Egymilliárddal kevesebbe kerül a depresszió gyógyszeres kezelése

Arra vonatkozóan azonban nincsenek információk, hogy az így megspórolt összeget is a depressziós vagy más betegek kezelésére fordították-e – hívja fel a figyelmet a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Jeskó József, a depresszió kezelésének egészséggazdasági értékeléséről írt és az IME Online szaklap legutóbbi számában megjelent dolgozatában.

A téma azért is fontos, mert az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2020-ra a depresszió lesz a második leggyakoribb, tartós munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés, megelőzve a szív- és érrendszeri betegségeket.

A tanulmány szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2007 – vagyis az utolsó válság előtti „békeév” óta – nagyjából 70 milliárd forintot költött a major depresszió kezelésére. Éves szinten a költségek nagyjából 10 milliárd forint körül alakultak, de 2012-ben és 2013-ban a gyógyszerköltségek drasztikus visszaesése miatt érzékelhetően csökkent ez az összeg. Mégpedig úgy, hogy az ártámogatási rendszer ebben a terápiás csoportban nem változott jelentősen.

Jeskó József szembeötlőnek találta azt is, hogy a 2009-es évben a gazdasági visszaesés csúcspontján is igen jelentős összeg, több mint 670 millió forint került ki a rendszerből: ennyivel kevesebbet fizetett ki az OEP depressziós betegek fekvőbeteg gondozására, mint egy évvel azelőtt. Mivel a betegszám eközben gyakorlatilag stagnált, a válság csúcsévében nagyjából kétszázezer forintról 175 ezer forintra esett vissza az egy főre jutó finanszírozás, és a válság előtti szintet 2013-ig még nominálisan sem sikerült elérni.

A gazdasági válság mindazonáltal nem növelte a depressziósok számát, legalábbis a diagnosztizált betegek és a kiváltott gyógyszerek dobozszámában ez még nem látszik. Ugyanakkor – mint arra más kutatások rávilágítanak - akár három év is eltelhet a tünetek megjelenése és az első orvoshoz fordulás között.

A nemzetközi adatokat is alapul véve hazánkban a teljes népességből minden nyolcadik ember igényelne pszichiátriai szakellátást, a felnőtt nők közül pedig minden hetediknek kellene szakemberhez fordulnia. A depressziótól szenvedő betegek azonban nem egyenletesen oszlanak el hazánk területén: a betegség sokkal elterjedtebb az északkeleti megyékben, illetve általánosságban elmondható, hogy az előfordulás nyugat felé haladva csökken.

Csak elvileg jobb

A tanulmány szerint a depresszióval küzdők eredményesebb kezelése felé tett fontos lépés, hogy ez év áprilisától szinte minden járóbeteg-osztályon kérheti a beteg klinikai szakpszichológus segítségét. Más kérdés, hogy a csökkenő orvoslétszám mellett, ezt mennyire tudják teljesíteni. A statisztikák szerint ugyanis a pszichiátria is az elvándorlásban leginkább érintett szakmák közé tartozik. 2011-ben a felnőtt pszichiátria, 2012-ben a gyermek pszichiátria hivatalosan is hiányszakma lett, és közben a szakápolók száma öt év alatt 691-ről 490 főre esett vissza.