Fix ár vagy szabad verseny?

Árverseny. A kiadók ármeghatározási jogát is tartalmazó törvényjavaslatot kíván előkészíteni a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) – erről döntött minapi értekezletén a szervezet elnöksége. Zentai Péter László, a MKKE igazgatója lapunknak hangsúlyozta, a munkának egyelőre az elején járnak, a tagokkal egyeztetnek. Annak kívánják elejét venni, hogy a nagy könyvterjesztők között kibontakozó árverseny tönkretegye a kiskereskedőket, illetve aláássa a kevésbé kurrens könyvek terjesztését.

A Jelenkor Könyvkiadó igazgatójaként MKKE független kiadó tagozatát elnöklő Csordás Gábor szerint a jelenlegi könyvpiaci helyzetben a kötött bolti ár kulcsfogalom ugyan, megléte mégsem kulcskérdés. Szerinte a könyvszakmát megosztó érdekellentét forrása éppen az, hogy a nagy terjesztők minél olcsóbban igyekeznek átvenni a könyveket a kiadóktól. Önmagában a kötött bolti ár ezen csak ront: a zárt árrendszerben a kereskedők csak az árrés növelésével, a kiadók jövedelmezőségének rovására érvényesíthetnék érdeküket. „Ennek lehettünk tanúi tavaly, amikor a Libri új szerződéseiben 60 százalékos árrést kívánt kikötni magának” – nyilatkozta Csordás. A megoldás szerinte két irányban képzelhető el. Az egyik, hogy MKKE-tagok gyakorlatában általános, kötött bolti árról áttérnének egy olyan rendszerre, amelyben a kiadói ár lenne fix. A terjesztők erre akkora árrést tehetnének rá, amekkorát akarnak – közöttük lenne árverseny, és nem a kiadók kontójára konkurálnának egymással. Ennek a változásnak azonban – ahogy Zentai Péter László is jelezte – a kis terjesztők esnének áldozatul. A másik megoldást az jelentené, ha a fix bolti ár mellett az árrés nagyságát is törvény rögzítené: a kereskedők így a szolgáltatás minőségében versenyeznének egymással. Az utóbbi kevéssé vonzó perspektíva a befolyásos terjesztőknek – könyves szakemberek szerint azonban bizonyos összpiaci missziós felelősség elvárható a nagy szereplőktől.

Walitschek Csilla, a Libri ügyvezető igazgatója a Világgazdaság kérdésére visszautasította a „missziós” szerepet: cégvezetőként ő a Libri működéséért felel, a könyvpiac problémáit nem kívánja megoldani. Tapasztalata szerint a válságban a vásárlók árérzékenyebbekké váltak, a minőséggel kapcsolatos elvárásaikat ugyanakkor nem adták lejjebb. Nem csak magyar, és nem csak könyvpiaci trend, hogy a vevők elvárják: a megszokott színvonalat kedvezményes áron kapják meg – ez már így is rendkívül kemény árversenyhez vezetett a könyvkereskedelemben, árrésnövelésük is ennek fedezetéül szolgált. A fix bolti árnak mint önként vállalt szabályozó eszköznek szerinte is fontos szerepe lehetne bizonyos újdonságok védelmében, csakúgy, mint a permanens kiárusítással operáló „szürke-könyvkereskedelem” megregulázásában.

Lapunk értesülése szerint a kelendő könyveket kínáló nagy kiadók tavaly úgy fogadták el a Libri magasabb terjesztői árrést rögzítő szerződését, hogy cserébe több marketingszolgáltatást kértek: könyvgúlát, online kampányt, bolti plakátelhelyezést. Közülük most többen is arra panaszkodnak, hogy a bolti pluszmarketing akadozik. Walitschek Csilla szerint az ok triviális: az üzletek akkorák, amekkorák, több gúla, plakát egyszerűen nem fér el. Az online együttműködés azért olyan sikeres, mert a virtuális térben ilyen korlátok nincsenek. Csordás Gábor szerint a problémát a könyvtörvényben kellene rendezni: alapárréshez tartozzon alapszolgáltatás. Ha az emelt árréssel járó többletszolgáltatást a terjesztő nem tudja nyújtani, a különbözet a kiadónak visszajárna. ZsA

Az új trend mind a terjesztők, mind a kiadók költségeit lényegesen megemelte, ez egy árbevételében és könyvforgalmában egyre bővülő könyvpiacon nem okozott volna problémát. 2006-tól azonban a piac előbb stagnálni, majd 2008-tól zsugorodni kezdett, és ez paradox módon egyszerre tette riválisokká és utalta egymásra a szereplőket. A kiadóknak minden eddiginél nagyobb szüksége lett a nagy terjesztőkre, a terjesztőknek pedig a nagy sikert hozó könyvekre, a költségeket azonban mindenki a másikra terhelte volna.

Az egymásrautaltság a szakmában, bár kölcsönös, de nem szimmetrikus: a kereskedőknek elsősorban olyan kiadókra, illetve könyvekre van szükségük, amelyek képesek „nagy szenzációt” kelteni, de még az igazán „erős címekkel” jelentkező kiadók kurrens portékái is pótolhatók egy másik kiadó hasonló könyvével.

Az alkuhierarchia alján ennek megfelelően a kevéssé keresett könyvekre szakosodott, kis kiadók találhatók, középen helyezkednek el a „nagy szenzációt” kelteni képes könyvműhelyek, míg a csúcson a nagy terjesztők állnak.

Az új trend mind a terjesztők, mind a kiadók költségeit lényegesen megemelte, ez egy árbevételében és könyvforgalmában egyre bővülő könyvpiacon nem okozott volna problémát. 2006-tól azonban a piac előbb stagnálni, majd 2008-tól zsugorodni kezdett, és ez paradox módon egyszerre tette riválisokká és utalta egymásra a szereplőket. A kiadóknak minden eddiginél nagyobb szüksége lett a nagy terjesztőkre, a terjesztőknek pedig a nagy sikert hozó könyvekre, a költségeket azonban mindenki a másikra terhelte volna.

Az egymásrautaltság a szakmában, bár kölcsönös, de nem szimmetrikus: a kereskedőknek elsősorban olyan kiadókra, illetve könyvekre van szükségük, amelyek képesek „nagy szenzációt” kelteni, de még az igazán „erős címekkel” jelentkező kiadók kurrens portékái is pótolhatók egy másik kiadó hasonló könyvével.

Az alkuhierarchia alján ennek megfelelően a kevéssé keresett könyvekre szakosodott, kis kiadók találhatók, középen helyezkednek el a „nagy szenzációt” kelteni képes könyvműhelyek, míg a csúcson a nagy terjesztők állnak.-->