Hatékonyság nélkül nincsen kitörés - Válságállóbbak a külpiacon is aktív vállalkozások

A 2008 és 2011 közötti időszakot felölelő elemzésbe bekerült vállalatok a magyar export több mint 70 százalékát, a versenyszférában dolgozók 40 százalékát, a 20 fő feletti cégek 33 százalékát fedik le. Az eredményekből kiderült: a külföldi kézben lévő cégeket iparági átlaghoz viszonyítva a bérszintjük, a magyar vállalatok viszont exporttevékenységük alapján alkotnak jól elkülönülő csoportokat. A kivitel előnyeit a vállalatok akkor tudják kihasználni, ha a nemzetközi piacba érdemben integrálódnak, ám ez nagyon ritka a hazai tulajdonban lévő cégeknél. A 2578 magyar kézben lévő vállalat alig több mint ötödében adja az export a teljes árbevétel legalább 25 százalékát.

Pedig e cégek sokkal válságállóbbak társaiknál: tőkehatékonyságuk a nehéz időkben sem csökkent, bevételeik sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem estek vissza. Az intenzív exportálóknál a válság lehetőséget teremtett a növekedésre: a gyengébb forint biztosította előnyt feláldozták, s áraikat csökkentve új megbízásokat szereztek. A többi cég nem volt sikeres a nyitásban, nem sikerült érdemi exportnövekedést elérniük.

Az intenzív exportálók átlaglétszáma is nagyobb (127 fős, mint a többi magyar tulajdonú vállalaté (87 fő). A termelékenységük több mint 10 százalékkal magasabb a belpiacra koncentrálókénál és közel 50 százalékkal a magyar tulajdonúak nemzetgazdasági átlagánál.

Sajnos azonban nagyon kevés intenzíven exportáló, magyar kézben lévő társaság van. Ezek összesített exportrészesedése alig 7 százalék, míg a külföldi tulajdonban lévőké 91. Ráadásul a külföldi kézben lévő társaságokkal szemben előnyük sincsen: tőkehatékonyságban és termelékenységben csak az igen alacsony bért fizető, egyszerű betanított munkát végző cégek szintjét érik el, és rendkívül el vannak maradva a fejlettebb, és igen magas bért fizető külföldiektől.

A legnagyobb gond az, hogy a magyar tulajdonban levő cégek kevésbé tudják kihasználni a hazai alacsonyabb bérek jelentette előnyt, mivel ugyanazon teljesítményhez sokkal több élőmunkát alkalmaznak, s gyakran lekötött tőkéjük is magas a kibocsátáshoz képest. Ezek a jelek munkaszervezési és menedzsment problémákra utalnak.

Az export nem megkerülhető: a nemzetközi piacokon lehet növekedni, tanulni, fejlődni. A versenyképességhez nem csak a volumenben és minőségben, hanem a termelékenységben, termelésszervezésben is előre kell lépni. Csak így válhat a magyar gazdaság valóban exportvezéreltté a külföldiek exportja által vezérelt gazdaság helyett.