Közös megoldást remélnek

Ahhoz, hogy az immár négy éve tartó recesszióból kilábalhasson az építőipar, az is kell, hogy jobb összhang legyen a piaci szereplők, azaz a megrendelő és a vállalkozó között – mondta lapunknak Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke. Mint hozzátette, a magánmegrendelői piacon – mely az összes megrendelés felét lefedi – számos kedvezőtlen jelenség rontja az építési vállalkozók gazdálkodását, és egyúttal az ágazat helyzetét is negatívan befolyásolja. Ezért is tartja szükségesnek, hogy a szerződő felek képviselői egyeztessenek a vitás kérdésekben, együtt fogalmazzanak meg ajánlásokat, jogszabály-módosító indítványokat.

Az ÉVOSZ már csokorba is szedte az általa képviselt vállalkozói kör legaggasztóbb problémáit, s egyúttal javaslatot is tett a lehetséges megoldásra a nagy ingatlanfejlesztőket tömörítő szakmai kerekasztalnak. Koji László reméli, közösen sikerül a felvetéseikre orvoslást találni.

A tizenkét pontos vitaanyag sorra veszi azokat a „sérelmeket”, melyek nap mint nap érik a vállalkozókat a megrendelők részéről. Ismert gyakorlat például, hogy a magánmegrendelő vitatja a műszaki teljesítés tartalmát. Az ÉVOSZ jónak tartaná, ha már a vállalkozási szerződésbe belevennék, hogy teljesítési vita esetén az úgynevezett alávetéses eljárást választják, s kötelezően elfogadják egy harmadik fél szakértői döntését. Mindehhez a szövetség azt a kikötést fűzi, ez a harmadik fél ne a bíróság és ne is valamelyik választott bíróság legyen, mert ezeknek hosszú az eljárási idejük. Javaslata szerint a két szakmai szervezet közösen állítsa elő azt a listát, amelyből az érintettek adott esetben kiválaszthatják a perdöntő szakértőt.

Ugyancsak napi probléma – és nem utolsósorban a súlyos milliárdokra rúgó lánctartozások forrása –, hogy elfogadott teljesítés esetén sem fizet a megrendelő – jelezte Koji László. Az egyik célravezető megoldás az lehet a kérdésben az ÉVOSZ szerint, ha a munka értékének megfelelő összegben jelzálogjogot lehetne bejegyeztetni a megrendelő tulajdonában álló ingatlanra. S az elkészült létesítményt sem lehetne birtokba venni, amíg a vállalkozó meg nem kapja munkája ellenértékét.

Az ÉVOSZ szeretné elérni azt is, hogy szűnjön meg a feltétel nélküli bankgarancia intézménye. Ezzel ugyanis a tapasztalatok szerint gyakran visszaél a megrendelő. Ehelyett azt javasolja, dolgozzák ki közösen az építőipari teljesítési és jóteljesítési garancia lehívhatóságának szabályait. S ha a megrendelő garanciákat vár el, akkor őt is kötelezzék egyenértékű fizetési biztosíték megadására.

Az építőipari gondok nem kis része abból fakad, hogy akár hosszú évekig is eltartanak a gazdasági perek. Közben a per értékének megfizetője eltűnik a porondról, így a fizetés ellehetetlenül, a vállalkozó pedig tönkremegy. A szövetség szerint szigorúbban kellene kezelni a per alapjául szolgáló tények, adatok módosíthatóságát, mert gyakran emiatt húzódnak el az eljárások. Szeretnék elérni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adjon ki „az időhúzó, rosszhiszemű pervitel ellen ható” iránymutatást. A vállalkozók azt is sérelmezik, hogy a számlák fizetési határideje sokszor irreálisan hosszú. Nem ritkák a 60–90 napos kifizetések sem, ez súlyos finanszírozási terhet jelent az építőipari cégeknek. Koji László szerint nálunk is minél hamarabb gyakorlattá kellene tenni azt a friss uniós irányelvet, mely szerint sem a magán-, sem a közszférában nem lehet harminc napnál hosszabb a számlarendezés határideje.

Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK) már megkapta az ÉVOSZ „csomagját”. Mint Tatár Tibor alelnök, a Futureal Zrt. vezérigazgatója lapunk kérdésére válaszolt, az IFK a napokban véglegesíti az építőipari lánctartozás megakadályozására vonatkozó javaslatait. „Ennek kialakítása során figyelembe vesszük az ÉVOSZ által javasoltakat, és egyeztetést kezdeményezünk a két szervezet között egy közös javaslat kidolgozásának reményében.” Mint hozzátette: természetesnek tartja, hogy a két szervezet az építőipar anomáliáit más-más szemszögből vizsgálja, mégis reménykednek abban, sikerül konszenzusra jutniuk. Annál is inkább, mivel „ez az iparág közös érdeke”. BJA