„Levetné” a bundát a sportfogadás

Egész Európát megrázta, és sajnos Magyarországot is elérte a tavaly novemberben kirobbant nemzetközi futballbundabotrány. A gyanú szerint kilenc ország – köztük hazánk is – érintett lehet abban, hogy klub- és játékvezetők, játékosok, edzők megvesztegetésével mérkőzések végkimeneteleit manipulálták vagy próbálták manipulálni bűnözői körök, hogy a háttérben „biztosra menve” hatalmas nyereményeket vehessenek fel. A botrány kirobbanásakor az Interpol is jelezte, segíti a FIFA-t a gyanús mérkőzések kivizsgálásában, a csalások felderítésében. Az ügy kapcsán a németországi bochumi ügyészségen ez év október 6-án kezdődött meg négy vádlott pere, ők a vádirat szerint 38 esetben, mintegy 370 ezer euró értékben vesztegettek meg futballistákat és játékvezetőket Németországban, Magyarországon, Belgiumban, Szlovéniában, Horvátországban és Svájcban, a csalások által felvett nyereményt 1,6 millió euróra becsülik.

Friss fejlemény, hogy a bundabotrány tárgyalásán a múlt héten elhangzott az első beismerő vallomás: az egyik gyanúsított elmondta, hogy a német másodosztályú VfL Osnabrück több játékosát is megvesztegette. Vallomása szerint konkrét utasítások hangzottak el arra vonatkozóan, mi a teendő a mérkőzésen, például tizenegyest vagy kiállítást kellett összehozniuk a lefizetett játékosoknak.
A szakértők szerint a fogadásokkal kapcsolatos bundabotrány kirobbanását többek közt a technológiai fejlődés, az internetes fogadások globalizálódása okozta, amely egyrészt egyesítette a különböző részpiacokat, eltüntette a földrajzi távolságokat, másrészt gyakorlatilag névtelenné is tette a fogadásokat. Teljesen szabályozatlanná és ellenőrizetlenné vált a piac, és számtalan egyéb tényező is hozzájárult ahhoz, hogy egyes bűnözői körökben üzemszerűvé vált a csalás. Ilyen kockázati tényező például az, hogy gyakorlatilag mindenre – a szögletek, bedobások számára is – lehet élőben fogadni, az ilyen eseményekkel való trükközés ugyanis sokkal egyszerűbb, mint egy teljes meccs végeredményét befolyásolni. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy zavaros a fogadásokkal kapcsolatos jogalkalmazás: az Európai Unióban nincs egységes szabályozás a szerencsejátékokra vonatkozóan, így a terület jogi hátteréről, felügyeletéről minden állam saját hatáskörben dönt. Bár a legtöbb tagországban állami monopólium a szerencsejáték – és így a sportfogadás is –, mégis nehezükre esik megvédeni a piacukat a külföldi szerverekről szolgáltató, illegális honlapokkal szemben.

Érzékelve a különböző, nehezen ellenőrizhető fogadási oldalak terjedésével párhuzamosan egyre súlyosabbá váló problémát, az
Európai Állami Lottó és Totó Szövetség – amelynek az Európában alapított állami szerencsejáték- és totóvállalatok a tagjai – harcot indított a sport és a sportfogadás területén megvalósuló korrupció ellen. Ennek egyik első elemeként a szövetség 2007-ben egy sportfogadási viselkedési kódexet dolgozott ki, a dokumentumot a mai napig 44 tagja írta alá, köztük a Szerencsejáték Zrt. A viselkedési kódex olyan konkrét intézkedéseket takar, amelyekkel érdemben fel lehet venni a harcot a sport terén megvalósuló korrupció, valamint a pénzmosás ellen, ellenőrzési módszereket ír elő, amelyekkel kiszűrhetők a visszaélések. A kódex aláírói például kötelezik magukat, hogy gondosan választják ki a sportfogadásra kiírt eseményeket, azaz tartózkodnak attól, hogy olyan bajnokságokkal, találkozókkal kapcsolatban kínáljanak fogadási lehetőséget, amelyek csalóka pénzügyi tétek kockázatával járnak, vagy könnyen befolyásolhatók (például nagyon alacsony osztályú focimeccsek). De a kódex szerint az aláíróknak tartózkodniuk kell attól is, hogy sportklubokban többségi tulajdonosok legyenek vagy azoknak jelentős partnereivé váljanak. Emellett az UEFA-val együttműködve egy szakértői csoporttal folyamatosan ellenőrzik a különböző eseményeket, a hazájukban előforduló rendellenességekről pedig be kell számolniuk egymásnak.

- Ez alapvetően három tényezővel magyarázható. Az egyik, hogy a sportfogadás a szerencsejátéknak egy robbanásszerűen fejlődő ágazata, amely hatalmas pénzeket mozgat meg. A másik ok, hogy elterjedt egy olyan típusú fogadásszervezés, amelynek keretében nemcsak az adott események, meccsek kimenetelét, végeredményeit lehet megtippelni, hanem számos apróbb momentumra is lehet nagy összegekben fogadni, például, hogy az utolsó tíz percben hány sárga lapot osztanak ki, vagy hogy lesz-e szöglet. Ez viszont megkönnyíti a csalók helyzetét, hiszen egyszerűbb egy-egy játékost megkörnyékezni, hogy az utolsó percekben sárga lapot érően szabálytalankodjon, mint egy egész meccs végeredményét megbundázni. A harmadik fő tényező pedig az, hogy sok – zömmel gibraltári vagy máltai bejegyzésű – játékszervező gyakorlatilag kontroll és felügyelet nélkül működik, s ez tovább növeli a visszaélések veszélyét.

- Hogyan vigyáz az SzZrt. a fogadások tisztaságára?

- A cégünk is aláírta 2007-ben az Európai Állami Lottó és Totó Szövetség által életre hívott sportfogadási viselkedési kódexet. Ez konkrét intézkedéseket ír elő az azt elfogadó állami lottócégeknek. Vállaltuk például, hogy csak olyan mérkőzésekre kínálunk fogadási lehetőséget, amelyeken nagyon kicsi a visszaélés lehetősége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nálunk nem lehet sokadik osztályú, megyei focimeccsekre fogadni, amelyek eredményét nagy valószínűséggel könnyebben lehetne befolyásolni. De a viselkedési kódex az esetleges visszaéléseket, nyomásgyakorlást elkerülendő azt is tiltja, hogy a fogadásszervezők tulajdonrészt szerezzenek sportklubokban. Talán a bundázás elleni küzdelem legfontosabb eleme az a nemzetközi monito-ringrendszer, amellyel a kódexet aláíró szerencsejátékcégek a sportszövetségekkel karöltve felügyelik az összes fogadást és érintett sporteseményt. Ezen keresztül a tagok jelzik egymásnak, ha gyanús történéseket tapasztalnak, például túl nagy arányú fogadást egy adott eseményre vagy extrém eredményre.

- Véleménye szerint milyen irányba halad a sportfogadási piac, és milyen további lépésekkel lehetne kigyomlálni belőle a bundagyanús ügyleteket?

- A világon az emberek szerencsejátékokkal kapcsolatos igénye mindinkább a sportfogadások felé irányul, ezen belül is egyre nagyobb igény lesz az élő fogadásokra. A fogadásszervezők felelőssége, hogy olyan kínálatot alakítsanak ki, amely inkább a sportismeretek alapján történő fogadást erősíti, és nem a szerencsén alapulót. A szerencsejátékcégeknek a továbbiakban is a nemzetközi szervezetekkel együttműködve kell megvédeniük a piac tisztaságát. Ha másért nem, már csak üzleti szempontból is ez az érdekük, hiszen a bundázott sportfogadásra hoszszabb távon biztosan nem lesznek vevők az emberek. Magyarországra visszatérve, a tiszta piac megteremtésének egyik markáns eleme lehet az SzZrt. és a Magyar Labdarúgó-szövetség között tervezett szerződés is, amely szerint ha valamely fogadás kapcsán bundára, csalásra utaló tétek érkeznek, azt azonnal jelezzük az MLSZ-nek. Bár korábban is volt ilyen együttműködés, az az elmúlt évek során elkopott.

- Ez alapvetően három tényezővel magyarázható. Az egyik, hogy a sportfogadás a szerencsejátéknak egy robbanásszerűen fejlődő ágazata, amely hatalmas pénzeket mozgat meg. A másik ok, hogy elterjedt egy olyan típusú fogadásszervezés, amelynek keretében nemcsak az adott események, meccsek kimenetelét, végeredményeit lehet megtippelni, hanem számos apróbb momentumra is lehet nagy összegekben fogadni, például, hogy az utolsó tíz percben hány sárga lapot osztanak ki, vagy hogy lesz-e szöglet. Ez viszont megkönnyíti a csalók helyzetét, hiszen egyszerűbb egy-egy játékost megkörnyékezni, hogy az utolsó percekben sárga lapot érően szabálytalankodjon, mint egy egész meccs végeredményét megbundázni. A harmadik fő tényező pedig az, hogy sok – zömmel gibraltári vagy máltai bejegyzésű – játékszervező gyakorlatilag kontroll és felügyelet nélkül működik, s ez tovább növeli a visszaélések veszélyét.

- Hogyan vigyáz az SzZrt. a fogadások tisztaságára?

- A cégünk is aláírta 2007-ben az Európai Állami Lottó és Totó Szövetség által életre hívott sportfogadási viselkedési kódexet. Ez konkrét intézkedéseket ír elő az azt elfogadó állami lottócégeknek. Vállaltuk például, hogy csak olyan mérkőzésekre kínálunk fogadási lehetőséget, amelyeken nagyon kicsi a visszaélés lehetősége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nálunk nem lehet sokadik osztályú, megyei focimeccsekre fogadni, amelyek eredményét nagy valószínűséggel könnyebben lehetne befolyásolni. De a viselkedési kódex az esetleges visszaéléseket, nyomásgyakorlást elkerülendő azt is tiltja, hogy a fogadásszervezők tulajdonrészt szerezzenek sportklubokban. Talán a bundázás elleni küzdelem legfontosabb eleme az a nemzetközi monito-ringrendszer, amellyel a kódexet aláíró szerencsejátékcégek a sportszövetségekkel karöltve felügyelik az összes fogadást és érintett sporteseményt. Ezen keresztül a tagok jelzik egymásnak, ha gyanús történéseket tapasztalnak, például túl nagy arányú fogadást egy adott eseményre vagy extrém eredményre.

- Véleménye szerint milyen irányba halad a sportfogadási piac, és milyen további lépésekkel lehetne kigyomlálni belőle a bundagyanús ügyleteket?

- A világon az emberek szerencsejátékokkal kapcsolatos igénye mindinkább a sportfogadások felé irányul, ezen belül is egyre nagyobb igény lesz az élő fogadásokra. A fogadásszervezők felelőssége, hogy olyan kínálatot alakítsanak ki, amely inkább a sportismeretek alapján történő fogadást erősíti, és nem a szerencsén alapulót. A szerencsejátékcégeknek a továbbiakban is a nemzetközi szervezetekkel együttműködve kell megvédeniük a piac tisztaságát. Ha másért nem, már csak üzleti szempontból is ez az érdekük, hiszen a bundázott sportfogadásra hoszszabb távon biztosan nem lesznek vevők az emberek. Magyarországra visszatérve, a tiszta piac megteremtésének egyik markáns eleme lehet az SzZrt. és a Magyar Labdarúgó-szövetség között tervezett szerződés is, amely szerint ha valamely fogadás kapcsán bundára, csalásra utaló tétek érkeznek, azt azonnal jelezzük az MLSZ-nek. Bár korábban is volt ilyen együttműködés, az az elmúlt évek során elkopott. -->