Véget érhet az áramóriások aranykora

Németországban 4 nagy energetikai óriásvállalat állítja elő a felhasználásra kerülő áram döntő hányadát. Ezek a cégek, az E.ON, az RWE, a Vattenfall és az EnBW ráadásul komoly nemzetközi profillal is rendelkeznek, mivel a villamosenergia piaci liberalizációt európai terjeszkedésre jól kihasználták.

Németországban viszont úgy tűnik, komolyan teret veszíthetnek, ugyanis a szabályozói oldalon olyan hirtelen változások állnak be a következő években, amelyek drasztikus alkalmazkodásra fogják kényszeríteni ezeket a társaságokat és borítékolható egy erőteljes piaci konszolidációs hullám.

A nagyobb cégek eddig a környezetvédelmi adózás szigorodására készülhettek, ahol mind a levegő szennyezés, mind pedig az elégetett nyersanyag volumenek után kell extra adót fizetniük a következő években. Német energetikai szakvélemények szerint csak az utóbbi különadóból 1,3 milliárd eurós bevételi tétel fog képződni a költségvetésben. Az E.On eredmény előrejelzése szerint a tavalyi 7.7 milliárd eurós profit csak az adóváltoztatások hatására 5 milliárd euróra fog zuhanni 2013-ra, de ebbe a kalkulációba az atomerőmű bezárások eredményrontó hatását még nem számolták bele.

A négy nagy energetikai társaság összesen 17 atomerőművet működtet , amelyek tavaly éves szinten 4 milliárd eurós nyereséget termeltek, és mintegy 7.5 milliárd eurós forgalmat bonyolítottak. Már idén – a tervek szerint – ezek közül 8 erőművet bezárnak, a többiekre 2016-ig kerülhet lakat. Ez eredményszinten a következő egy évre vetítve 1.5 milliárd euróval apaszthatja a társaságok profitját.

Megjegyzendő, hogy mindezen eredményrontó tényezők egy relatíve szűkülő piacon fognak hatni, ahol a zöld áramellátók egyre nagyobb piaci szegmenset hasítanak le, ráadásul állami támogatói hátszéllel.
A piaci liberalizáció hatására pedig olcsóbb importárammal is lehet kereskedni Németországban, ami nyomás alatt tartja a villamosenergia beszerzési árát, ami tavalyi átlagáron számolva 53.4 euró/MWh volt, ez még mindig picit magasabb a szomszédos cseh (51.2 euró) és lengyel (50.3 euró) árszínvonalnál. Szakvélemények szerint a piaci konszolidáció elkerülhetetlen lesz, ami a nagyobb cégeket stratégiaváltásra fogja késztetni.

Ha arra próbálunk becslést adni, hogy melyek azok a cégek, amelyek ebben a meglehetősen költség és tőkeberuházás igényes iparágban egy konszolidációs hullámot nyertesként lovagolhatnának meg, akkor a működési és az eladósodottsági kondíciókat kell szemügyre vennünk.
Régiós összevetésben egyik német vállalat sem tekinthető különösebben eladósodottnak, a szektor átlagos EBITDA arányos adósságmutatója 2.9, míg ez a ráta az RWE és az E.ON esetében 2.8 volt tavaly, míg az EnBW-nél 1.7.

Ha viszont a működésből származó eredményt nézzük, akkor a régiós szektortársakhoz képest elszomorító képet láthatunk, hiszen az EBITDA-marzs az RWE-nél 19.2 százalék volt tavaly, míg az EnBW esetében 18.6 százalék, az E.ON-nál 14.4 százalék, szemben például a cseh CEZ-ével, amelynél 44.8 százalék volt az EBITDA-marzs, vagy a lengyel PGE-vel, amelynél 33.4 százalékos volt 2010-ben.