Költségcsökkentés átszervezéssel – Praktikus tanácsok

A nagyvállalatok elsősorban a működési költségek csökkentésével reagálnak a megváltozott piaci körülményekre, és kevésbé mernek belevágni a hosszabb távon is hatásos cégstruktúra váltásba.
 
„A költségcsökkentés nem elég. Foglalkozni kell a bevételi oldal növelésének lehetőségével, és a beruházások mértékének csökkentésével. Ezért érdemes fontolóra venni mit nyerhet a társaság akkor, ha véghezvisz egy vállalati reorganizációt, vagyis több szempontot is figyelembe véve cselekszik. Így a válság akár jó lehetőséget is teremthet a vállalati működés valamennyi területének átalakítására, ami hosszú távú hasznot hoz.” − fejti ki Vadas László, a Central European Management Intelligence (CEMI) igazgatója.

 
Egy sikeres cégátalakítás a pénzügyi jelentésekben kimutatható eredményjavító hatása a vállalati költségek átlag 8-12 százalékára rúg egy olyan cég esetében, ahol 5 éve nem volt reorganizáció. Egy jól és takarékosan működő vállalatnál − amely például felvásárlást követő integráció miatt szorul átalakításra −, az elért megtakarítás mértéke ugyan valamelyest alacsonyabb, ám a 20 éve ugyanazon rutinok mentén működő cégeknél ennél jóval nagyobb, akár 20-25 százalékos eredményjavulás is elérhető a reorganizációval. A cégszerkezet átalakításának hatása egy-két év alatt, fokozatosan épül be a vállalat pénzügyi mutatóiba.
 
A reorganizáció következtében elérhető megtakarítás, amelynek az esetek többségében részét képezi egy jelentős létszámcsökkentés is, iparáganként változó. A CEMI saját tapasztalatai alapján a közlekedési-, telekommunikációs- és ingatlanipari szektorokban az átlagos megtakarítás 10-15 százalék, míg egy-egy közműipari vállalatnál kiemelkedően magas 25-30 százalékos változást is sikerült már a tanácsadók támogatásával a menedzsmentnek véghez vinnie.
 
A reorganizációs know-how a nemzetközi nagyvállalatok esetében ország specifikus, éppen ezért nem lehet egy kaptafára átalakítani egy vállalatot a régió valamennyi országában. A munkaerőköltségben megfigyelhető jelentős különbségek miatt előfordul, hogy egy folyamatot Magyarországon már érdemes automatizálni, Ukrajnában azonban még gazdaságosabb, ha élő munkaerőt alkalmazunk a feladat elvégzésére. Egy jellemzően alacsony bérszínvonalú országban például sokáig azért nem sikerült - a bankkártyák elterjedtsége ellenére - a bankfióki pénztárakat tehermentesítő ATM hálózatot kiépíteni, mert egy POS terminál, az azt kezelő pénztáros, és a mellé állított két őr összes költsége együttesen is jóval alatta maradt egy ATM időarányos amortizációs és üzemeltetési költségének.