci értéket jelentősen meghaladó áron.

Több tényező is utal arra, hogy a Szurgut számára továbbra is kiemelten fontos a Mol, és hogy a Kremlhez kötődő energiacégek folytatják a régióban expanziójukat. Az új kormány megalakulását és a Mol döntését követően a legfontosabb orosz lapok (Kommerszant , illetve a Vedomosztyi ) szerkesztőségi vezércikkekben aggodalommal említették, hogy Bajnai Gordon nyilvánosan még nem foglalt állást arról, hogy mely déli gázvezetéket preferálja. A lapok neheztelve utalnak a magyar kormány, illetve a Mol Szurguttal szembeni távolságtartására. A Vedomosztyi megszólaltatta az orosz duma alelnökét (nem mellesleg az orosz fölgázszövetség elnökét, aki korábban „halva született gyermek”-nek titulálta a Nabucco), aki szerint a  Szurgutnyeftyegaz azért vásárolta be magát a Molba, mert hiányt szenved feldolgozó kapacitásban, és mert közeledni akart a végfelhasználókhoz.

A gázmezőkért a keleti fronton, főleg a Kaszpi-tenger környékén folytatott, nyitott kimenetelű harccal párhuzamosan felerősödik a tranzitországokért folytatott küzdelem is, és ez nagyobb erőfeszítésekre sarkallja az orosz felet a jövőben a kelet-közép-európai térségben is.