Nyeregben maradt a RosGas

A Fővárosi Ítélőtábla tegnapi, másodfokú döntése értelmében helyesen szerepel a svájci RosGas AG az EMFESZ Kft. tulajdonosaként a cégbírósági nyilvántartásban. Tehát a cégbíróság nem hibázott, amikor tavaly áprilisban, a rendelkezésre álló információk alapján bejegyezte a RosGast. A svájci cég töröltetését az előző tulajdonos, a ciprusi Mabofi Holdings kérte egy éve, mert nem ismeri el, hogy a legnagyobb magyarországi versenypiaci gázkereskedő jogszerűen került ki az ellenőrzése alól. A tranzakció érintettjeit beperelte, az EMFESZ-t pedig vissza szeretné szerezni.

Bár az utóbbi ügyvezetője, Góczi István szerint az „ítélőtábla jogilag nem is hozhatott volna a fentivel ellentétes döntést”, a bejegyzés körüli pereskedés nem zárult le. A Mabofi mérlegeli, hogy felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz az ítélőtábla döntése miatt, egy másik törvényességi felügyeleti eljárást pedig már meg is indított. Ebben arra hivatkozva kéri újból a RosGas nevének cégbírósági eltávolíttatását, illetve a sajátja újbóli feltüntetését, hogy a cégbíróságnak ma már tudnia kell, az EMFESZ tavalyi tulajdonosváltásának nincs érvényes energiahivatali (MEH) jóváhagyása. Egyébként azért nincs, mert az ítélőtábla a Mabofi fellépése nyomán május 5-én másodfokon utasította a MEH-t, hogy ismételje meg a RosGas EMFESZ fölötti befolyásszerzésének ellenőrzését. Igaz, az ellenőrzés egyelőre parkolópályára került, mert az EMFESZ a Legfelsőbb Bíróságon kérte a döntés felülvizsgálatát. Mindazonáltal, ha nincs energiahivatali jóváhagyás, akkor alapja sincs annak, hogy a cégbíróság bejegyezve tartsa a RosGast mint tulajdonost.

A Mabofi csalódott lehet a tegnapi ítélet miatt, de nem a fenti ügyet tekinti az EMFESZ visszaszerzése kapcsán a fő pernek, hanem azt, amelyikben a cég eladásáról szóló szerződés létre nem jöttének a kimondását kérte. Igaz, itt is várnia kell. A Fővárosi Bíróság ugyanis június 30-án az őszre halasztotta a pert. Időközben lépett a RosGas is, lényegében ugyanazt kérte, mint a Mabofi, csak Moszkvában, és ellenkező megfogalmazásban. Azt várja a választott bíróságtól, hogy erősítse meg: jogszerűen került a tulajdonába az EMFESZ. „Itt tulajdonképpen magunk ellen kértünk vizsgálatot” – magyarázta Góczi István. A két, párhuzamos per a háttérben arról is szól, hogy amelyik bíróság állást foglal, az egyúttal joghatóságnak is minősíti önmagát az ügyben. Ha ezt mindkettő megteszi, újabb jogi probléma keletkezhet. (A Fővárosi Bíróság tulajdonképpen már joghatóságként lépett fel, amikor elkezdett foglalkozni az üggyel. Közben a moszkvai választott bíróság is kijelölte az ügyben eljáró tanácsának elnökét, erről már a Mabofi is megkapta az értesítést.)

A Mabofi ezenfelül várja a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) megállapításait is azzal kapcsolatban, milyen felelőssége van az EMFESZ tulajdonosváltása ügyében a cég ügyvezetőjének. Az eladásról szóló szerződést ugyanis Góczi István a Mabofitól korábban kapott meghatalmazást felhasználva írta alá, de az ügyletet a Mabofi közvetlenül nem hagyta jóvá, sőt állítása szerint nem is tudott róla.

Miközben a tegnapi döntés érdemben nem befolyásolja az EMFESZ gazdasági tevékenységét, a cég tulajdonosának

augusztus végéig közel 47 milliárd forinttal meg kell emelnie az EMFESZ alaptőkéjét, különben nem működhet tovább kft.-ként. Az alaptőke azon elszámolási vita kapcsán zuhant le –46,5 milliárd forintra, amely az EMFESZ, korábbi szállítója, a RosUkrEnergo, valamint a Mabofi tulajdonosa, Dmitro Firtas ukrán üzletember között bontakozott ki az EMFESZ eladása előtt, majd azt követően. „A RosGas határidőre megemeli az EMFESZ alaptőkéjét a szükséges mértékben” – mondta lapunknak Góczi István, de az emelés technikájáról még nem beszélt.

A fénykor

Magyarországon az EMFESZ jelképezi, milyen lehetőségek nyílhatnak meg egy társaság, illetve fogyasztói előtt a gázpiacnyitásnak köszönhetően. A 2004 óta gyorsan növekvő társaság fénykorában, 2008-ban a teljes hazai gázpiac ötödét ellenőrizte. Elsőként jelent meg versenypiaci eladóként a nagyfogyasztói, majd a további gázfelhasználói körökben. Gázközponti szerep kiépítésén dolgozott, és megalapozta egy 2400 megawattos, gáztüzelésű erőmű építését. Lengyelországban gázkereskedésbe fogott, tároló- és LNG-projektekbe szállt volna be, Ukrajnában, ahol szintén kereskedett, a szénhidrogén-termelés lehetőségét is vizsgálta, és közben Romániában is megvetette a lábát. Kapolyi László cége mellett helyet szorított magának ukrajnai áramiportunkban, és beszállt a hazai áram-nagykereskedelembe. Ma árammal nem foglalkozik, külföldön nem aktív, és a belpiaci szerepe is szerényebb lett.