Elszabadulhat a távhőár

További két évvel, azaz 2012 végéig szeretné meghosszabbíttatni az árammal kapcsoltan hőt termelő társaságok támogatási rendszerét (KÁT) a Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET). Ezzel kapcsolatos kérelmét és indoklását a napokban eljuttatta a szaktárcának. Egy szakmai egyeztetésen már túl vannak, egy-két héten belül sor kerül a következőre is – közölte Bercsi Gábor, a társaság elnöke.

A KÁT rendszer a ma hatályos szabályozás szerint ez év végén megszűnik, bár egyes hő- és áramtermelő társaságok esetében az energiahivatal későbbre tolta ki azt a dátumot, amikortól az általuk eladott villamos energia árát már nem egészíti ki támogatás, illetve a Mavirnak nem kötelező átvennie a kapcsolt termelők áramát. Ma az országban mintegy 2000 megawattnyi kapcsolt áramtermelő kapacitás működik, amelynek hőjével 60 távfűtőmű 580 ezer lakást lát el hővel. E kapacitásokból 1000-1200 megawattnyi élvezi a KÁT előnyeit, a kör 2011. január 1-jétől 325 megawattal, április 1-jétől pedig további 100 megawattal szűkül.

A probléma az, hogy jelen gazdasági körülmények között a piacra kényszerülő távhőtermelő társaságok többsége jó eséllyel életképtelen lenne. Energiahordozóként ugyanis alapvetően olyan földgázt használnak, amely hosszú távú szerződés részeként, képletben meghatározott áron érkezik az országba. Ez az ár a válság kezdete óta a versenypiacinál sokkal magasabb. Ugyanakkor a távhőtermelő cégek (illetve minden erőmű) által megtermelt áramot – szintén a válság miatt – a kereskedők és a felhasználók csak nyomott áron hajlandók átvenni. A kettős prés a leggyengébb társaságokat térdre kényszerítheti. Ettől persze a távhőszolgáltatás nem áll le, hiszen az önkormányzatoknak teljesíteniük kell távhő-szolgáltatási kötelezettségüket, csakhogy erre a korábbinál drágább megoldásokkal lesznek képesek. A fennmaradni kívánó távhőtermelők az árampiacon elveszített bevételt, egyéb eszközük nem lévén, az általuk eladott hő árán keresztül próbálják majd visszaszerezni. „Utóbbi megoldás településenként eltérő mértékű, de legalább 30, esetenként pedig 50 százalékos távhőár-növekedést hozhat” – mutatott rá Bercsi Gábor. A megoldás az lenne az MKET javaslata szerint, hogy még két évig, vagyis a válság hatásainak tompulásáig, azaz a „normális” árviszonyok visszaállásáig élvezhessék a KÁT védelmét az érintett távhőtermelők. Az egyesülés mindazonáltal mértéktartó: nem a mostani teljes támogatást, csak annak 85 százalékát kéri tagjainak. Igaz, ez azt is jelenti, hogy e támogatás továbbra is benne lenne a villamos energia árában, hiszen azt végső soron a felhasználók adnák össze. (Mint beszámoltunk, a Mavirnak sincs ellenére a kötelező átvétel meghosszabbítása, de a rendszerirányító ezt csak piaci árszint mellett tartja elfogadhatónak.)
A kapcsolt termelők egyébként kedvező piaci körülmények között és nagyobb hatásfokú energiatermelésük ellenére is kevésbé versenyképesek, mint a tisztán piaci megfontolással létrehozott versenytársaik. Kapacitásaikat ugyanis az adott települések hőigényéhez méretezték, vagyis kisebbre – fajlagosan tehát magasabb fix költségűre –, mint az ármeghatározó szerepű nagyerőműveket. Ez azt is jelenti, hogy hosszabb távon is állami támogatásra van szükségük. A németországi „kapcsoltak” például a KÁT rendszer mellett adókedvezményben is részesülnek, és szabadon értékesíthetik megtakarított szén-dioxid-kvótájukat is.
Rászorultságuk mellett az általuk biztosított nemzetgazdasági előnyökkel is érvelnek a kapcsolt termelők, amikor piacra kényszerülésükre két év haladékot kérnek. Eszerint erőműveik magas, 70-80 százalékos kombinált hatásfokuknak köszönhetően évi 11 százalékos, azaz 50 petajoule elsődleges energiamegtakarítást érnek el a hasonló, de nem kapcsolt termelőkhöz képest. Ugyanezen okból évi 16 százalékos, vagyis 3,4 millió tonnás CO2-csökkentést és 6 százalékkal, vagyis 24,8 petajoule-lal kisebb gázfelhasználás-viszszafogást mutatnak fel. VG

Ám az épületszigetelési és nyílászárócsere-programok, továbbá a hővel való takarékoskodás miatt csökken a háztartások hőfelhasználási, míg a távhőrendszerre rácsatlakozó új felhasználók többsége irodaház, bevásárlóköz-pont vagy közintézmény, a 70 százalékos arány ezért egyre nehezebben tartható.

Az MKET ezért kérte a 70 százalékos elvárás csökkentését is.

Ám az épületszigetelési és nyílászárócsere-programok, továbbá a hővel való takarékoskodás miatt csökken a háztartások hőfelhasználási, míg a távhőrendszerre rácsatlakozó új felhasználók többsége irodaház, bevásárlóköz-pont vagy közintézmény, a 70 százalékos arány ezért egyre nehezebben tartható.

Az MKET ezért kérte a 70 százalékos elvárás csökkentését is. -->