Még mindig jó biznisz a lakáskiadás

Bár jövőre a már csak az összevont jövedelem részeként jelenhet meg a bérbeadás bevétele, annak adózását előzetesen átgondolva, a lehetőségek mérlegelésével komoly adminisztrációtól szabadulunk meg, vagy éppen bizonyos adminisztrációs terheket felvállalva csökkenteni tudjuk az adókötelezettséget, javítva a bérbe adott ingatlan megtérülési rátáját.

A lakás bérbeadás örök üzletnek tűnik, jövedelmezősége felveszi a versenyt az állampapírok hosszú távú hozamával. A bérbevevői kereslet a lakáshitelek korlátos volta miatt nem csökken, és a válság első évéhez képest idén már nem esnek az albérleti díjak sem. Főként az olcsóbb kategóriában tapasztalható, hogy a lakásvétel és hitelfelvétel elhalasztása miatti keresletnövekedés megfékezte az árak további esését.

A nagyobb egyetemi városokban és a frekventált budapesti kerületekben így tavalyhoz képest, legfeljebb 5-10 százalékkal mérséklődtek a bérleti díjak, de sok helyen a 2009-es szinten maradtak. Az alkupotenciál is jelentősen szűkült, egyrészt a lakáshirdetők a tavalyi évhez képest a reálishoz jobban közelítő árakat adnak meg idén, másrészt a bőséges kínálat teremtette verseny is visszafogott árazásra kényszeríti a tulajdonosokat. A lakástulajdon magas magyarországi arányában az is jelentős szerepet játszik, hogy sok magánszemély befektetési céllal vásárolt lakását bérbe adja; vállalati vagy egyéni bérlő számára.

„Az adózók az adórendszert megkerülve is próbálnak ily módon jövedelemre szert tenni, a becslések szerint ma még a lakásbérbeadásból származó jövedelmek fele, két-harmada jut el ily módon a bérbeadókhoz”- emelte ki Héhn Miklós, az RSM DTM partnere. Mivel a költségvetést elkerülő jövedelmeket az adóhatóság még nem ellenőrzi kiemelten, jelenleg csupán a vagyonosodási vizsgálatok során derülhet fény egy-egy esetre.

Az Otthon Centrum a 2010. január-október közötti időszakban eladott, és kiadott lakásai alapján az derül ki, hogy jelentős különbségek vannak a budapesti kerületekben és a vidéki városokban elért hozamok között. Használt téglalakásnál az elérhető hozamok 3,7-7,2 százalék között mozognak. Az V. kerületben túl magasak a lakásárak, így ott látszólag nem éri meg kiadási céllal befektetni. A legjobbnak a VII., XI. XIII, kerületek, illetve vidéki városok közül Miskolc tűnik. Itt egyrészt átlag alatti ár párosul átlag feletti bérleti díjjal, vagy mindkettő átlag alatti (VIII. kerület).

Budapesten ezek jellemzően a belvároshoz közeli, ’egyetemista’ kerületek, illetve Miskolcon is sok egyetemista van, amellett, hogy eleve kevés a téglalakás. Panellakásoknál a hozam 6,1-8,1 százalék között mozog. Ez egyrészt kedvezőbb a tégláénál - hiszen bérleti díjban kisebb különbség a téglához képest, mint árban -, illetve kategórián belül is kisebb a szórás területenként, mint a téglánál.

„7-8 százalék már elég vonzó hozam ahhoz, hogy megérje befektetésnek, kiadási céllal lakást venni, nem is számolva a várható értéknövekedéssel. Itt nem számoltunk a járulékos költségekkel sem a vásárlásnál, sem kiadásnál, például adózás, amortizáció. Ráadásul a jó helyeken az árak azért mehetnek még kissé lejjebb, tehát van perspektíva még a jövőre vonatkozóan is” – emelte ki Valkó Dávid, az Otthon Centrum vezető elemzője.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény főszabálya szerint az ingatlan (például lakóingatlan, üzlet) bérbeadása - tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel -, adómentes szolgáltatásnak minősül a bérbeadó, illetőleg a bérbevevő személyétől, jogállásától függetlenül. Az általános forgalmi adózás rendszerében e mentesség azt jelenti, hogy a bérbeadónak a bérleti díjra nem kell áfát felszámítania, viszont az e tevékenységhez eszközölt beszerzéseinek forgalmi adó tartalmát sem vonhatja le.

Áfa szempontjából a bérbe, illetve haszonbérbe adónak lehetősége van arra, hogy adókötelessé tegye az ingatlan bérbeadási szolgáltatást, beleértve a lakóingatlan bérbeadását is. Az adóalany azt is választhatja, hogy kizárólag az egyéb ingatlanok bérbeadási tevékenységére válasszon adókötelezettséget, míg a lakóingatlan tekintetében ugyanezen szolgáltatásra adómentességet alkalmaz. Az adóalany az adókötelezettség választással kapcsolatos bejelentési kötelezettségét a törvény szerint teljesíti azzal, hogy attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. Az áfa köteles bérbeadás esetén a magánszemély számlaadásra kötelezett, egyéb esetben elég a számviteli bizonylat kiállítása.

A bérbeadásból származó jövedelem ma két módon kell adózni; vagy külön adózó jövedelemként, vagy a bérbeadó választása alapján az összevont adóalap részeként önálló tevékenység. Az országgyűlés által elfogadott adómódosítások alapján, a jövő évtől a helyzet változik, már csak az összevont adóalap részeként lehet adózni az ingatlan bérbeadás után. Előzetesen átgondolva és mérlegelve a lehetőségeket komoly adminisztrációtól szabadulunk meg, vagy éppen bizonyos adminisztrációs terheket felvállalva csökkenteni tudjuk az adókötelezettséget, amely a bérbe adott ingatlan megtérülési rátáját javíthatja.” mutat rá az RSM DTM szakértője.

Az önálló tevékenység során a bérbeadó számára változatlanul érdemes előre megtervezni, hogy a tételes költségelszámolást vagy a 10 százalékos költséghányad szerinti jövedelemadózást választja. Amennyiben az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok alapján határozzuk meg a bevétel-jövedelemhányadot, akkor 10 százalékos költséghányad mellett a bevétel 90 százaléka lesz az összevont adóalap részét képező jövedelem. E megoldást akkor érdemes alkalmazni, ha nem rendelkezünk a felmerült költségeket alátámasztó bizonylatokkal - emeli ki a szakértő.

Tételes költségelszámolás esetén kizárólag a bérbeadáshoz kapcsolódó költségeket lehet elszámolni, amelyeket bizonylattal is alá kell támasztani, tehát számlát kell kérni az elvégzett munkákról például a vízvezeték szerelőtől vagy a festőtől. A nyári adócsomag részeként változott meg az értékcsökkenés elszámolhatósága, ami akkor alkalmazható, ha a bérbeadó tételes költségelszámolást alkalmaz. Így már megéri leülni és végig számolni, hogy a jövőben a két módszer közül melyik éri meg a bérbeadónak.

Amikor a magánszemély az ingatlan bérbeadást a törvény szerinti ’kifizető’ részére nyújtja, akkor a kifizetőnek adólevonási kötelezettsége keletkezik, ha nem számlaadásra kötelezett magánszemélynek fizeti ki a bérleti díjat. Amennyiben a magánszemély számlaadásra kötelezett, csak akkor kell adót levonni tőle, ha ezt nyilatkozatban kéri. Ha az adót a kifizető nem vonja le, vagy nem kifizetőnek történik a bérbeadás, akkor a magánszemély negyedévente önadózással fizetheti meg a számított adóelőleget.