Felmondási idő - így változtat az új munka törvénykönyve

A munkavállaló felmondása esetén azonban a felmondási idő főszabály szerint harminc napra csökkent, ennél csak akkor kell hosszabb időt dolgoznia a munkavállalónak a felmondást követően, ha a munkaszerződése hosszabb felmondási időt tartalmaz. Ellenkező esetben marad a szűk hónap az utánpótlás felkutatására és szerződtetésére – mutat rá a DLA Piper nemzetközi jogi iroda munkajogi szakértője.

A 2012. július 1-jén hatályba lépett új munka törvénykönyve fontos változásokat tartalmaz a felmondási idővel kapcsolatban. A munkaviszonyt a munkavállaló és a munkáltató is megszüntetheti felmondással, a felmondási idő meghatározásának szabályai azonban megváltoztak a korábbiakhoz képest.

A felmondási idő harminc nap, a munkáltató felmondása esetén azonban a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idővel arányosan növekszik, húsz év munkaviszony után pl. kilencven nap felmondási idő illeti meg a munkavállalót. Ez az arányos növekedés azonban csak akkor érvényesül, ha a munkáltató mond fel, a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában a munkavállaló minden esetben, akár több tíz éves munkaviszony esetén is harminc napos felmondási idővel szüntetheti meg a munkaviszonyát és távozhat a cégtől.

„Ez a gyakorlatban problémákat vethet fel, hiszen a nagy tapasztalattal, szak- és ügyismerettel rendelkező, hosszú ideje alkalmazásban álló munkavállalók pótlására rendelkezésre álló harminc nap az esetek többségében szinte csak a keresés elindítására elegendő. Az üzletmenet folyamatosságának érdekében érdemes tehát legalább a kulcspozíciót betöltő kollégák esetében ellenőrizni és szükség esetén módosítani a felmondásra vonatkozó rendelkezéseket”- emeli ki Fehér Helga, a Horváth és Társai, DLA Piper nemzetközi ügyvédi iroda munkajogi partnere. A szabályozás ugyanis továbbra is lehetőséget ad arra, hogy a két fél a munkaszerződésben hosszabb, legfeljebb hat havi felmondási időben állapodjon meg.