BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Új korszak az LNG-termelésben

Megszületett a megoldás a cseppfolyós gáz (LNG) termelésében egy évtizede keresett problémára: az érintett vállalatok a nyílt vízre helyezhetik az üzemeiket. Hiába váltak ugyanis be a szárazföldi cseppfolyósítók, az új lelőhelyek többsége a tengeren van. Az iparág most kihajózhat. A Shell az év végére készül el egy dél-koreai Samsung Heavy Industries hajóüzemben a francia Technip közreműködésével azzal a termelőuszállyal, amelyik a világ legnagyobb úszó gázcseppfolyósító üzeme (LNG) is lesz egyben.

Méreteit jól tükrözi az, hogy ötezer munkás építi, olyan hosszú lesz, mint az Empire State Building, és hatszor nehezebb a Nimitz anyahajónál. Első bevetése egy Ausztrália partjainál lévő gázmezőn lesz, a projekt 13 milliárd dollárba kerül, és a hajó segítségével a vállalat hatalmas összegeket takaríthat meg a termelésen és cseppfolyósításon, hiszen nem kell a szárazföldre szállítania a földgázt. Igaz, hogy az LNG-iparág már 50 éve létezik, de technológiáját szárazföldi körülményekre fejlesztették ki.

Manapság azonban egyre több lelőhelyre bukkannak a vállalatok a tengerfenék alatt, ez pedig felsrófolja a termelés költségeit. Az első LNG-üzemet Algériában építette a Shell, a Camelhez hasonló szárazföldi egység telepítése ma legalább 20 milliárd dollárba kerül. Egy vízi terminál, azaz FLNG (floating liquified natural gas plant) megépítésével nagyjából 50 százalékkal kevesebb nyersanyagot használnak fel, mint egy szárazföldihez – mondja Neil Gilmour, a Shell FLNG főigazgatója. A költséghatékonyság növelése hozzásegíti a vállalatot és Ausztráliát ahhoz, hogy felvegye a versenyt a világ vezető LNG-exportőrével, Katarral.

A Prelude termelőhajó befejezése után még három másik úszó egység építése következik az angol–holland vállalat tervei szerint. A Prelude 2017-ben kezdheti termelését. Évente 3,6 millió tonna cseppfolyósított gázt tud majd előállítani, és 1,3 millió tonna gázkondenzátumot. „Az építés költsége 10,8–12,6 milliárd dollár között lesz, de a következő három hajó már olcsóbb lesz a technológia fejlődésének köszönhetően” – mondja Gilmour. A termelési költség egymillió tonnánként 3–3,5 milliárd dollár lesz. Összehasonlításképpen a Bloomberg összefoglalója a japán Inpex uszályát említi, amely 34 milliárd dollárba kerül, és a működtetése is több mint 4 milliárd dollárba kerül egymillió tonnánként.

Az előrejelzések szerint az LNG iránti kereslet 2025-ig több mint duplájára nő, nagyjából évi 460 millió tonnára. Tavaly 331 milliárd köbméter ilyen gáz talált gazdára. Bár e hajókról a termelésnek csak a 3 százaléka származik, a költségmegtakarítás és a mobilitás miatt kétségtelenül ezeké a jövő.

Kiélezett verseny

A verseny az úszó LNG-üzemek picán is éles: a malajziai Petronas 2015-től helyezi üzembe létesítményét, az észak-amerikai ConocoPhillips pedig már vízre is bocsátotta első hajóját. A francia GdF Suez és a PTTEP- csoport is hasonló tervet sző, bár előbbi csak 2014 végén hozza meg a végső döntést. A brit Woodside is azon gondolkodik, hogy jobban megérné a 45 milliárd dolláros költségű, Ausztrália nyugati partjainál lévő fejlesztésének folytatása helyett inkább egy FLNG-be fektetni.

Még számos vállalat lépne hasonló útra, de az biztos, hogy a Shell igen jól időzített és jól választotta meg a Prelude gyártásának körülményeit is, így egy darabig e területen kétségtelenül vezető pozíciót élvezhet.

Még számos vállalat lépne hasonló útra, de az biztos, hogy a Shell igen jól időzített és jól választotta meg a Prelude gyártásának körülményeit is, így egy darabig e területen kétségtelenül vezető pozíciót élvezhet. -->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.