Harc a feketebontók ellen

Becslések szerint évente 5-8 milliárd forintos kárt okoz az illegális autóbontók és hulladékkezelők működése – jelentette ki Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke abból az alkalomból, hogy a szakmai érdekképviseleten belül megalakult a roncsautó-, gumiabroncs- és akkumulátorhasznosító tagozat. A tagozat létrejöttének a célja a gépjármű-újrahasznosítás területén kialakult feketegazdaság visszaszorítása, az anomáliák feltárása.

Az egyik legnagyobb gond, hogy az összesen 260 regisztrált autóbontó és hulladékkezelő vállalkozásra mintegy ezer illegális bontó jut, így az előírások betartásával feldolgozott járműveknél sokkal több végzi feketebontókban. Éspedig azért ott, mert az ilyen adóelkerülő bontók 25–40 forintot is adnak a roncs kilójáért, míg a hivatalos tarifa 15–22 forint között van.

Mivel azonban csupán a legális bontókban követhető a roncsok útja, és a forgalomból kivont járművek nagyobb része bizonylatolás nélkül tűnik el, nem lehet teljesíteni azt az uniós direktívát, amely szerint a „látható” újrahasznosítási aránynak el kell érnie a 85 százalékot. Ráadásul – emeli ki Lukács Pál, a keletkező roncsautók kezelésének megszervezésére felállt Car-Rec Kht. ügyvezető igazgatója – Magyarország arra sem készül, hogy 2015-re már 95 százalékos újrahasznosítási szintet ír elő

az EU.

Januárban hajszálon múlt, hogy nem állt le a magyarországi személykocsi- és kishaszonjármű-import. Egy közlekedési minisztériumi rendelet ugyanis egymillió forintot megközelítő értékű járulékos beruházást írt volna elő az autóbontóknak, amelyet azok nem tudtak volna vállalni. Ezért szerződést kellett volna bontaniuk az autóimportőrökkel, amelyeknek így le kellett volna állítaniuk a behozatalt, hiszen egy uniós irányelv szerint a gyártó vagy az importőr köteles gondoskodni a hulladékká vált termékek feldolgozásáról, megsemmisítéséről.

A jogszabály életbelépését azonban az utolsó pillanatban, december utolsó napjaiban elhalasztották, és csupán szeptember elsején lép életbe. Lukács Pál kiemelte ugyanakkor, hogy a két legköltségesebb beruházástól – az összesen 500-600 ezer forintba kerülő festékrétegvastagság- és anyagfolytonosság-mérőtől – eltekint az új előírás. A bontósok ugyanis értetlenkedtek: miért van ezekre szükség, miért kell tudni szétdarabolás előtt, hogy például hegesztették-e a kocsit, hiszen nem feladatuk az eredetiségvizsgálat.

Szeptember elsejéig azonban – annak érdekében, hogy az autó forgalomból való kivonása ellenőrzött és ellenőrizhető módon folyjon – egy meghatározott számítógép-konfiguráció mellett fix IP-címet, kártya- és vonalkódolvasót, lézernyomtatót, szkennert is be kell szerezniük a legális bontóknak. Emiatt Lukács Pál úgy véli, hogy az összesen 260 regisztrált autóbontó és hulladékkezelő cég harmada is lemorzsolódhat a jövőben, míg a feketebontók továbbra is működnek.

Egy legális bontó indítása amúgy sem két fillér. Csak a veszélyeshulladék-kezelési engedély 800 ezer forintba kerül. A telephelyen olaj- és vízzáró betonrétegnek kell lennie, és minden veszélyes folyadékfajta számára zárható helyiséget kell kialakítani, a közlekedési hatóság 174 ezer forintért regisztrálja a vállalkozást – sorolja a teljesség igénye nélkül Nagy László, a Gépjárműbontók Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy úgy tűnik: a különféle hatósági ellenőrzések célja nem a tevékenység segítése, hanem a minél magasabb összegű bírság beszedése.

Drága a működés is

A regisztrált bontók működését is sok költség terheli. „Gondoljunk csak a járművekben lévő olajoknak, hűtőfolyadékoknak, akkumulátoroknak a környezetvédelmi előírások által szabályozott kezelésére” – emeli ki Nagy László. Ugyanakkor szétválogatják a különböző fémeket és egyéb anyagokat, és mindössze 27–35 forintot fizet a vashulladék kilójáért a kohók számára alapanyagot készítő darálóüzem – hangsúlyozza Nagy László, hozzátéve, hogy a régi autókból kinyert és újraértékesítésre váró különböző részegységek – a lámpáktól a szélvédőkig – bizonyos típusok esetében hegyekben állnak, miközben a feketebontókkal egyre nehezebb versenyezni a használt alkatrészek piacán.