"Csináljunk bioetanolt a hazai kukoricatöbbletből"

„Alaptalanul támadják a hazai médiában a bioüzemanyag gyártást a mezőgazdasági árak felhajtásával. Jelenleg nincsenek is az országban olyan kapacitások, amelyeknek ilyen árfelhajtó hatása lehetne” – válaszolt a Világgazdaságnak a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke. Héjj Demeter magyarázata szerint az éves átlagban 5 millió tonnás kukoricatermés mellett a hazai felhasználás évi 3-4 millió tonna, vagyis bőven maradnak tartalékok, s még több volt a két évvel ezelőtti, 9 millió tonnás csúcstermés idején.

Csakhogy e fölöslegnek az ország egyetlen nagy bioetanol gyártója, a Hungrana és a néhány kisebb gyártója csak a töredékét vásárolta fel, a többi exportra ment. Pedig ha kellő szabályozással a kukoricatöbbletből Magyarországon állítanának elő bioetanolt, azzal a kukorica exporténál háromszor nagyobb GDP-t állíthatnánk elő. Még akkor is jól járnánk, ha nem exportálnák a bioetanolt, mert olajimportot válthatnánk ki.

Jó út lehet a megoldás felé Héjj Demeter szerint a 2030-ig szóló, még véglegesítésre váró energiastratégia azon része, amely a multifunkcionális mezőgazdaság megteremtését tűzi ki célul. Számos szinergiát lehetne ugyanis kihasználni. A mezőgazdasági hulladékokat hasznosító biomassza alapú energiatermeléssel kertészeteket, de ipari létesítményeket, így bioetanol üzemeket is ki lehetne szolgálni, az utóbbinál a kukorica feldolgozásából visszamaradt törkölytakarmány pedig sertés és marhatelepeken hasznosítható.

A hazai törkölytakarmányból kinyert anyag, a DDGS értékét mutatja, hogy erős iránta a kínai és a japán érdeklődés. Mégis ésszerűbb lenne e visszamaradó anyagot exportálás helyett saját mezőgazdaságunkba visszatáplálni. (Sertéstenyésztésünk is a mélyponton van.) A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak együttműködését megfelelő támogatási rendszerrel lehetne ösztönözni, például úgy, hogy az együttműködők nagyobb támogatást kapnának (mint a kapcsolt energiatermelésben – a szerk.). Mindenekelőtt azonban el kell dönteni, milyen irányba induljanak a fejlesztések.

Bármi is azonban az irány, a mezőgazdaság vízellátásáról a mostaninál jobban kellene gondoskodni. Egy gerinc öntözővezeték (és belvízelvezető csatorna) létesítését mindenképpen állami feladatnak tartja a szakember. Megfelelő öntözéssel es belvíz elvezetéssel egyenletesebb lenne az éves termésmennyiség alakulása.

Léphet maga a bioetanol ipar is, ha váltana a nem élelmiszeripari célú haszonnövények feldolgozására. Csakhogy hiába vásárolná meg a jó alapanyagnak számító cukorcirkot, ha azt senki sem termeszti, mert gyomnövénynek számít. Az egyéb növények hasznosítását célzó kutatásokat nincs, aki megfinanszírozza, hiszen az országban egyetlen nagy bioetanol gyártó működik. Jól jellemzi a működési környezet bizonytalanságát, hogy a 2006-ban bejelentett, 32 bioetanol üzemből egy sem épült meg.

Az agrárárak persze világszerte nőnek. „Csakhogy, ennek két olyan oka van, amelyeknek semmi köze az üzemanyaggyártáshoz” – mutatott rá a szakember. Az egyik a harmadik világ húsfogyasztásának megnövekedése, ami a takarmányigény erősödésével, egyúttal a takarmánynövények drágulásával jár. A másik a spekuláció. Már a válság előtti években is a spekulációs tőke kedvenc játékterének számítottak a nyersanyagpiacok. „A chicagói gabonatőzsdén például adott év alatt 43-szor annyi kukoricát adtak el, mint amennyit tényleges az országban felhasználtak” – hozott példát Héjj Demeter. Ráadásul akkor az összes kereslethez képest elenyésző, 1 százalék alatti volt a bioüzemanyag gyártás haszonnövény igénye Észak-Amerikában, azóta az arány nőtt.