A vizek mikrobiológiai vizsgálata mellett a csapvíznél - a vízmintákat Budapest, Dunaújváros, Makó, Szolnok, Tatabánya zöld óvodáiból vették - a gyógyszermaradványok jelenlétét is vizsgálták. Az ásványvíznél pedig arra is kíváncsiak voltak a tesztelők, hogy a fluorid tartalom meghaladja-e az egészségügyi határértéket. Nézték továbbá, hogy a gyártó a címkén buzdítja-e a vásárlót szelektív hulladékgyűjtésre.
A vizsgálat során az ásványvizeknél nagyobb arányban találtak magas bakteriológiai szennyezettséget, mint a csapvizeknél. Környezetvédelmi szempontból igen lehangoló eredmény született, ugyanis az esetek többségében a gyártó nem bíztatja szelektív hulladékgyűjtésre a fogyasztót. Fluorid tekintetében egy kritikus eset volt, ahol a laborban mért fluorid tartalom meghaladta a címkén feltüntetett és egészségügyi szempontból ajánlott határértéket.
A vizsgált esetek nem támasztják alá a hazai lakosság körében kialakult előítéleteket. A hazai vízminőségi problémák hátterében leggyakrabban a nitrit-, nitrát-, ammónium-, bór- és arzénszennyezés áll. Ebben a tekintetben egy kivétellel jóval a határérték alatt volt a vízminták szennyezettsége. Egyedül a makói csapvízben lévő arzén mennyisége volt kiemelkedő, a hazai és uniós határérték háromszorosa.
A baktérium-szennyezettséget vizsgáló mikrobiológiai mérés eredményei jók voltak. A jogszabályban előírt két paraméter tekintetében mind az öt vízminta átment a teszten, vagyis nem jelentenek egészségügyi kockázatot.
A manapság sokat emlegetett, és számos vitát kiváltó gyógyszermaradványok tekintetében sem találtak terhelő adatot. A tesztben - elsősorban fájdalomcsillapítókban és fogamzásgátlókban előforduló - 16 gyógyszermaradványt vizsgálták, de mindegyik a kimutathatósági érték alatt volt.
A fogyasztóként érdemes utánajárni, hogy a településünkön illetve a lakásunkban milyen a víz minősége. A csapvíz minősége ugyanis számos tényezőtől függ: a vízbázistól, vagyis a kitermelés helyének földtani felépítésétől, a környéken zajló ipari és mezőgazdasági tevékenységtől valamint a vízhálózat állapotától. Az elöregedett vezetékekből kioldódó anyagok, illetve a kialakuló állóvíz esetenként kellemetlen íz- és szaghatást eredményezhetnek.
Mivel sok esetben, a vezetékrendszer felújításával hosszútávon megoldható a probléma, így összességében olcsóbban és nem kevésbé egészségesen jövünk ki, mintha bedőlnénk az ásvány-vízvásárlási láznak.
Tekintettel arra, hogy az egy főre jutó hazai ásványvízfogyasztás több mint 100 l/év, évente mintegy 4000-13000 forintot spórolhatunk, ha csapvízre állunk át.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.