A végfelhasználó számára a 2011. március 31-én meghatározott távhődíj hatósági árrá vált. Az 50/2011-es rendelet erőműtársaság/távhőszolgáltató páronként felsorolja, hogy adott termelőtől adott szolgáltató évente és megawattonként milyen értékben kötött le hőt, s hogy mekkora az alkalmazható hődíj. Település/erőműtársaság csoportosításban közli azokat a legkisebb hőmennyiségeket is, amelyeket a termelők úgy kötelesek eladni a távhőszolgáltatóknak, hogy villamosenergia-termelés mellett,
azaz kapcsoltan állítják elő. Egy további lista ismerteti az erőműtársaságoktól elvárt minimális hatásfokot, figyelembe véve az alkalmazott technológiát.
Azt, hogy a távhőtermelő megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek alapján támogatást kaphat, az energiahivatal havonta ellenőrzi a termelő által kötelezően beküldött adatok alapján. Az 51/2011-es rendelet a távhőszolgáltatás támogatását írja le. Azok a szolgáltatók kaphatnak támogatást, amelyek havonta adnak el hőt közszolgáltatásban a lakosságnak vagy közintézményeknek, s ha a hőt olyan termelőtől vették, amely tagja a kapcsolt mérlegkörnek (szervezett áramértékesítési rendszernek).
A támogatás mértéke akár korlátozhatja is a versenyt, ha arra van szükség közszolgáltatási feladatok elvégzéséhez. Támogatás jár a hálózati hőveszteség után is olyan arányban, amilyenben a szolgáltató a lakosságnak adott el árammal kapcsoltan termelt hőt. A rendelet szolgáltatóként felsorolja, mekkora támogatást milyen feltételek mellett kaphatnak. A szabályozás által garantált nyereséget nyereségtényezők rögzítik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.